szerző: MorelloEdguy, Brainstorm, Nocturnal Rites 2004 április 6, Petőfi Csarnok
A power metal rajongói igazi sztárcsapatokat üdvözölhettek ma a Petőfi Csarnokban. A svéd Nocturnal Rites talán a legkevésbé ismert a címben szereplő trióból, noha ígéretes tehetségek. A Brainstorm nevével illik minden power metalosnak megismerkednie, végtelenül profi és igényes lemezeik szerintem sokak kedvencévé válhatnak (én magam is így jártam). Ráadásul a banda már visszatérő vendég nálunk, jártak már itt az Iced Earth előzenekaraként. Az Edguy pedig talán nem szorul különösebb bemutatásra, jelenleg legújabb albumukkal, a Hellfire Club-bal turnéznak. A zenekar frontembere, Tobias Sammett pedig amúgy egy zenei géniusz, az ő nevéhez fűződik az Avantasia: Metal Opera project is.
A Nocturnal Rites lépett először színpadra, viszont meglehetősen gyér érdeklődés fogadta őket. Pedig jól játszott a svéd csapat. Igényes power metal, kellemes gitárszólók, kiváló énekhang, lehetne sorolni. Eredetiség persze nem volt sok a zenéjükben, de maga a stílus is tipikusan olyan, amelybe nem sok újítást lehet hozni. Az alaphangulatot viszont kiválóan megadták, érdemes volt végighallgatni az előadásukat.
Jómagam a Brainstorm fellépésétől vártam a legtöbbet a mai estén, remek albumaik csak úgy duzzadnak az energiától, és amúgy is híresen jó koncertbanda a német zenekar. Ahogy felcsendült a távol-keleti dallamú intro, én máris izgalmi állapotba kerültem, hiszen tudtam hogy az egyik a kedvenc dalommal, a Shivas Tears-szel fognak nyitni. Valahogy az utóbbi időkben rákaptam az ilyen keleties dallamvezetésű metal zenékre, nagyon bejönnek ezek az egzotikus tekerések.
Szóval a Shivas Tears máris főnyeremény nálam (vártam, hogy a másik indiai jellegű csoda, a Maharaja Palace is előkerül, de erre legnagyobb sajnálatomra a mai este folyamán nem került sor). De ha az intro-ból nem derül ki számomra, hogy miről van szó, fel sem ismertem volna a dalt! A hangzás nagyon gyérre sikeredett a Brainstorm-nál is, és később az Edguy-nál is (Furcsa, hogy az első előbanda kapta a legjobb erősítést). A dalok szinte felismerhetetlenek voltak, a számok közepe felé, egy-egy elcsípett riffből vagy a refrénből lehetett rájönni, hogy éppen mit játszanak (kedves hölgyismerősömmel néha csak találgattunk). És ez bizony a koncert élvezhetőségét erőteljesen befolyásolta! Mindez meg is látszott a közönségen. Én azt vártam, hogy szétszedik a termet, olyan őrületes hangulat lesz majd, de némi headbangelésen és csápoláson kívül különösebb nyomulás nem volt tetten érhető. Szerintem 5 méteres körzetemben én voltam a legvadabbul zúzó egyén. Viszont a Brainstorm zenészeinek emberközeli, nyílt, barátságos viselkedése végül ahhoz vezetett, hogy a jó hangulat, az élvezet mégis kiütközött a koncert folyamán. Az örökké vidám Andy B. Franck énekes pillanatok ujjai köré csavarta a népet. Néhány magyar nyelven betanult mondata nagy üdvrivalgást eredményezett. És arról se feledkezzünk meg, hogy fantasztikusan énekel!
A műsor gerincét az új Soul Temptation album adta, olyan eszeveszett jó dalokkal, mint a Highs Without Lows, Fornever, The Leading, de elhangzott a Blind Suffering is az eggyel korábbi Metus Mortis-ről. Véleményem szerint power metal körökben az egyik legjobb banda a Brainstorm, az említetteken kívül melegen ajánlott megismerkedni korábbi albumaikkal is (Ambiguilty, Unholy).
Alapvetően jobban szerettem volna, ha ők lettek volna a mai est főbandája, és még vagy fél órán keresztül tornáztatják a nyakizmainkat. De sajnos az előadásuknak kb. egy óra zúzás után vége lett. Mindenesetre az is furcsa volt, hogy a búcsúzkodás, közös meghajlás ideje alatt máris benyomtak valami háttérzenét, esélyt sem hagyva a közönség tetszésnyilvánításának, visszatapsolásnak. Véleményem szerint ennyivel illett volna megtisztelni a német bandát, ha már szívüket-lelküket kitették nekünk. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő erősítés esetén a Brainstorm eszméletlen hangulatot produkálhatott volna, így viszont csak” egy jó koncertet láttunk tőlük. Remélem minél hamarabb viszontlátjuk őket.
Az Edguy-ra már jobban feltöltődött a terem, de a teltháztól még bőven messze volt. A technika őket sem kímélte, hangulati szempontból viszont nem volt probléma, a közönség nagyon együtt élt a koncerttel. Végül is a mai este krémjét inkább a hangulati tényező adta. Az Edguy ebből a szempontból is jól vizsgázott. Aki esetleg nem ismeri a zenekart, azt talán megtéveszthetik a tüzes, mozgalmas koncertplakátok. Az Edguy egyáltalán nem egy tipikus metalharcos” együttes, akik annyi fémet hordanak magukon, mint egy átlagos vas és acél nagyker kéthavi forgalma, hanem ők egy életvidám, poénos, könnyedebb, slágeresebb formáció, akik hol átszellemült éneklésre, hol őrült headbangelésre ingerlik az embert.
A gitárosok teljes gőzzel játszottak és a vokálból is kivették a részüket, a dobos is megeresztett egy kisebb szólót, de az igazi látványosság maga Tobias Sammet volt. Az énekesi teljesítménye sem volt rossz (bár nekem úgy tűnt, hogy a vége felé már nem nagyon tud hozni bizonyos témákat), de frontemberi tevékenysége minden képzeletet felülmúlt. Ugrált, kiabált, bohóckodott, szövegelt, lázította” a közönséget, szaladgált. Talán már kissé túlzásba is vitte. Tavaly a Helloween-es Andi Deris borotvaélen táncolt a humor és a fárasztóság között, de talán még sikerült beférnie az első kategóriába. Sammet-et én a mai estén inkább az utóbbiba sorolnám. Ma valóban ő volt a King Of Fools.
Az új lemez nagy slágerével, az Under The Moon-nal kezdett a német csapat, de a későbbiekben is a Hellfire Club volt előtérben. Jött még erről az albumról a Mysteria, The Piper Never Dies, Navigator, a vicces Lavatory Love Machine, és az elmaradhatatlan King Of Fools. Nem lehetett kihagyni természetesen az olyan korábbi slágereket sem, mint például a Vain Glory Opera vagy a Tears Of A Mandrake. Abban megegyeztünk, hogy egy lényeges dal sem maradt ki az Edguy programjából, szóval senki nem lehetett elégedetlen. Remélem, hogy hamarosan ismét vendégül láthatjuk a power metal eme nagyjait (most már a Brainstorm is megérdemelne egy főzenekari pozíciót).