szerző: troppauer50 Első Randi (First 50 Dates) Hazai bemutató: 2004. április 29.
Amikor először hallották a film sztoriját, a tudományos munkatársak egyből leidőtlen-időközözték és valamelyest mondjuk joggal. Innen nézve nem tudhatjuk biztosan, hogy az alkotók csupán valamiféle tiszteletadás szándékával nyúltak vissza Bill Murray egyik legjobb vígjátékához, vagy pedig ennyire kifogytak a történetekből Halivúdban az alaphelyzet mindenesetre nagyon közel ugyanaz. Mert különbségnek nem igazán nevezhető az a csöppnyi, hogy amíg abban mindenki állandóan ugyanazt a napot élte és csak egy ember ideje haladt előre, addig ebben meg csak egy ember számára kezdődik minden reggel ugyanaz a nap és a mindenkié halad..
Elég nyilvánvalónak tűnik a szándék, bebiztosítandó a kasszát, a szezon kötelező romantikus vígjátékára újból összehozni a Nászok egykori Ászait. Ehhez viszont, mivel a stúdióknál egy ideje az utóbbi idők filmkínálatából is jól láthatóan hiánycikk lett az új ötlet, csak ilyen közepesen eredeti forgatókönyvet sikerült találniuk.
És mégis egy abszolút vállalható mozit sikerült keríteni az egyszer már elsült alap köré, meglepetésre elsősorban a szereplőknek köszönhetően, akik pedig mostanában nem éppen az ehhez szükséges visszafogott alakításaikkal tűntek ki a céhük tagjai közül.
Az autóbalesetben fejsérült és emiatt a rövid távú emlékezetét elveszítő fiatal lányt alakítja Drew Barrymore, és szerencsére most egyáltalán nem Bambanőként. Már kis híján elfelejtődött, hogy tud ő helyes és szeretnivaló is lenni, de ezután egy darabig majd megint elhisszük neki. Mivel a történet szerint bármi történik vele, az másnap reggelre teljesen kitörlődik a memóriájából, a szerettei inkább gondoskodnak róla, hogy minden nap ugyanaz történjen, elkerülve ezzel a szembesítését a szerencsétlen valósággal. Viszont az egyik ugyanaznapja reggelén beleszalad egy csábász állatorvosba, Adam Sandler adja, aki szintén előnyére változott mondjuk a Vizesnyolcashoz képest - hamarosan jól összeszimpatizálnak és megbeszélnek egy következő randevút, másnapra.
Nem ragoznám végig ugyebár a lány másnapja majd megint az előző lesz, úgyhogy az első pofára esésből kiheveredve, miután felvilágosul a különös problémáról, onnantól kezdve A.S. egy minden reggel újdonsült ismeretségből iparkodik minden nap a lehető legtöbbet kihozni. Mert ez az elején még pofátlan, egyéjszakás kalandor, amikor megtalálja a legtutibb egyéjszakás kalandot, persze hogy éppen belé szerelmesedik halálost.
Úgyhogy egyre újabb és újabb módszerekkel próbálkozik, sokszor össze is jönnek megint és kábé ugyanannyiszor meg pont mégsem, de másnaponta így is- úgyis mindenképpen elölről kell kezdenie. Aztán a későbbi próbákba már bevonja a lány családját és a barátait is, a végére pedig kitalálnak egy viszonylag elfogadható módszert, (ami azért jobban belegondolva igazából csak a komédiázás kedvéért elfogadható, komolyan véve necces volna kicsit) hogy a normálishoz közelítő életet nyújthassanak neki és egyúttal persze maguknak is.
Közben persze történnek még igen sok egyéb mindenek, alkalmat adva néhány aranyoska állati és emberi mellékszereplőnek is a vidámkodtatásra. Előbbiek közül legszínészebb a rozmár, utóbbiak közül pedig legállatabb Rob Schneider, aki ugyan a legutóbbi filmjeit már inkább csak elharsánykodta, de ebben most nagyon hawaii.
Merthogy különben meg ott, a mindig nyárban játszódik a történet, például ezért sem gyanakszik a lány a több évszaknyi elveszített idő miatt.
Leszámítva a kezdő jelenetek gusztustalankodó tréfáit, amikkel viszont szerencsére hamar felhagytak, és leszámítva néhány közbeni szerintük vígjátékból kihagyhatatlan, szerintem meg tök felesleges altesti poénkodást az Ötven egy tipikus Első Randis film lett, de természetesen azért a régebb óta barátnővel való mozizásra is ideális. Még ha túlságosan is látszik, hogy direkte ide szánódott...
Szereplők: Adam Sandler, Drew Barrymore, Dan Aykroyd, Rob Schneider, Sean Astin Írta: George Wing Rendezte: Peter Segal