szerző: morzsaÁgens - Gergye Krisztián: Tenebrae kortárs tánc-opera 2004 április 23, 19.30 Nemzeti Táncszínház Refektórium (1014 Budapest Színház u. 1-3)
A Tenebrae sötétséget jelent. Az előadás annak a képtelen küzdelemnek a víziója, melyet a sorsra ítélt ember a tisztán látás illúziójáért folytat. Tükör által homályosan... Minden mi a szemünkre bocsátott hályogon túlról fogható a vegetatív működésre kárhoztatott testen keresztül préselődik át a valóságba. A Daimón uralta ösztönök és a tudattal bíró én örökös lelkiismeretfurdalással telített harcát mutatja be az előadás.
A Tenebrae-ben a saját művein kívül a barokk operák áriáit, a kortárs zene klasszikusainak illetve az elektronikus zene nagyjainak a műveit használó, a korok és zenei műfajok között biztonsággal átjáró énekes, Ágens; a jávai táncot a kortárs tánc elemeivel ötvöző Gergye Krisztián; a klasszikus, improvizativ, jazz és elektronikus zenével foglalkozó brácsás, Jávorka Ádám; a Brüsszelben élt és tanult zeneszerző és viola da gamba művész, Stollár Xénia előadása összegzése Ágens eddigi munkáinak.
”...Ha az előadások időpontját vesszük, csak három napot, de műfajában legalább tíz évet kell ugranunk ÁGENSig. Biztos sokan emlékeznek még az Ötödik elem című film kék színű, mutáns operaénekesnőjére az ultramodern űrhajós környezetben. Ha az űrben még nem is tartunk, de legalább tíz év kell ahhoz, hogy Ágens kamara szólóoperájához hasonló előadások megszokottak és elfogadottak legyenek. A saját nyelv, jelképrendszer, az önmitológia mind része annak a koherens egésznek, amelyet kibővítve, a társművészetekbe kapaszkodva megkapjuk Ágens sötét utópiáját, a minimálisra lecsupaszodott jövőképet. A Tenebrae gyakorlatilag csak gesztusokból áll. GERGYE KRISZTIÁN különös koreográfiája ötvözi a Jáva szigetéről hazahozott mozgáskultúrát a provokatív táncelemekkel és jelmezzel, illetve az azt helyettesítő meztelenséggel: a táncosok testük már-már amorf torzításaival játszanak, kihasználva a surlófény effektusait. Eközben Ágens folyamatosan torzuló, a dinamikai és magassági végletek között mozgó hangja mindvégig elemel a nézőtéri környezetből. Az éteri rezgés, a metafizikai állapot és a speciális intonáció végképp olyan fajsúlyos nyomást helyez elménkre (az amúgyan nem túl hosszú előadás során), hogy hetekre kimerülünk a pesszimista félhomályban. Kor-reakció ez, jóslatként előrevetített rémképei a pusztulásnak: Ágens féregként csúszik be a színpad közepére, mi pedig riadtan figyeljük a vészkiáltást, valóban ez vár ránk?
Nem vonhatjuk ki magunkat sem Íva Bittová, sem pedig Ágens hatása alól. Az általuk létrehozott alkotások középpontjában a zene van, nem mellékesen azonban beszélhetünk művészeti interdiszciplinaritásról, a produkcióik mellé kívánkozó többletről. Közös tulajdonságuk, hogy csakis kiváló társakkal tudnak együtt dolgozni, lényük záloga a kvalitás, és ha még a háttérben meghúzódó mély gondolatiságot, a reflektáló képességet is figyelembe vesszük, nyugodtan emlegethetjük őket a legújabb kori reprezentánsok között, csak egyikük a múlt felől jön, másikuk a jövő felé megy.” - Végső Zoltán
Ének: Ágens Író/zenei rendező: Ágens Rendező-koreográfus: Gergye Krisztián Közreműködik: Jávorka Ádám brácsa, Stollár Xénia viola da gamba Táncosok: Gergye Krisztián, Négyesi Móni, Miriam Friedrich Zene: Ágens, Coil, Jávorka Ádám, Luigi Nono, NET, Pan Sonic, stb... Hair-design, smink: Varga Viktória és Károlyi Balázs Zenei effektek: Boudny Ferenc Fényterv: Gergye Krisztián Hang: Boudny Ferenc Fotó: Molnár Kata
Támogatók: Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága NKA, NKÖM, Műhely Alapítvány.