szerző: LeslieGitárvarázslat Steve Vai kezéből Budapest Park
Egyedülálló volt ez a koncert. Több szempontból is. Először is soha, semmilyen Steve Vai albumot és klippet, pláne koncertet nem láttam még. Persze tudtam, hogy az elmúlt 30 év egyik legmeghatározóbb gitárzsenijéről van szó, de talán azt gondoltam, nem az én stílusom. Másodszor, szándékosan nem néztem meg a koncert előtt semmilyen Vai zenét, kíváncsi voltam, milyen lesz és milyen hatással lesz rám. Harmadszor nem emlékszem, voltam-e olyan koncerten, ahol nincs előzenekar és - a Budapest Park tájékoztatása alapján - több mint két órás buli várható. A koncert pedig késés nélkül kezdődött.
Zseniális. Ha csak egyetlen szóval kellene jellemeznem Steve Vai és társai koncertjét. Néha tátott szájjal, néha fülig érő vigyorral az arcomon élveztem a bulit. Igen, tudtam, hogy gitárcentrikus zenék rajongójaként tetszeni fog, de minden elképzelésemet felülmúlta. Elképesztő volt, ahogy Vai bánt a gitárral, olyan hangokat, dallamokat – néha mondhatnám zajokat – hozott ki a hangszeréből, amit eddig sosem láttam, hallottam. Tucatnyi hangszer hangját hallottam a játéka során, és ezzel egy olyan hangulatot teremtett, ami átjárta az embert és rabul ejtette. A videófalon folyamatos volt a vetítés, ami természetesen a zenéhez és a hangulathoz igazodott.
És amit nem lehetett nem észrevenni… Steve Vai az első perctől az utolsóig hihetetlenül élvezte azt, amit csinál. Aki végignézi weboldalunkon a koncert fényképeit, látni fogja, milyen átéléssel és élvezettel kezeli a hangszerét Vai...
Az is nagyon tetszett, hogy kristálytisztán szólt a koncert, ami látva Vai technikai tudását, kellett is, hiszen az apró pici finomságokat is így lehetett hallani.
A koncert felépítése ugyancsak zseniális volt. A videófalon folyamatosan hangulatképek, Vai logók pörögtek, néha az egész videóklip lepergett ( For the Love of God ) néha pedig élőnek ható társalgás folyt, és olyan zenei géniuszok tűntek fel, mint Brian May a Queen-ből, akivel aztán – a teljes Queen tagsággal együtt – a Liberty szólalt meg. És kevéssel később már Joe Satriani mosolygott ránk a háttérből, majd a két zseni közös produkcióját láthattuk. Azt hiszem technikailag is csoda volt, ahogyan a videó bele volt applikálva a koncertbe. Aztán a másik zseni, John Petrucci ( Dream Theatre ) érkezett egy kis jammelésre. És természetesen Vai nem feledkezett el arról a zenészről sem, aki mellett a 80-as évek elején nemzetközileg elismert gitárossá vált, ez pedig nem más, mint Frank Zappa.
Azt hiszem felesleges lenne felsorolnom a setlistet, ami ugye teljes egészében tartalmazta a jubileumi klasszikus Passion and Warfare albumot, akit érdekel, megtalálja. Ami sokkal fontosabb, hogy – és ugye ez nem igen jellemző – a zenei élmény két és fél órán keresztül tartott maximális intenzitással. Vai keze alá pedig Jeremy Colson dobolt, Philip Binoe kezelte a hathúros basszgitárt ( őt egyébként már többször jelölték Grammy-díjra ) és Dave Weiner olyan ritmusgitározást mutatott be, mely messze túlmutatott egy session muzsikus alájátszásánál... Elképesztő precizitással hozta sokszor ugyanazokat a dallamfutamokat, mint Vai, egy leheletnyivel mélyebben akár, és ez így összességében varázslatos összhangzást eredményezett. De még tovább árnyalva a zene összetettségét, Dave szitáron és orgonán is tevékenykedett. És hogy teljesen egyedivé váljon az este, két rajongót is színpadra szólított Steve Vai, akik valószínűleg életük egyik nagy élményét élhették át, és különböző zenei feladatokat kaptak, melyeket aztán a zenészekkel oldottak meg. Igaz, Vai nem adta oda a gitárját a srácnak, amikor az kérte...
Szóval lenyűgöző, fantasztikus és óriási élmény volt. Biztos, hogy legközelebb is ott leszek a színpad előtt, ha Steve Vai fővárosunkba látogat. Megmutatott egy új zenei világot, olyan élményt adott, amit nem is gondoltam volna. Mindenkinek ajánlom!
21:52
