beszámoló [fesztivál]  2016. július 28. csütörtök   04:07

nincsen hozzászólás

  A nagy egyetemista, főiskolás bulinak idén újra Velence adott otthont - sokaknak volt ez jó hír. Hiszen maga a helyszín és a környezet is kellemessé tette az idei fesztivál megrendezését, ha az időjárási anomáliákat nem vesszük alapul. De mondani sem kell úgy általában, hogy a záróvizsgákat követő vizsgatemető bulik utáni kell egy nagy, össznépi többnapos visszatérő országos esemény, amely évtizedek óta összehozza a különböző felsőoktatási intézmények hallgatóit. Az általános ökölszabály az, hogy egy nagy lecsapató bulival, most nem a tudásszomj kerül a fókuszba, hanem a szabadság, a buli valamint az alkohol hármasa - igaz, némi korlátok közé szorítva. Kell ennél több érv az EFOTT mellett? Ugyanis fesztiválok jönnek, mennek. De inkább jönnek és a részvételi arány általában homogénebb, és piacorientáltabb. Az EFOTT-ot úgy általában érheti pro és kontra kritika, hogy túlságosan populáris illetve mainstream vonalon mozog. De közelebb leszünk az igazsághoz, ha megnézzük a két rendező egyetem - Debreceni Egyetem és a Testnevelési Egyetem - hallgatóinak ízlésvilágát, ez esetben egy jól felépített izmos, jó hangulatú fesztivált kapunk eredményül, ahol az egy főre eső női hallgatók száma sem elvetendő…
  De azért a víz az úr, vagy mégsem? Leginkább a buli!
  
  Július 12-én, kedden elrajtolt az idei EFOTT. Szerdán este a hírek szerint, nem csak a fesztivál helyszínét tépázta meg az este megérkező vihar, hanem a fél országot. Az utólagos hírek szerint a szervezők hiba nélkül oldották meg ezt a látszólag nem könnyű feladatot. Az aznapi programok némileg csúsztak, de az átszervezésnek köszönhetően minden fellépő színpadra léphetett. Ez az idő nem kevés fesztiválozónak keserítette meg az elkövetkező éjszakáját. Ennek fényében az átmulatott öt fesztiválnap nem is volt rossz. Az íze miatt mi csak néhány napot töltöttünk Velencén. Volt úgy, hogy két alkalommal egy kicsit eláztunk, de a lényegét tekintve ez most nem számít.
  
  Csütörtök estét inkább lazulósra fogtuk. Miért? Miért ne! Ha már egész évben rohanunk, akkor itt miért folytatnánk? Nekünk könnyed fesztiválnyitó volt az az Intim Torna Illegál fellépése. A csapat úgy hat éve alakult. A megalakulás hírére nem győztek sokan a fejűkhöz kapni, hogy a Kistehén formációt Kollár-Klemencz Lászlót papostul, csapostul, Kistehenestül otthagyták - mind a négyen. Azóta a zenekar köszöni szépen jól van. Fellépéseik lazák és szórakoztatóak. A megalakulásuktól számítva néhány albummal gazdagították a zeneértők gyűjteményét (Kísérlet, Mindenkinek Igaza Van, Cirkusz, Hipnotizőr Király). Tagadhatatlanul igazi koncert és fesztivál zenekart. Jól csinálják az egyszer szent!
  Az ITI mellett még a 14 albumot maguk után tudó régi motoros Tankcsapdát, valamint az utóbbi időben megérdemelten népszerű nagyszínpadig tornászó Brainst is láthattuk - itt a nagyszínpadon. A csapat remekül ötvözi a drum and bass-t, dubstep-et és a break-et is. Ha értesülésem nem csal, akkor a Brains a mai napig remek szentendrei védjegy. Valami van ott a levegőben, igaz nem annyira mint Pécsen, hiszen kevesebb a potenciális városlakó és a lelkes profizmusra vágyó zenész csemete, Pesttől alig néhány lépésre. A kezdeti próbálkozások inkább kísérletezés jegyében teltek, de 2006-os Humanual albumuk volt a mérföldkő. A sikerük azóta töretlen (2008 Top Shotta; 2011 Refresh the Style; 2013 Full Range; 2015 Stand Firm). Bátran állíthatom, hogy kevés olyan fesztivál van, ahol nem tárt karokkal várnák ezt a csapatot. Mondani sem kell, hogy az évek alatt a tagcserék őket sem kímélték, ennek egyik pozitív hozadéka a Másfél zenekar két oszlopos tagjának csatlakozása (Ujj Zoli dobos és Lukács Levente billentyűs). Így még izgalmasabbá vált ez a banda. Ismerjük jól a Másfél munkásságát és koncertjeiknek parázsló hangulatát. Ezek után nem kell csodálkozni azon, hogy még emblematikusabbá tudott válni ez a zenekar.
  A nagyszínpad műsorával párhuzamosan a RAUCH aréna bulizói sem maradtak ki a jóból. Ha csak az esti programot nézzük a Fish!; Irie Maffia; Supernem és a Bohemian Betyars is hasított. Nem csak a partizók, hanem a fellépők szemszögéből is jó volt ez a felállás. Hiszen a FISH! nagyon megadta az alaphangját az estének- akusztikusan sem rossz… Az Irie Maffia sem rossz, de valahogy nem tud szívügyemmé válni. A punkosabb slágergyár Supernem trió most is mindent kihozott a produkciójukból, és legvégül a Bohemian Betyars, vagyis a magyar Gogol Bordello. No igen, nagyon helyére tették a dolgokat. Valami őrült virtussal babonázták meg a közönséget. A tavalyi Fishingen láttam produkciójukat a borfalu tövében. Ott még csak néhány illuminált arcnak nyomták dalaikat, most meg egy erős félháznak. Igen, valahogy így kell lezárni egy fesztivál napot.
  
  A pénteki napi hosszú ejtőzéssel és remek száraz időben telt. A nap első fellépője a negyedik koncertjét adó – sokaknak friss- USEME fellépésével kezdődött. Tagadhatatlan, hogy a zenekar biztosra megy, szakítottak azzal a rossz hagyománnyal, hogy csak angolul írnak dalokat. Pontosan a hazai mikrokörnyezetet célozták meg, anyanyelvükön írnak és szólalnak meg - így garantáltan tutira mehetnek! A zenekar tagjai: Szalkai Tibor (Ex-Newborn, Ex-Idoru, Blind Myself – gitár); Csongor Bálint (Subscribe - ének), Anga-Kis Miklós (Subscribe - basszusgitár); Varga Zoltán (billentyű) és Markó Ádám (Special Providence – dob). A csapat tagjai eddig sem szarral gurigáztak, hanem annál jóval többel. A banda debütáló albumát, a Világvevőt mindössze 3 hónap alatt készítették el, ami alap, egy ilyen kaliberű csapattól pont úgy, mint ezt az alakulásuktól számított negyedik fellépésüket látni itt az EFOTTon. Fesztiválokon megszokott, hogy úgy általában műfaji kötelmek nélkül sikerül zenekaroknak fellépést biztosítani. Pont igaz volt ez a szerdai, illetve a csütörtöki napra is, hiszen az USEME fellépése után egy egészen más mikrokörnyezetben népszerű csapat, a tizedik születésnapját ünneplő Magashegyi Underground következett, akik a képek, művészet és az elegancia irányába mutatnak. Természetesen nem járok messze a valóságtól e szavakkal, de el kell ismerni, hogy Bocskor Bíborka, Fűrész Gábor, Fodor Máriusz, Szepesi Mátyás és Toldi Miklós fúziója igen kellemesen csengett a Rauch arénában.
  A fesztivál nemzetközi „húzóneve” a jungle, breakbeat, soul, drum and bass és számtalan más műfaj ötvözője, a Rudimental volt. Az alakulásuktól számítva a maguk hat éve alatt két albumot és 15 egyéb hangzót sajtoltak ki magukból. A lemezeik közül tagadhatatlanul a legsikeresebb, a 2013 áprilisában megjelent Home volt, olyan dalokkal, mint a Feel the Love; a Not Giving In és a Waiting All Night, amelyek sorra a listák legtetején landoltak. A 2015-ös We the Generation (Bloodstream, I Will For Love) igaz már nem volt ilyen sikeres, de nem hiszem, hogy panaszkodnának az elért második és negyedik hely miatt. Fellépésükből pont ez a pozitivizmus érződött és az, hogy sorra hallhattuk a befutott dalaikat és a „sikertelenebbeket” (pl: Right here, Never let you go, Free a Feel the Love, Not Giving In, Waiting All Night, Bloodstream, I Will For Love… stb).
  A fellépők sorából természetesen hiányolom a Belgát, hiszen remekül mutattak volna a Majka&Curtis, a bájos nevű Barbárfivérek, és Gyulafirátót leghíresebb szócsöve, Sub Bass Monster mellett. Barátságos volt a fogadtatása az Ocho Macho-nak, akik korrekt időpontban és eső ellenére is remek hangulatú koncertet adtak. Az Ocho Macho mintegy 13 éve pozitív értelemben is boldogítja a bulizni vágyó emberek hadát. Talán nem véletlenül, hiszen az örök védjegy a Manu Chao munkássága, valamint a reggae, a ska, a punk és a latin elegy garantált befutó. Hiszen ki akar egy depressziós zenekarra mulatni…? Programjuk most is jó volt és a kötelező O.M. slágereket is hallhattuk. A hangulat annak ellenére is jó volt, hogy az időjárás – eső képében – mégsem kegyelmezett a fesztivál hallgatóságának. Az egyébként nagy sátor most kicsinek bizonyult. A légnedvességben telített szabadlevegőről, inkább a szárazabb RAUCH arénába pontosan a O.M. fellépésére próbáltak egy emberként behúzódni a fesztiválozók. A „sok jó ember” mondás valahogy ez esetben nem annyira volt népszerű, hiszen több konfliktus helyzetet teremtett...
  Az utánuk fellépő party dj., Zomboy akopaliktikus zenéje - másnak zaja -, némileg kiürítette a Rauch sátrát. A zenészeket nagyban megosztja, ez az elektronikai végtermék, de a befogadó party-közösség valahogy másként értékel. Az idei EFOTTon egyébként többségében voltak jelen, a pótméter tekergető urbánus huligánok, mint a hangszeres zenészek. Ez teljes egészében tükrözte a fesztivált rendező egyetemek szubkulturális szintjeit. Nem lehúzásból írtam, de tényként kell elfogadni ezt a mostani trendet megállapító véleményt. Be kell vallanom, hogy Zomboy korrekt előadó. Nem lehet tudni, hogy mit tolt az előadás előtt, de az biztos, hogy minden mozdulata az általa képviselt zenét adta vissza. Hogy mit is írhatnék Palotai Zsolt lemezlovászunkról? Mindig gondban vagyok, hiszen az egyik legrégebbi etalon DJ, aki a mai napig megtalálható a kisebb- nagyobb fesztiváljainkon. A mostani fellépése kissé más hullámban zajlott. Zökkenőmentes pultátvétellel irányította tovább a partyt, de valahogy mégsem éreztem azt a tűzet, amit Zomboy produkciójáról kisugárzott.
  
  Nem volt zavartalan a fesztiválnyitó, sem a záró nap. Hiszen a lezúduló csapadék mindkét alkalommal alaposan megkeserítette vagy felemelte a fesztivál feelinget - igaz, Woodstockban sem volt máshogy. Az extrém sportok kedvelői pedig egyenesen fürödtek a sártenger látványától. Alapból gumicsizma-bakancs és esőkabát-esernyő kombó nélkül garantált volt siker. De volt, aki még ezen felül a sárbiciklizést is műsorra tűzte… A szervezői forgatókönyv, szombaton is megismétlődött! Miszerint, újra összevonták a nagyszínpad és a RAUCH aréna fellépőit, így egyetlen élő koncertet sem kellett lemondani, de a fellépés hosszát alaposan megkurtították – a party részlegről viszont nincs hírünk. A házibulivá avanzsált EFOTT programja így következőképpen alakult: Ganxsta Zolee és a Kartel; The Biebers; Kelemen Kabátban; Ivan& the Parazol; Kiscsillag; Soerii&Poolek; Halott pénz; Cloud 9+ és Pendulum Dj set. A fesztivál programok aránylag korán kezdődtek (így volt amiről lemaradtunk, de leginkább nem) és a buli problémamentesen zakatolt másnapi vizes sátorbontásig.
  A Kelemen Kabátban bulizenekar feladta a labdát, hiszen egykoron az álprosztó viccpopzenekar hírében álló banda nagykorúvá avanzsált, pont úgy ahogy Horváth „Szerecsenkirály” Boldizsár ígérte nem is olyan rég. Összeforrtak, pont úgy, mint nyári slágeres dalaik, amelyek tagadhatatlanul főnyereménynek tekinthetőek. Az utánuk következő Ivan the Pazaroll nem a könnyedebb popzene felől közelítette meg a közönségszórakoztatást, hanem tagadhatatlanul visszanyúlik a lázadó beat nemzedékhez. Öltözékben egységes képet nyújtottak, de zenében és előadásban inkább vadhajtás figyelhető meg. Van bennük valami tudatos és megmagyarázhatatlan szuggesztív közlésmód az előadásban. Remek hangszerforgatók. Sokaknak nagyképűnek tűnik az előadásuk, de be kell vallani, nagyon jó áll nekik, mind az angol, mind a magyar nyelvű dalaik.
  A Pécs-Szigetszentmiklós-Budapest tengely emblematikus nagy öregjeinek - Lovasi-Lecsó páros - nagy alakítása következett. Fellépésük kötelező! Hiszen ha már a Kispál és a Borztól „végleg” el kellett búcsúztunk, és a PUF is csak helyenként ad koncertet, akkor kézenfekvő volt ez a közös fúzió, a Kiscsillag fellépése. Nem csak Orfűn voltak meggyőzőek, hanem szinte bárhol. Természetesen a nagyszínpadhoz szokott több ezres produkciójuk és a kényszerűen megnyirbált műsoruk miatt is túl sterilnek tűnhetett ez a mostani hármas-négyes dalcsokrokban levezényelt fellépésük.
  Jött egy újabb, a fesztiválok nélkülözhetetlen buli zenekarának számító társaság, a Soerii&Poolek (Jappán és Geri, a két legófrizurás géniusz) és Papp Szabi fúziója. Igazi buligyár vagy slágergyár (szabadon választott rész aláhúzandó), akik tudják, hogy hogyan kell - most asszisztencia nélkül (törpe, mezítelen nők, strand cápák, felfújható péló, konfetti eső, stb) is - jó kedvet csinálni. Most sem tévedtek a műsortervet illetően, igaz a női vokál részek szarul, de kijöttek.
  A Vad Fruttik fellépése elmaradt, de a Halott Pénz fellépése mindenkit kárpótolt. Az üdvrivalgás alap és döbbenetes volt. Az elmúlt időszak legjobban értékelt zenekara, három Petőfi díjjal, a fesztivál egyik virtuális koronáját vihették el. A rendezvény egyik záró akkordja, a Cloud 9+ sem lógott ki a sorból, hacsak azzal nem, hogy ők a legújabb zenei trendeket lovagolják meg. Rengeteg effekttel forrósítják fel rock- és hip-hop zenét valamint a fellépésük hangulatát. A bizonyos körökben jól cseng a Pendulum neve, most szimplán Pendulum DJ set&Verse név alatt két tag pörgette fel az egyébként sem sekélyes hangulatot. Az egyik veterán tekert, a másik vitte a showt. A zenei színtéren régi motorosoknak számítanak, akik nem több, nem kevesebb, szimplán csak szórakoztatni voltak itt.
  
  És végezetül akik időjárástól függetlenül is maradtak bulizni, azok igazi fesztiválhősökké avanzsáltak és nem csak a szervezők szemében. Jövőre ugyanilyen hangulatú fesztivált kívánok, de remélve, hogy az időjárás is kegyes lesz.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: