lemezajánló [nagylemez]  2004. április 14. szerda   13:13

nincsen hozzászólás

  Egyre színesebbé és izgalmasabbá válik a magyar black metal színtér. Nem lehet ugyan naphosszat sorolni a zenekarokat, de a kevés banda között mind több a markáns zenei világgal rendelkező, produkciójához minden szempontból nagy igénnyel közelítő csapat. Az ő köreiket gyarapítja a Vortex is.
  
  Azt hiszem, hogy ilyen típusú black metalt ilyen minőségben nem nagyon játszik Magyarországon senki, de a nagyvilágban is csak kevesek. Igaz, hogy az utóbbi időben még a régi nagyok között is trenddé kezdett válni az elektronika alkalmazása, a gépies ritmusok, a hideg indusztriális hangulatok bevezetése a zenébe, azonban ebbe sokak bicskája beletört. Úgy gondolom, hogy minden ridegsége ellenére az ilyen zenét is lélekkel kell játszani, és erről sokan megfeledkeztek, amikor ebbe az irányba fordultak. A Vortex éppen azért nagyszerű, mert - nyugodtan állíthatom, hogy tényleg csak a legnagyobbakhoz hasonlóan (pl. Thorns, Zyklon, Mayhem) - nem buktak el ezen a ponton. Zenéjükben szerves egésszé állnak össze a gépek és a hangszerek, illetve az énekhang által szolgáltatott elemek, itt tényleg miértje és helye van minden egyes hangnak.
  
  Nem lehet persze elhallgatni, hogy nagy befolyással bír a muzsikájukra az említett „legnagyobbak” egyike, mégpedig az újabb kori Satyricon, de nem is kell véka alá rejteni e tényt. Olyan minőségű zenét játszani, mint amilyet a norvégok alkotnak, eleve rangot jelent, és a Vortex a lehetőségekhez mérten közel jár ehhez (tisztában vagyok a Satyricon kvalitásaival és alaposan megfontoltam ezt az állítást). Másrészt pedig (talán ez a legfontosabb) bőven gazdagítják sajátos elemekkel is a Satyr-ék által körvonalazott zenei világot, itt sokkal több és hangsúlyosabb szerep jut a samplereknek és a dalszerkezetek is eltérőek. Végül pedig megemlítem, hogy ők sem titkolják a Satyricon iránti tiszteletüket, hiszen hallottam már tőlük koncerten a Fuel for Hatred (egyébként nagyon meggyőző) feldolgozását.

  A Vortex zenéje tehát futurisztikus black metal, melyet főként a hol sulykoló, hol lebegő, hol pedig sivítva száguldó gitártémák, a milliónyi hangszínben megszólaló, néha egészen „földközeli”, gépies, néha pedig fölöttébb időtlen, „kozmikus” zajok és a sűrűn váltakozó, emitt komplex, máshol inkább hipnotikus húzású tempók határoznak meg. Az énekhang is több arcát mutatja felénk: dominánsan fojtott károgásról van szó, de mély, bestiálisabb hörgés és szavalás is előkerül, mindezt pedig effektek tömege színesíti tovább. Érdemes többször egymás után meghallgatni az Exordium-ot, mert roppantmód rétegzett zenét tartalmaz, így még a sokadik alkalom is meglepetésekkel kecsegtet. Rendkívüli mennyiségű és változatosságú, hangulatos témával hozakodnak elő, az igazi bravúr pedig az, hogy tökéletes egységbe forrasztva tálalják őket. Hangszeres tudásukra panasz nem lehet, ez a stílus nagyon feszes játékot követel meg, ők pedig ezt minden poszton kiválóan teljesítik is, úgy lemezen, mint élőben. Hab a tortán, hogy a szövegek is beleépülnek a zene alkotta egységbe, mind témájukat, mind megfogalmazásukat tekintve.
  
  A cd kiállítása rendkívül igényes: a látványos, méregzöld színben pompázó borító és a koromfekete korong a zenei oldalhoz méltó vizuális élvezetet nyújtanak. Az egyetlen pont, amelyben kötözködni tudok az Exordium-mal, az a megszólalás: kissé tompa, dobozszerű a négy dal hangzása, ráadásul nagyon elüt a három gépi átvezetőétől. Azt azonban tudni kell, hogy próbatermi (és számítógéppel készült) felvételről van szó, így az elvárások sem lehetnek maximálisak, és fontos megemlítenem, hogy a kellemetlenségek ellenére odafigyelve minden részlet tisztán kihallható, a helyzet tehát egyáltalán nem vészes, inkább csak arról van szó, hogy ezek a dalok megérdemelnék a tökéletes hangzást (egyszer talán érdemes lenne majd újra rögzíteni őket).
  
  Csak ajánlani tudom a Vortexet. A borító tanúsága szerint ez a demo 100 példányban jelent meg, tehát érdemes hamar utánaeredni, de az ismerkedést el lehet kezdeni valamelyik - egyébként vetítéssel kísért - koncertjükön is, ahol hasonlóan magas minőséget hoz a csapat.
  
  1. Sounds of Relativity
  2. Dead Realm of Renewal
  3. Instinct
  4. The Arrival
  5. Starborn Elite
  6. Psychosis
  7. Parable

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: