szerző: UtazóKenny G 2016. június.18. Millenáris Teátrum
Az eredetileg a Budapest Parkba meghirdetett Kenny G. fellépés technikai okok miatt a Millenáris Parkban került megrendezésre. Az új helyszín roppant ideális volt ennek a fellépésnek, hisz hosszú éveken át rengeteg nagyszabású jazz eseménynek adott otthont. Kenny G, a smooth jazz egyik nagy élő legendája produkciójával itthon is elvarázsolta közönségét, mely néhány nappal az esemény után is emlékezetesnek tekinthető.
Produkciójában rengeteg meglepetést tartogatott, amelyre nem is számítottunk. A fellépését kiváló muzsikusok kísérték röpke két órán keresztül, mely igen kiváló és mégis szórakoztató volt. Cáfolt minden Kenny G-vel szemben felmerült aggályt. A produkciójában minden benne volt ami a smooth jazz által védjegyzett, maga a hangulat és a lazább karibi életérzés.
A rossz nyelvek szerint, túlságosan érzelgős dalai, feldolgozásai nem éppen népszerűek a jazz körökben. Pedig egy roppant kreatív muzsikusról beszélünk. Albumainak nagy részét főleg dallam centrikus smooth jazznak szenteli, ami nem éppen kísérletező műfaj. Talán ez lehet az oka, hogy kevesebb „szakértő” rajong érte, de ez nem is baj, mert ahány féle műfaj, annyiféle vélemény. Nem feltétlenül kell mindenben a legextrémebb akkordokat és ritmusokat keresni, arra ott van a stílusos free jazz - annak is meg van a maga bája. De be kell vallanom, hogy nagyon fájt volna, ha Kenny G. fellépésén „free” akkordokat rejtenek el, a tiszta dallam képek és akkordok helyett.
Már említettem, hogy roppant meggyőző muzsikus zeneszerző, aki szimpla egyszerűséggel és szereplési vágy nélkül játszotta el ez alkalomra összeállított produkcióját. Kezdetben testközelből, a megszokottól eltérően nem a színpadon, hanem a két sor közötti terület közepén lévő dobogón kezdte produkcióját, majd a színpadon folytatta. A „home” valamint a „Silhouette” dalok eljátszásával adta meg a koncert felütését, valamint azzal, hogy a „Silhouette” alatt egy olyan több perces levegővétel nélküli kitartott hanggal lépkedett fel a színpadra, amit manapság kevesen engedhetnek meg maguknak. Néhány percnyi köszöntő után folytatta koncertjét, melybe többek között olyan dalokat is beillesztett, mint a latinos „G bop”; „Sax-o-loco” „ Havana”; „Girl from Ipanema”; „Desifinado”; „Bossa Real”, amelyekről szerintem felesleges írni, hisz hallgatni kell pont úgy, mint a koncerten tettük, széles vigyorral…
A karibi dalai alatt ismerhettük meg a csapatának igazi arcát. Hisz Kenny G. kísérő zenészei: Daniel Bejarano (dobos); Ron Powell (perka); Robert Damper (billentyűk); John Raymond (gitár); Vail Johnson (basszus) annyira hibátlan játékosok, akik nem csak romantikus hangzásban voltak ott a szeren, hanem a fékezhetetlen”karibi”hangzásban is, lásd pl. Ron Powell bravúros konga játéka…
A romantikus Kenny G. rajongókat sem hagyta ki a sorból, hisz a védjegyezett nótái sem maradtak ki a palettából, mint a „Forever in Love”; „Heart n Soul”; „ Songbird”. Záró akkordnak a „My Heart Will Go On” - Titanic valamint az „Over the Rainbow” választották.
Záró soraim előtt mit is mondhatnék, minthogy ez a fellépés várhatóan minden nézőnek felülmúlta elképzelését, nem csak egy minőségi produkcióval, hanem azzal is, hogy a lírai smooth jazz dalai arányosan tudtak keveredni a szabadon áramoló karibi érzéssel és hangulattal.