hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2016. június 15. szerda   16:49
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Killswitch Engage, August Burns Red, Atreyu, Bury Tomorrow
2016. június 15, Budapest Park

  A Killswitch Engage-t nyugodtan tekinthetjük stílusteremtő zenekarnak, ehhez képest viszonylag kevés alkalommal láthattuk őket Magyarországon. Én is különösen vártam már a metalcore műfaj zászlóshajójának újbóli kikötését, mert az eddigi eseményeknél mindig valami más jött közbe. Nagy kár, hogy Howard Jones énekessel nem láthattam a csapatot, de Jesse Leach újbóli visszatérésével ismét lendületbe jött a Killswitch Engage, ezen kívül élőben legendásan jó bandáról beszélünk. A mai estére ráadásul egy komplett minifesztivált csaptak hozzá a koncertjükhöz, fellépett még ugyanis az August Burns Red, az Atreyu és a Bury Tomorrow, akik mind a metalcore fontos csapatai. Jelen lett volna még az Architects is, akik viszont menet közben lemondták a turnét. Ők mondjuk viszonylag sűrűn visszajáró vendégek, nemrégiben is láthattuk már őket a Parkway Drive előtt, sőt a mostani koncertet pótolandó, novemberben saját klubbulival jönnek vissza, szóval az ő társaságukat sem kell sokáig nélkülözni.
  A mai nap aktualitását az osztrák-magyar foci EB csoportmeccs is adta („de kivel játszunk??” - kérdezhetné Habsburg György), szóval a Budapest Park bejárati részére, a kivetítőhöz is rengetegen érkeztek, a koncertre várók pedig továbbhaladtak a kordonon túlra, a színpadhoz. Emiatt a menetrend is kissé szokatlan volt, a Bury Tomorrow már egészen korán, fél 6 felé kezdett és a későbbiekben is tekintettel voltak a meccs menetrendjére.
  
  A Bury Tomorrow brit formáció, akik idén a negyedik sorlemezükkel, az Earthbound-dal jelentkeztek. Igazán lelkesen játszottak, nagy ugrálással, headbangeléssel, és a zenéjük is egész korrekt volt a metalcore műfajon belül (igaz, egy kicsit tisztább hangzást el lehetett volna viselni). A műfaj elengedhetetlen velejárója, a hörgős ének-tiszta ének kombináció náluk is működött, Daniel Winter-Bates és a Jason Cameron voltak érte felelősek. Szimpatikus volt, hogy a végén elküldték a teljes zeneipart a búsba, a „meet-and-greet” nevű pénzlehúzási találmányukkal együtt. Felvezetésnek teljesen jó volt a koncertjük.
  Az Atreyu neve is meglehetősen közszájon forog metalcore berkekben, és nem csak a szokatlan hangzás miatt. A tengerentúli csapat már 6 albumot sorakoztatott fel, érdekesség, hogy náluk a dobos, Brandon Saller vállalta a tiszta éneket, miközben püfölte a bőröket. Az Atreyu – jó amerikai módra – a showelemre is különös hangsúlyt fektetett, így nem csak az egyébként kiváló zenei teljesítményre, a jól felépített, változatos dalokra figyelhettünk, hanem a csapat gondoskodott róla, hogy mindig legyen valami látnivaló.
  
  Az Atreyu úgy döntött, nekik kicsi a Budapest Park meglehetősen tágas színpada, így inkább idejük nagyobb részét a közönség között töltötték. Alex Varkatzas énekes sűrűn lemászott a kordonokhoz, de egyszer még a közönségen is végigsétált, gyakorlatilag körbejárta a Park nézőterét. Ugyanezt megcsinálta a tekintélyes szakállú Marc McKnight basszer is, fesztelenül mosolyogva döngette a basszust a nézőtéren. A rajongókat persze felcsigázta a zenészek közvetlensége, nem fukarkodtak a vállveregetésekkel és természetesen a fotókkal se, de még egy circle pit-et is kialakítottak Marc körül. Sőt, egy alkalommal még a teljes közönséget is leültették a földre. A hangulatteremtés tehát kiválóan sikerült.
  A hagyományos metalcore paneleken túl az Atreyu-ban van egyfajta könnyed, rock & rollos felhang is, amit jól példáz, hogy még a Bon Jovi-tól is előadtak egy feldolgozást ma este, a You Give Love A Bad Name-et, persze a saját világukba átültetve. Jól szóltak, remek zenei teljesítményt és nagy lelkesedést láthattunk mindegyik tagtól, biztosan ráleltek ma néhány új rajongóra.
  
  Közben a meccsnek is közeledett a fináléja, az August Burns Red pedig illedelmesen kivárta a kezdéssel a meccs végét. A koncertről a Park előterébe szivárgó rajongók hitetlenkedve faggatták egymást, hogy most tényleg igaz, hogy 1-0-ra megyünk az osztrákok ellen!? A második magyar gólra persze egy emberként lendítette magasba a karját minden jelenlévő, a lefújás után pedig nem meglepő euforikus hangulat lett úrrá mindenkin. Ez természetesen a koncertek élvezetére is rádobott egy lapáttal, sőt az sem kizárt, hogy az eredetileg meccsre érkezők is váltottak még ekkor jegyet, egy jót ünnepelni és bulizni ezekre a furcsa, üvöltözős zenékre.
  
  Az August Burns Red megint csak más árnyalatokkal bővíti a metalcore világát, náluk mindig jelen van egy folyamatos melodikus dallamvonulat, ugyanakkor több az instrumentális rész, kicsit elvontabb, technikásabb ízekkel is megtoldva. 2013-ban jártak nálunk, akkor is emlékezetes koncertet adtak és a mai fellépésre sem lehetett panasz. Jórészt a tavalyi, Found In Far Away Places címet viselő korongot preferálták, de belefért több dal a megelőző Rescue & Restore és Messengers albumokról is, de a Constellations és a Leveler ugyancsak képviseltette magát 1-1 nótával. Ők is meglehetősen intenzív színpadi munkát végeztek, alaposan betonba döngölték a közönséget a masszív breakdown-jaikkal. A hangzás masszív és erőteljes volt, egyedül azt hiányoltam, hogy a szólógitár szólhatott volna hangsúlyosabban, mert rifferdő mögül nehéz volt kihallani a zene ízét rejtő melodikus kalandozásokat.
  A közönség ugyancsak kitett magért, mind az August Burns Red, mind az Atreyu alatt látványosan sokan énekelték a szövegeket. A gitáros JB Brubaker nem felejtette el megemlíteni a pár perccel ezelőtti magyar sikert és gratulálni hozzá, sőt Jake Luhrs énekes az egyik számot eleve „Hungary 2 – Austria 0” címmel konferálta be, sokakat kacajra ingerelve. Mondanom sem kell, ezzel a tiszteletteljes gesztussal nagy szimpátiát váltottak ki a jelenlévőkből.
  Nem tudtam megsaccolni, az eredetileg tervezetthez képest mennyivel játszottak többet ők vagy a korábbi bandák az Architects kiesésével. A hosszas szünetek miatt nem hiszem, hogy túlságosan érzékelhető különbség lett végül, de a játékidő az August Burns Red esetében is elégségesnek bizonyult. A rajongók éhségét sikerült csillapítani.
  
  Bár mindegyik banda a metalcore műfaj élvonalába tartozik, azért nem gondoltam volna, hogy a Killswitch Engage gyakorlatilag külön ligában játszik az összes többi bandához képest (talán ma élhetek ilyen focis szóképpel). Mert ahogy színpadra léptek, ezzel a teljesítménnyel gyakorlatilag leiskolázták az egész délutáni mezőnyt. Mondva ezt úgy, hogy a megelőző bandák is igen korrekt produkciót nyújtottak. Kellett egy kis idő, amíg beállt az eredetileg is masszív hangzás, de utána mindvégig álomszerű megszólalással, gyakorlatilag tökéletesen szólt a banda. Ezekkel a nótákkal, amikkel 2000 óta megajándékozták a rajongókat, nem lehetett tévedni.
  Szerencsére náluk nincsenek egozások, Jesse Leach minden gond nélkül elénekli a Howard Jones éra szerzeményeit is. Az is igaz persze, hogy valószínűleg lázadás lenne belőle, ha nem tenné, mert őszintén szólva a legtöbb nélkülözhetetlen Killswitch sláger ekkoriban készült. Ma viszont jókora merítést kaptunk a banda életművéből, nem csak a legfrissebb, hanem a legkorábbi időszak termését is beleértve.
  
  Egy nagy slágerrel, az A Bid Farewell-lel kezdtek, innentől már könnyen megjósolható volt az este óriási hangulata. A nézők egy emberként zengték a remek refréneket és a zúzásba, tombolásba is mindenki belevetette magát. Eleinte váltogatták a márciusban megjelent Incarnate és a korábbi albumok tételeit, a Strength Of The Mind az újról jött, a Fixation On The Darkness 2002-ből, az első igazi sikerlemezükről, az Alive Or Just Breathing-ről, a Quiet Distress ismét az újról, a This Is Absolution pedig 2006-ból.
  A Take This Oath a The End Of Heartache lemezt képviselte, a Beyond The Flames pedig a Jesse visszatérését jelentő Disarm The Descent albumot idézte fel. A szintén nagy éneklést kiváltó Hate By Design a friss lemezről lett máris sokak kedvence. A banda briliáns összjátékot mutatott be, látszott, hogy remekül érzik magukat egymás társaságában, ezt bizonyította a sok összemosolygás és a számtalan apró zenei geg, amit egymás (és a közönség) szórakoztatására elsütöttek a dalokon belül, mindegyik posztot beleértve.
  
  A mókázás persze sosem állt távol a Killswitch-től, Adam D. eszement mozgáskultúráját és őrült kommentárjait tekintve ez nem volt kérdés, de legkésőbb akkor mindenkinek le kellett hogy essen, hogy ezeknek tényleg begurult a gyógyszere a színpad alá, amikor egy átmontázsolt Star Wars plakátra váltott a háttér, rajta a zenészek őrült grimaszai Luke, Chewbacca és a többiek szerepében, Adam különösen megnyerő volt Leia-ként.
  Az önfeledt jókedv tehát mindig egy Killswitch Engage koncert velejárója, de a remekbe szabott zenei teljesítmény mellett se lehet elmenni. Elsősorban Jesse Leach mellett, aki óriásit énekelt ma. Az agresszív, olykor pincemély hörgésből pillanatok alatt váltott át a tökéletesen prezentált megadallamokba, gyakorlatilag album minőségben előadva a nótákat. Bár én Jones hangját is szerettem, de ezen az estén Jesse tényleg letaglózó volt, a lehető legjobb választás volt a visszaédesgetése a Killswitch soraiba.
  
  Meglepetésként még a debütalbumig is hajlandóak voltak visszanyúlni, az első Killswitch Engage nevű korongig (azért első, mert a 2000-es debüt után furcsa módon ugyanilyen névvel adtak ki egy másikat is, 2009-ben). A Temple From The Within hangzott el, ez az ősrajongóknak okozott nagy örömöt. Jöttek aztán az újabb és korábbi időszak fantasztikus kompozíciói, a remekül összerakott Always, a közönséget felhevítő, közösen éneklős My Last Serenade, az Incarnate album nyitónótájaként sokakat megnyerő Alone I Stand, az egyik legnagyobb slágernek számító zúzós, nagyot headbangelős breakdown-okkal tűzdelt Rose Of Sharyn, és a szintén felejthetetlen slágernek számító The End Of Heartache, ami konkrétan libabőr volt...
  A masszív riff-özönök, a szépen betonozó basszus, a hatásosan gyomrozó dob, a szépen felépített gitárszólók és a remek énekteljesítmény így együttesen okozott óriási pillanatokat, de kellettek a maximális élvezethez ezek a dalok is. Így, egy estén keresztül volt igazán jól látható, milyen dalszerzési zsenialitás rejtőzik a Killswitch-ben és mennyivel változatosabbak, fogósabbak a dalok a korábbiakhoz képest.
  
  De volt még hátra pár sláger, a Howard Jones éra egyik kultikusának számító My Curse és a 2013-as Disarm The Descent lemezről a nagyszerű In Due Time. Azért ugyanerről a korongról a No End In Sight-on én nagyon hiányoltam. De itt volt a vége, búcsúzkodás, már berakták a levonuló zenét, a közönség el is kezdett elszivárogni... de hopp, Adam D. még visszatért, és a maga nem túl kifinomult modorában afelől érdeklődött, netán akar-e a közönség még egy számot. Hát persze hogy akart, így a Life To Lifeless lett a valódi búcsú, amely szerintem tényleg nem tervezett tétel volt a setlist-ben, de szimpatikus volt a csapattól ez a kis gesztus.
  Kétségtelen, a metalcore műfaj legnagyobbikát láttuk a színpadon, annak „udvarhölgyeivel”, ez az összeállítás kétségtelenül minden igényt kielégített. Nyert a magyar csapat, a jelenlévők pedig az örömmámort egy ilyen remek koncert-sorozattal vezették le, és még ez után is sokan maradtak a rockdiszkóra a súlyosabb műfaj legütősebb slágereivel. Na ilyen kérem egy tökéletes este!
  
  (utóirat: ma sem tudom eldönteni, hogy a rockdiszkóban a Killswitch Engage dobosa, Justin Foley tombolt velünk, vagy csak egy rá kísértetiesen hasonlító figura, de a zenekar közvetlensége így is példaértékű)


Kulcsszavak:
  killswitch engage     august burns red     atreyu     bury tomorrow 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó cikkek: 

Hatebreed, Fear Factory, ex-Killswitch Engage tagok így játszanak Down, Fear Factory, Crowbar dalokat

Killswitch Engage: Howard Jones ismét színpadra állt volt csapatával

Killswitch Engage az Akvarium klubban

August Burns Red - The European Phantom Anthem Tour

Az Architects vendégei a Stick To Your Guns és a Bury Tomorrow

 programajánló: 
2018. szeptember 26.
Spectral Voice, Discomfort, Purulent Rites (Dürer Kert - Budapest)
2018. szeptember 28.
Jazzanova (D); Shaibo (A38 Hajó - Budapest)
2018. szeptember 30.
Primal Fear, Riot V a Barba Negra klubban (Barba Negra Music)
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sons Of Apollo, Kip Winger acoustic
FEZEN ´18
Rockmaraton 2018 - 2. rész
Rockmaraton 2018 - 1. rész
EFOTT ´18
FEZEN 2018 – 1. nap (Helloween, Epica, Delain)
Judas Priest, Ordog
Joe Satriani - What Happens Next World Tour 2018
Exodus, Savage Messiah
Bullet for My Valentine, Asking Alexandria, Caliban és a többiek
Kigombolt blues - Joe Bonamassa
Rise Against
Ensiferum, Ex Deo
 kapcsolódó fotók: 

KILLSWITCH ENGAGE - 2016. június 14. BUDAPEST PARK

AUGUST BURNS RED - 2016. június 14. BUDAPEST PARK

ATREYU - 2016. június 14. BUDAPEST PARK

BURY TOMORROW - 2016. június 14. BUDAPEST PARK
 kiemelt 
Primal Fear, Riot V a Barba Negra klubban
  
Apocalypse című új lemezét hozza ősszel Budapestre az Apocalypse Over Europe turné keretében a német Primal Fear

Kollaps [AU] x UEUM
Dead Can Dance 2019-ben Budapesten
Budapesten koncertezik David Duchovny
Killfest 2019 - Overkill, Destruction, Flotsam And Jetsam
 friss hozzászólások 

A rock ötven árnyalta - The Dead Daisies (2)
Satyricon, Suicidal Angels (3)
Könyvtárban forgatott klipet az Emma Undressed (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 harms way    tales from the grave in space    ahumado granujo    weezer    sum 41    amputated    elvis jackson    the green hornet    palov & mishkin    just go with it    daniel radcliffe    simple plan    gentleman    panopticon    ereb altor    julio iglesias    haw    the toy dolls    astronautalis    hypnos    no strings attached    ghost protocol    darkfall    magyar atom    chief rebel angel  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!