beszámoló [fesztivál] 2004. április 9. péntek 12:10
nincsen hozzászólás
szerző: MóniNegyedik Backpacker´s Spring Fesztivál 2004 március 12-13-14, Gödör Klub
Végre elkezdődött a tavasz (akkor legalábbis úgy nézett ki), és vele a már hagyományos Backpacker´s Fesztivál, jelezve az előttünk álló szabadban töltendő estéket. Idén is három nagyjából homogén nap, amit nem zavart meg semmi, hiszen most a hétfő is szabad volt. Természetesen most is a Gödörben zajlott a rendezvény, két helyiségben (bent és a kávézóban). Az akvárium-teremben kiállítást láthattunk, képekkel és egy érdekes szoborral, ami leginkább egy lovagló hóemberre emlékeztetett. Az első napra, péntekre talán az jellemző legjobban, hogy az egymás után fellépő zenekarok egy zenei kontinumot képviseltek, a zúzósabb rockzenétől a könnyen emészthető, (részben) elektronikus zenéig. Ennek örömére szinte megtelt a Gödör, a még éppenhogy elviselhető szintig.
Az első zenekar az Ankou volt, punk elemekkel tűzdelt rockzenéjükkel nem igazán lopták be magukat a szívembe. Az utánuk következő Space Monkeez egy különlegesebb irányzatot, egy amolyan „elektro-metal”-t képviselt, számaik angol nyelvűek. Két tagjuk megjárt már egy metálzenekart, majd később trance-re váltottak, az így szerzett tapasztalatokat használják fel most is. A Heaven Street Seven zenéje már népesebb rajongótábort vonzott, s elkezdődött a tánc. A velem levők nagy bánatára ezúttal nem sok régi számot játszottak, inkább a legújabb lemezről, meg az előzőről (az elmaradhatatlan Krézi sráccal). Reméljük nem hanyagolják el a gyökereket sem a jövőben. A hangulatra viszont nem lehet panasz, ráadásul nem özönlötték el sikítozó tizenévesek sem a színpad előtti teret, így még örgegnek sem éreztem magam. Egy szám erejéig Livius is feltűnt, és megcsillogtatta énektudádást.
A Másfélnek sajnos elég rövid idő jutott, de mivel körülbelül két héttel ezelőtt láthattuk őket az A38 Hajón, nem maradt hiányérzetem. Levente bejelentette, hogy ők sem fiatalok, meg mi sem, ezért abbahagyják. A ráadás ennek ellenére nem maradt el. Amúgy is hosszúra nyúlt egy kicsit ez az este, és mert nem mindenki bírja reggel 5-ig, főleg, ha még két nap hátra van a fesztiválból. A Korai Öröm-re mégis nagyon sokan voltak még kíváncsiak, ahogy az el is várható volt, bár én majdnem elaludtam, mire elkezdték. Tibi most nem beszélt olyan sokat, viszont most rajta kívül két hastáncos is szórakoztatta a közönséget. A koncert alatt a már megszokott „megszűnt a külvilág”-érzés kerített hatalmába. Aztán már nem bírtam tovább, a végkimerülés előtt egy egészen kicsivel muszáj volt elindulnom.
A második, szombati nap a hardosabb hangulat jegyében telt el, kezdve a kört a jó értelemben vett tiszta idétlen Fürgerókalábakkal. Volt ott ugrándozás a színpadon, meg kis tánc is (pogo) a nézőtéren. Őket a mostanában sokadik énekest magáénak tudó FreshFabrik követte, talán egy icinykét mintha kisebb lendülettel mint amikor anno réges-rég megismertem őket. Azért így is megvolt az, amiért ők a csúcs felé jártak, azaz a tiszta lendület. Ezt követően az éppen mostanában frisslemezes Black-Outtól egy jól megszokott, rutinos koncertet kapott ezen az estén a rajongók hada. A mostanában kis mellékutakon járó (vagy lehet az is, hogy éppen útkereszteződésben álló) énekes Kova és kis csapata most sem hazudtolta meg magát: lendületes műsor, profi előadás. Mélyen az estbe nyúlva bődültek fel a Blind Myself súlyos akkordjai. Ők is mostanság adnak ki új anyagot, s most ebből kaphattunk egy kis zúzós bemutatót.
Jó, hogy vasárnapra is jutott a fesztiválból, mert amúgy ez a nap nem tartozik a kedvenceim közé, általában örülök, ha túlélem. Most sikerült kimozdulni a letargiából a koncertek segítségével. Az első zenekarról lemaradtam sajnos (Trafik, utánuk a Kelet-Nyugat játszott. Gondolom sokaknak feltűnt néhány ismerős arc, többek között a Műszaki Hibá-s Bence, Rita. Nem véletlen, hogy a zenéjük nagyon emlékeztet az említett zenekarra, gitár alappal, szaxofonnal. A közönség még nem igazán ébredt fel, összesen ketten táncoltak (+egy kutya, azt hiszem Peter Ogi-é). A formáció még teljesen friss, igazából azt sem döntötték el, mi legyen a nevük.
Az utánuk következő Beat Dis már ismerős lehet több fesztiválról. Az Anima előtt gyakran fellépnek, talán mert ők is szombathelyiek. De stílusuk is hasonló, bár náluk inkább a dub a hangsúlyosabb. A következő zenekar Észtországból jött volna, de elmaradt. Aztán végre jött az Anima Sound System. Tavaly december óta nem láttuk őket Pesten, de most megígérték, hogy sok koncert lesz. Juci haja teljesen megváltozott, kicsit fura így, elsőre ez tűnt fel. Egyébként minden a régi, a lendület megmaradt. Három ráadás-számot is játszottak, legutoljára a Marihuanát. A belső terem amúgy egy picit mintha a vízen lennénk, szinte hullámzott a tömeggel együt olyannyira, hogy a végén még a színpadon lévő szintetizátor is lefordult az álványáról. Mindezek ellenére a hangulat nagyon megvolt, hiányzott is már a kiéhezett közönségnek egy ilyen fergeteges buli. No és így szakadt meg végül is idén a Hátizsákosok Fesztiválja.