hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
lemezajánló [nagylemez]  2016. február 23. kedd   14:52
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Begotten Silence: Faces Of Suffering


  A Begotten Silence egy Budapesten honos melodikus death metal csapat, akiknek első nagylemeze jelent meg Faces Of Suffering címmel. Az albumot meghallgatva világossá válik, hogy a melodikus death metal megjelölés még némileg szűkös is a banda zenei elképzeléseinek lefedéséhez. Való igaz, a fő csapásirány az At The Gates, Dark Tranquillity és más göteborgi stílusalapítók nyomvonalán halad, de a zenében bőven helyet kapnak modernebb ízek (pl. a metalcore műfaj jellegzetes breakdown-jai) és thrash-es gyorsulások is. Ilyen formában semmiképp nem lehet szolgai másolással vagy ötlettelenséggel vádolni a társaságot, a Faces Of Suffering egy kimondottan erős, önmagát hallgattató nagylemez, ami a mai zenei színtéren különösen szívderítő.
  A felütés még akár a Fear Factory-nál is beleférne a maga gépes, industrial-os morajlásával, de a nyitó riffek már kifejezetten metalcore-osak a Massacre Instinct dalban. A beindulás viszont már a göteborgi melodic death irányvonalán halad, néhány súlyos blastbeat-tel megbolondítva. Aztán ismét jönnek a breakdown-ok és a riffhegyek. A hörgős ének uralja végig a dalt, ezen nem is változtatnak az album folyamán. Még ha a kalapálós breakdown-okat és a gyors riffeket megszakító betonozásokat hallhatóan szeretik is a srácok, az énekben nem lelhető fel a metalcore dallamossága. A dobmunkára is érdemes odafigyelni a Massacre Instinct dal folyamán, mert Barabás Olivér nagyon jól variálja a dobtémákat. A végére jófajta varacskos és zúzós riffek keverednek a dallamosabb gitártémákkal, kifejezetten élvezetes végighallgatni ezt a számot.
  
  A másodikként következő Escalate sem kegyelmez, zúzásból kapunk dögivel ebben a számban. Török Csaba itt egy mélyebb tónusban bömböli a mondanivalót. Elég szűk „játéktéren” mozog, de azért dicséretes, hogy próbál játszani a hangjával. A szaggatott riffek mellett Olivér dobjátéka továbbra is jól érvényesül. Az acsarkodás nem marad abba, csak akkor, amikor Rózsa Ádám basszusgitárja veszi át a stafétát. Vannak itt headbangelésre ingerlő thrash-es riffek is, ezek ugyancsak kifejezetten jól állnak a Begotten Silence-nek. Egy gitárszólónak nem is, inkább afféle gitárhergelésnek nevezhető valami röppen még el, a későbbiekben azért kapunk majd karakteresebb szólókat is.
  Az eddigi nyers arcbamászás után a Spectral Revelation lassabban, komorabban indít, de ez is jól áll a csapatnak. Ez egy kissé thrash-esebben hangzó szerzemény, a riffek dominanciájával. Az elmaradhatatlan acsarkodás természetesen folytatódik. A dobmunka ezúttal is figyelemre méltó, jó szám.
  A Maggot Injection le sem tagadhatná, hogy alapos Machine Head hatásokból táplálkozik, ismét egy középtempósan betonozó dalról van szó. Továbbra is a harapós riffek dominálnak, de most már gitárszóló is van. Az élesen szóló, karcoló gitárok hangzásáról és azok melódiáiról leginkább az újkori Kataklysm ugrik be nekem.
  
  Ideje egy gyorsabb számnak, a The Canvas Of Torment-ről ismét a kanadai melodikus death metalosok hangzása ugrik be. Mivel nagy kedvencemről van szó, ezt elismerésnek lehet venni. A gitárok különösen előtérben vannak ebben a tételben, a szólózás is hangsúlyosabb szerepet kap az eddigiekhez képest és még blastbeat-es szegelés is színesíti az összképet. A szép gitáros dallamvonalak végigvonulnak a nótán, igazán hallgattatják magukat. Profi szerzemény.
  Érdekességképpen a következő dal magyar nyelvű. A Szunnyadó gyorsan indul, aztán amolyan elvontabb, darkos irányt vesz. A melankolikus szövegmondás az Agregatort juttatja eszembe hazai szinten, aztán a hörgés és dallamos gitárriffek veszik át a stafétát. A kevéssé artikulált hörgős/üvöltős énekből nem igazán lehet kihallani a szöveget, kár érte, mert pont a magyar nyelvű kuriózum jellegét veszíti el ezzel a dal. Ismét Kataklysm ízű riffek és fajsúlyos breakdown-ok vonják magukra a figyelmet, mielőtt Rózsa Ádám basszusa is helyet követel magának. Jó nagyokat lehet rá bólogatni koncerten, szóval az élő programban is helye lehet ennek a dalnak.
  
  Ismét egy baljós hangulatú számcím, a The Engine Of Hate szintén nem kegyelmez. Barabás Olivér dobcséplése után megindul az őrült zúzás, jófajta tombolós nóta. Remekbeszabott, arcletépő riffek váltogatják egymást, aki szereti a death/thrash metalos zúzásokat, annak kedvére való lesz ez a tétel. A headbangelni szeretőket pedig a basszusalappal megtámogatott ordas breakdown-ok fogják elkényeztetni, vagyis minden megvan ebben a nótában, amiért a Begotten Silence-t kedvelni lehet.
  Az Omnipresent című dal sem adja alább a tempót, tovább robog a gőzhenger. Több jó ötlet is helyet kapott, valamint a gitárszóló is pazar, szóval panaszra továbbra sem lehet ok. Kilencedikként ismét egy magyar nyelvű nótát kapunk, Vörös Béklyó címmel. Sajnos itt is ugyanez a helyzet áll fent, mint a hárommal korábbinál – a magyar nyelvű szövegek gyakorlatilag érthetetlenek. Ha legalább ezeknél egy lépést visszább lépnének az acsarkodáshoz képest, nyugisabb stílusú vokállal, netán hasonló szövegmondós részekkel, mint a Szunnyadónál, sokkal jobban tudnának ezek a dalok érvényesülni. Zeneileg persze semmi gond nincs a Vörös Béklyóval sem, mind a betonba sújtó breakdown-ok, mind a gitáros színezések találóak, ahogy a thrash-es száguldások is. Ádámnak még sikerül megbolondítania a basszusát, ez a kis technikázás vezet el az utolsó nagy zúzáshoz, ahol aztán tényleg mindent kicsépelnek és kireszelnek a cuccaikból a srácok.
  Az utolsó tétel, a Begotten Silence nekem egy kicsit Korn-os hatású, de rövidesen ráfordulunk a megszokott melodikus riffekre, amelyek most különösen jól eltaláltak. Élvezetes darab. Igazából egyik tételre sem mondanám, hogy töltelékdal a lemezen, és ez nagy teljesítmény. Mindegyikben vannak emlékezetes, karakteres részek, amikre fel lehet figyelni. Ilyen értelemben egyenletesen magas színvonalat képez a Faces Of Suffering album, ami 10 dal esetében ugyancsak megsüvegelendő teljesítmény.
  
  A srácok igazán kitettek magukért. A lemez keverése jól sikerült, minden hangszer arányosan és erőteljesen szólal meg. Talán a dobok (lábdobok) kaphattak volna még épp egy hangyányival élesebb megszólalást. De panaszra semmi ok. Természetesen ebben a műfajban a gitárjátékon áll vagy bukik minden, szerencsére a Begotten Silence ebben a tekintetben is jelesre vizsgázott. Szabó Balázs és Fazekas Viktor emlékezetes, karakteres gitártémákkal pakolták tele a lemezt, a finom dallamvezetés pedig méltó a műfaj nagyjaihoz. A ritmusszekciót ugyancsak dicséret illeti, Barabás Olivér dobmunkáját fentebb is több helyen méltattam.
  Debütalbumként több, mint figyelemreméltó a Faces Of Suffering a Begotten Silence-től. Nem mondom, hogy olyan megkerülhetetlen mű lett, amiről még évek múltán is fogunk beszélni, de üdítően hat a mai magyar metal színtéren. Nem egysíkú, nem unalmas, a srácok dalszerzés terén maximálisan kitettek magukért. Érezhető a lemezből sugárzó erő, ha ezt élőben is képesek hasonló intenzitással megszólaltatni, még figyelemre méltó jövő állhat előttük.
  
  
  Felállás:
  Török Csaba: ének
  Szabó Balázs: gitár
  Fazekas Viktor: gitár
  Rózsa Ádám: basszusgitár
  Barabás Olivér: dob
  
  Begotten Silence: Faces Of Suffering
  1. Massacre Instinct
  2. Escalate
  3. Spectral Revelation
  4. Maggot Injection
  5. The Canvas Of Torment
  6. Szunnyadó
  7. The Engine Of Hate
  8. Omnipresent
  9. Vörös Béklyó
  10. Begotten Silence



Kulcsszavak:
  begotten silence     faces of suffering 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 a rovat legfrissebb cikkei: 
Impovizatív jazztechno performansz Szipka-loops új lemeze
Frank Blackfire: Back On Fire
Megjelent a Quimby 25 éves születésnapi Aréna koncertje DVD-n
Megjelent a Tárkány Művek negyedik nagylemeze: Magyar konyha támad
Sabaton: The Last Stand
Roar: Délibáb demo
Borbély Mihály: Polygon - Theodosii Spassov, Lukács Miklós, Dés András
Parkway Drive: IRE
Maeotis: Vérbulcsú
Újhold: Weöres-hold
 kapcsolódó fotók: 

BEGOTTEN SILENCE - 2016. január 24. DÜRER KERT - DEATH BY METAL VOL 2. FESZTIVÁL
 kiemelt 
Harlem Globetrotters, show Budapest!
  
A Harlem Globetrotters kosárlabdacirkusza 2018-ban izgalmas és érdekes kosárlabda show-val érkezik Magyarországra, folytatja világhírű hagyományát a labdakezelés varázslásával, a kosárlabda játék művészi tökélyre vitelével, és a csak rájuk jellemző családi szórakoztatással, mellyel továbbra is izgalomban tartják rajongóikat, a kisgyerekektől a nagyszülőkig

Enrique Iglesias dupla koncertet ad tavasszal Budapesten!
Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 csempészek    warren riker    cauldron    jeszenszky istván    kristen stewart    mystery gang    trollfest    kamikaze scotsmen    jon favreau     red hot chili peppers    assassin    meex    makám    a life divided    magma rise    ektomorf    paramore    bruce dickinson    időgép    utódomra ütök    horse the band    tolcsvay lászló    turn of mind    revolution renaissance    ossian  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!