beszámoló [koncert] 2004. március 24. szerda 16:53
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloSoulfly, Cadaveres de Tortugas, MZ/X, Gire 2004 március 12, Petőfi Csarnok
Nem olyan túl rég járt nálunk a Sepultra, és a Sepu rajongók most ismét örülhetnek, hogy élőben láthatják kedvenc zenekaruk egykori frontemberét, Max Cavalera-t, Soulfly nevű csapata élén. A legtöbben egyetértenek abban, hogy a Max-szel készült Sepultura lemezek voltak a zenekar csúcspontjai. Ám Max kiszállt, és a Soulfly-jal némileg más irányba tekinget. Sok keményvonalas Sepu-s nem tudja elfogadni ezt az új irányvonalat, addig másokat még mindig ámulatba ejt a Max-ből áradó energia. Egyben azért egyetért mindkét tábor: a mai Soulfly estet kár lenne kihagyni.
A koncert előtti körülmények közel sem voltak ideálisnak mondhatók, de a rockersereg több-kevesebb türelemmel azért végigszenvedte a beeresztési ceremóniát. Bent újabb várakozás után végül indított a Gire zenekar. Érdekes egy társaság volt, az kétségtelen. Dobgéppel léptek a színpadra, tehát ütőst hiába keresnénk a soraikban. Volt viszont billentyűs, aki őrült headbangelés közben szinte ököllel ütötte hangszerét, szóval nem volt egy egyszerű arc. A basszeros egy rasta hajú indiánusra hasonlított, ő minden igyekezetével a bőgőjátékára koncentrált. A gitáros-énekes bizonyos szögből nézve a megszólalásig hasonlított a Republic énekesére, de viszont nagy átéléssel adta elő dühös, néha melankolikus hangvételű dalaikat. Nehezen behatárolható, extrém metal zenéjük ezen az estén nem nagyon fogta meg a közönséget, egy szűk keménymagtól eltekintve a legtöbben inkább csak megfigyelő álláspontra helyezkedtek. De az elismerő bólogatást azért sikerült a legtöbbekből kiváltaniuk.
A második fellépő, az MZ/X még nagyobb kontrasztot mutatott a mai esttel. A szintén nehezen meghatározható, néhol ugrabugrálós, néhol rap-es, néhol funkys, néhány megoldásban a Rage Against The Machine-re emlékeztető rockzenéjük ugyancsak inkább csodálkozásra, semmint őrült tombolásra késztette a nézősereget. Pedig a banda igyekezett a tőle telhető legjobbat kihozni. Az énekes végigjárta a színpadot keresztül-kasul, hol énekelt, hol kiabált, hol rappelt, hol üvöltött (amúgy ha magára szedne még jópár kilót, erőteljesen a Pantera-s Phil Anselmo-ra hasonlítana). A rasta hajú gitáros volt a felelős a már említett RATM-hoz hasonló hatásokért, a basszusgitáros pedig folyamatosan vigyorogva és bólogatva szolgáltatta a témákat (ő a Jeff Goldblum-hasonmásversenyen indulhatna nagy eséllyel). Szóval egy különálló esten, a témában érdekelt célközönség előtt valószínűleg megállná a helyét az MZ/X, de a Soulfly előzenekaraként, hát nem vagyok benne biztos, hogy jó választás volt.
A Cadaveres de Tortugas-szal tavaly már találkoztam a Death Angel előzenekaraként, de akkor sajnos rengeteg külső- és belső probléma akadályozta a koncert élvezhetőségét. Már ott is éreztem, hogy ebben a csapatban ennél azért jóval több van, de mindez bebizonyosodni látszott a mai napon. Már a bandát fogadó óriási ováció is sejtetni engedte, hogy itt aztán nem lesz megállás, és ez valóra is vált! Iszonyatos zúzást rendezett a CDT, nem volt kegyelem a nyakaknak! A thrash metal-t és a hardcore-t ötvöző, a Machine Head legszebb éveit idéző zenéjük mindenkit megmozgatott, az eddig jobbára ácsorgó embertömegből egy nyomuló, csápoló, ugráló massza lett. Az egészen új daloktól a pár évvel régebbiekig megismerhettük a CDT munkásságát. És bizony érdemes lesz figyelemmel kísérni a lemezeiket (ha ez eddig nem történt meg), mert nagyon jó irányba halad a banda. Ezúttal emberileg is nagyon szimpatikus volt a hozzáállásuk, még a névnaposokat is köszöntötték, ami nekem személy szerint nagyon jól jött ki. A CDT után úgy éreztem, hogy máris megérte eljönni, és ez a Soulfly előzenekarként már önmagában nem kis fegyvertény!
A Prophecy lemez intro-ja után már sejteni lehetett, hogy mi fog következni, és valóban, a címadó dallal hasított bele az éterbe a Soulfly. Ők sem voltak egy hétköznapi társaság. Max Cavalera úgy nézett ki, mint aki a brazil dzsungelből bújt elő, borotvát valószínűleg fél éve nem fogott a kezében. A basszeros punk frizurája is eléggé furcsa volt, na meg a gitáros srác Max mellett. Ő az Ill Nino-ból lett átcsábítva. Végig félmeztelenül nyomta, egy hátizsákkal a hátán (hogy ez utóbbi mire volt jó, azt máig nem értem Annyira nem volt poén meg design sem, szóval értelmét nem láttam). De a világ 100 legjobb gitárosa közé sem válogatnák be, az is biztos. Szólózni nemigen tudott a fickó (az ilyen nu-metalba hajló gitárosoknak amúgy sem erőssége), mindössze vinnyogtatásra meg reszelésre futotta. Viszont egy akusztikus szólót megeresztett egy ikernyakú gitáron, az azért nem volt rossz. A dobosnak is néhol meggyűlt a baja a Sepultura-s Igor által ütött témákkal. Szóval nagyon meglátszott, hogy Max ebben a bandában az atyaúristen, a többiek maximum zongoracipelők lehetnek.
Amilyen súlyosan indított, olyan könyörtelenül folytatta a Soulfly. Jött a Downstroy, a Seek And Strike, a közönség pedig tombolt. Nagyon jól szóltak a dalok, a hangzás az összes zenekarnál megfelelő volt. Természetesen nem lehetett kihagyni a legnagyobb Sepultura klasszikusokat, és rögtön megindult az őrület és üvöltöttük, hogy Roots Bloody Roots! Szuper volt! Aztán a Sepultura időszakból jött még az Arise, a Dead Embryonic Cells, és a pusztító Refuse/Resist a Chaos AD-ről. Eszméletlen! Szerintem ezek a régi Sepu nóták voltak a legjobban ezen a koncerten, ezekre mindenki nagyon beindult. Néhány számban vendég-vokalisták is Max segítségére siettek.
Aztán egyszer csak a frontember az egész bandát lezavarta a színpadról és egy teljesen új felállás lépett a helyükbe. Ők tam-tam dobokkal, trombitával felszerelve elkezdték azt a fajta törzsi zenét játszani, amely annyira jellemző a Soulfly-ra. Max természetesen a helyén maradt, szemmel láthatóan nagyon élvezte ezt a műsort. Majd végül visszatért az eredeti felállás, és még pár számot lenyomva újabb merényletet intéztek a nyakizmaink ellen. Olyan remek dalok hangzottak el, mint az I Believe, Bleed, Back To The Primitive, Moses, Eye For An Eye.
Mindenképp megérte elmenni erre a koncertre, de valahogy hangulatilag úgy érzem, valami hiányzott az előadásból. Pedig Max viszonylag sokat kommunikált a közönséggel, átéléssel nyomták a számokat, de valami mégis motoszkál bennem. Ahogy olyan kurtán-furcsán elhagyták a színpadot, mindenki várta hogy mi lesz még, aztán végül nem lett semmi. Azt is olvastam valahol, hogy Max már 1-2 héttel a koncert előtt megrendelte a magyar válogatott mezét (jó Sepultura-s hagyományokhoz híven), de a koncerten ez valahogy mégsem jelent meg. Pedig kb. 2-3 számonként váltogatta a pólóit, de csak a brazil mez került fel. Csak három zászló, egy magyar, egy brazil, és egy amerikai pompázott az erősítőkön.
Mindent összevetve tehát remek este volt, de maximum eléréséhez valami még hiányzott a Soulfly-ból