lemezajánló [kislemez] 2016. január 22. péntek 17:27
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloMaeotis: Vérbulcsú
A folk metal műfajt erősíti itthon a Maeotis nevű zenekar, annak is az epikusabb hangvételű irányvonalát, valóban hazai ízekkel, tehát az ősmagyarok, hunok, avarok időszakának felidézésével. Az Avarok Gyűrűje című korábbi EP-jükhöz volt már szerencsém, ahol a koncepció tetszett, de a profizmus hiánya azért bőven érezhető volt a szerzeményeken. Most itt a folytatás Vérbulcsú címmel, ami talán előrelépést jelenthet.
A felállás változatlan, a zene is halad tovább a megismert úton. A srácok már korábban is ígérték, hogy hagyományosabb hangszerek, színesebb hangszerelés fogja jellemezni az újabb dalokat, ez valóban így is történt. A felvezetéshez például máris dorombot használnak, majd a Vérbulcsú dal is egy könnyed, történetmesélős felütéssel indít. Szépen, észrevétlenül úsznak be a torzított gitárok, majd a hörgős vokállal a keményebb, riffelősebb irány felé megyünk tovább.
A Horka című szám ismét nyugisan kezd, aztán ebből is egy olyan csata-metalos dal fejlődik ki, amilyennel könnyen le lehet kenyerezni a műfaj kedvelőit. Még súlyosabb, black/death metalos hatások is megjelennek, de azért mindvégig a dallamos gitártémák dominálnak. Újabb dorombos, kántálós átvezetés, majd a Lél kürtje című dal az utolsó a lemezen, amely sztorit Lehel kürtje néven is ismerhetünk. A jellegzetes dallamos gitártémák, blastbeat-ek, hörgős/károgós ének sorakoznak ebben a nótában. Talán itt a leginkább magával ragadó a dallamvezetés, kicsit talán az Amon Amarth szelleme sejlik fel.
Ami komolyabb problémám az anyaggal, az az ének rendkívül gyenge kivitelezése. Mind a dallamos, mind a kántálós, de még a hörgős ének is hallhatóan képzetlen és bántóan hamis. Ez már önmagában sajnos nagyon rányomja a bélyegét a lemezre. A dobhangzás (ami emlékeim szerint a korábbi lemezen sem szólt túl jól) továbbra is idegen testként hat, különösen a sűrű blastbeat-ek esetén. Az összképnek amolyan lágyan egymásba simulónak, együtt lüktetőnek kellene lennie, de a keverés valahogy nem lett az igazi.
Úgy érzem, a srácoknak kellene egy külső fül, amely segít olyanná formálni az egyébként használható és a választott stílushoz abszolút passzoló ötleteket, hogy valóban magával ragadó tudjon lenni a végeredmény. A maximalizmusra törekvés hiányzik, noha tudom, hogy ez rengeteg, a srácokon kívül álló tényezőn is múlik. Akárhogy is nézzük, ha valaki eljut addig, hogy lemezt jelentet meg, onnantól kinyílt a világ, és bizony állni kell az összehasonlítást bárkivel, a legprofibb, legjobban szóló produkciókkal is. Ezt nevezik piacgazdaságnak. Ugyan nekem mindenképp szimpatikus a csapat, de a haverok általi vállveregetéseknél több kell ahhoz, hogy mindent ki tudjanak hozni magukból, amire ez a fajta zene potenciálisan hivatott lenne. Az út jó, a színesebb hangszerelés sokat hozzátett a zenéhez, de van még hová fejlődni.
Felállás: Somoskői Viktor: ének, gitár, basszusgitár
Forró Szabolcs: gitár, vokál
Tóth Csaba: gitár
Mohácsi Zsolt: dob
Maeotis: Vérbulcsú 1. Vérbulcsú
2. A Horka
3. Lél Kürtje