Az amerikai Vektor nevű zenekart méltatlanul kevesen ismerik, pedig ha szereted a régivágású thrash metalt, de egyáltalán nem a sablonos fajtából (értsd: régi Slayer kópia), hanem valami különösen izgalmasat szeretnél hallani, akkor mindenképpen tegyél egy próbát velük, ha eddig esetleg nem futottál beléjük. A Vektort valahogy a régi Destruction, Death Angel és a korai Annihilator szerelemgyerekeként tudnám leírni, nyakon öntve egy jó adag Voivod-szósszal. Ők is amolyan űr-zenének tartják a muzsikájukat a Voivod-hoz hasonlóan, két eddig megjelent lemezük ugyancsak különféle űrbeli témákat boncolgat.
Ugyanakkor a progresszív thrash metal jelző is tökéletesen megáll a csapatra, mert elképesztő változatosság, rendkívüli zenei felkészültség, technikás játék jellemzi az olykor 10 perc fölé nyúló dalokat, de a hosszúságuk ellenére mégis képtelenek unalomba fulladni a szerzemények. Ebben nagy segítségre van az a kismilliónyi bivaly riff és szóló, amelyekből az egyes dalok építkeznek, de hiába hallasz egy hihetetlenül eltalált témát, pár másodperc múlva már egy másik hihetetlenül eltalált téma veszi át a helyét, az előző pedig talán már sose tér vissza. Vagyis egy-egy dalban annyi ötletet sütnek el, amelyekből más zenekarok komplett diszkográfiát tudnának feltölteni. Ez például a korai Annihilator dalok jellemzője volt.
Az első Death Angel lemez (The Ultra-Violence) pedig a nyers, harapós hangzás, a fékeveszett és mindvégig emlékezetes riffelés miatt juthat eszünkbe, valamint a gitáros/énekes David DiSanto énekstílusa miatt, akinek fejhangú sikításai a fiatal Mark Osegueda-t vagy a Destruction-ös Schmier-t idézik. Őszintén szólva, ez utóbbi azért rögtön elriasztó lehet egyeseknek, tényleg nem könnyű befogadni ezeket az éles sikkantásokat, de ha sikerül megszokni, onnantól már megéri elmélyedni a Vektor életművében.
A csapat eddig két megjelent nagylemezzel büszkélkedhet, jövő évre várható a harmadik korong. Mivel a nevük nem forog közszájon és inkább a tengerentúlon mutatnak leginkább életjelet, Európa még nem sokat hallott róluk. Ezt szeretnék megtörni az első turnéjukkal az öreg kontinensen, amelyet a spanyol thrasher Angelus Apatrida-val közösen hoztak tető alá. Természetesen a „beavatottakat” mindez óriási izgalommal töltötte el, hiszen nincsen sűrűn Vektor koncert errefelé, ezt a bandát pedig tényleg látni kell egyszer élőben. Így a legközelebbi állomásnak számító Bécs lett a célpont, amelyen kiderítettük, vajon koncerten is tudja-e hozni a csapat a színvonalat.
A Bécs szívében megbújó Escape Metalcorner kissé fura, amorf alakú terme és zsúfolt színpada kérdésessé tette, vajon mennyire vállalható hangzást fogunk hallani ma, de szerencsére ezzel egyik banda esetében sem volt probléma. Igaz, ezeknél a régivágású thrash metal muzsikáknál nem is feltétlenül elvárás a kristálytiszta megszólalás, akár egy koszosabb, kásásabb hangzás is képes óriási bulit eredményezni, ha az intenzív kiállás és színpadi munka, valamint a zúzós, pörgős zene egyaránt megvan. Szerencsére ma esete ezek egyikében sem volt hiány.
A nyitó Distillator nem volt különösebben izgalmas, de azért jól tolták a jellegzetes magas szárú, fehér tornacipőben az ehhez passzoló nyers thrash metalt. A végére a Slayer-féle Black Magic feldolgozásuk jól esett, bár a trió kicsit nehezen tudta megszólaltatni ezt a dalt egy gitárral. Felvezetésnek jók voltak. Az Angelus Apatrida-t idén már kétszer láttam otthon (a Suicidal Angels és a Dew-Scented előtt), szóval részükről különösebb meglepetés nem volt várható. Ezúttal is a legújabb Hidden Evolution című lemezüket helyezték előtérbe a bivalyként húzó dalaikkal, de a korábbi korongokat is képviselte néhány tétel. A brutális indításnak tökéletes Immortal-t, majd a Violent Dawn, End Man, Vomitive, Of Men And Tyrants, First World Of Terror, Give´Em War, Serpents On Parade, You Are Next dalokat játszották, ezeket ismerhettük a hazai fellépésekről.
Érdekes, hogy náluk az első lemezek voltak egy kicsit dallam-közelibbek, légiesebb hangzásúak (ha úgy tetszik: Megadeth-esebbek), aztán egyre jobban durvítottak, mire a 2015-ös Hidden Evolution már egy brutális thrash mészárlás lett. Másoknál inkább fordítva szokott ez lenni, a fiatalos lendület és düh vált át lassan megfontoltabb, nyugisabb, dallamosabb irányba. De oda se neki, ettől még (vagy talán pont ettől) óriási bulit rendezett az Angelus Apatrida, a megszokott intenzitással zúztak a színpadon. Ismét egy remek előadást láthattunk tőlük, ha ismét Magyarországon járnak, természetesen újra meg fogom tekinteni őket.
Azért a titkos favorit mégiscsak a Vektor volt ma este, ők jelentették az igazi különlegességet. Megmondom őszintén, a létszámmal kapcsolatban nem voltak illúzióim, a rétegzenének számító thrash metalon belül is rétegzenének számító bandára jó, ha 20-30 nézőre számítottam előzetesen, még Bécsben is (például az otthoni Dew-Scented / Angelus Apatrida buli nézőszámából kiindulva). Nos, alaposan megleptek az osztrákok, mert már a korábbi bandáknál is kellemes létszám gyűlt össze, a Vektor pedig szinte teltházat produkált. Sose gondoltam volna, hogy ennek a thrash metal stílusnak ennyi rajongója össze tud jönni, egy nem is különösebben ismert zenekar fellépésre.
De ha már ennyien itt voltunk, természetesen mindenki jól is akart szórakozni, amire a csapat tökéletesen megadta az alapot. Az egy az egyben Joey Belladonnát (Anthrax) idéző, krumpliorrú, frufrus frontember/gitáros, David DiSanto egy igazi, ´80-as évekből itt maradt thrasher archetípus, szólógitáron a szinte nyakba emelt gitáron brillírozó Erik Nelson játszott, az újonnan növesztett arcszőrzetével kissé megemberesedett, távol-keleti maffiózós kinézetet öltő Frank Chin pedig a basszuson pengetett olykor érdekes futamokat. Doboknál a szőke szakáll és lobonc kombóval ellátott Blake Anderson püfölt.
Bár én mindkét Vektor albumot (a 2009-es Black Future-t és a 2011-es Outer Isolation-t) remekműnek tartom, a szívemhez mégis egy kicsivel közelebb álló Black Future adta inkább a mai este gerincét, de az új lemez várható megjelenésére való tekintettel több vadiúj dal is elhangzott. Az Outer Isolation nyitószámával, a Cosmic Cortex-szel kezdtek, majd jött a barátságos című Deoxyribonucleic Acid. A közönségre nem lehetett panasz, Angeluséknál inkább csak a végére indult be a nyomulás, a Vektornál viszont már az elejétől folyamatos volt a zúzás, és a pogózás is újra és újra beindult. Jött egy új szám, az Ultimate Artificer, amit már korábban közzétett a banda, természetesen az új lemezen is a kimunkált, technikás, kalandozós Vektor stílus lesz hallható.
Ez után váltottan jöttek a már lemezen szereplő és élőben még nem hallható friss szerzemények, a Tetrastructural Minds után új tételként a The Cygnus Terminal címre hallgató nóta hangzott el, az első lemez címadója, az egyik legnagyobb beindulást előidéző Black Future után pedig a még ugyancsak nem hallott Psychotropia érkezett.
Bár talán korai még nyilatkozni az új szerzeményekről, inkább a teljes albumot egybe hallgatva adná meg magát jobban a teljes koncepció, a ma elhangzott nóták kapcsán úgy tűnik, az új lemezre egy kicsit visszavett a tempóból, a nyers thrash reszelésekből a Vektor. Bár a jellemző technikás, progresszív megoldások természetesen továbbra is jelen vannak, egy kicsivel mintha elvontabb, kevésbé feltárulkozó dalokat hallhattunk volna. Azért a Psychotropia végére így is belefért egy jókora gyors őrjöngés, de így első közelítésre ez a meglátásom. Majd a teljes album megérkezésekor kiderül, tényleg így történt-e.
Még két dal volt hátra ezen az estén, mindkettő a Black Future-ről: az Accelerating Universe és az Asteroid. Csalódás kizárt, bár azért én néhány nagy kedvenc kimaradását mégis fájlaltam (pl. Destroying The Cosmos, Echoless Chamber...) A közönség még utoljára kitombolhatta magát, bár azért látszott, hogy az idő előrehaladtával fáradtak a rajongók. A bulit viszont mindenki élvezte, nem egy mindennapi koncert volt a mai, a Vektor az Óvilágban is bizonyította rátermettségét. Progresszív, agyas thrash, fifikás témahalmozással, hisztérikus énekkel, energikus színpadi munkával. Az Angelus Apatrida zenéje egyenesen pőrének tűnt ilyen kontraszt mellett, de ők is rendesen megmozgatták a hallgatóság nyakcsigolyáit. Nem tudom, mennyire minősül sikeresnek a Vektor európai turnéja, de ha később valamelyik fesztiválon, netán klubturnén újra a közelben lesznek, ismét kihagyhatatlan eseménynek fog ígérkezni a fellépésük.
16:12
