szerző: PjotrA legrégebbi Stradivari-brácsa és Csehország legeslegjei a Müpában
December 5-én Közép-Európa egyik legelismertebb szimfonikus zenekara a ma élő legismertebb cseh dirigenssel lép fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hogy hazája zenéjének legjavából válogasson. Akár így is jellemezhetnénk a kétszeres Gramophone-díjas Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikus Zenekar koncertjét, ahol egy modern klasszikus Janáček-szvit és egy klasszikus Dvořák-szimfónia foglalja keretbe a 20. század egyik legnépszerűbb brácsára írt versenyművét. A közönség számára még ma is enigmatikusnak tűnő szerző, Bohuslav Martinů mesterművét az est szólistája, Antoine Tamestit az egyik legrégebbről (1672) fennmaradt Stradivari-hangszeren szólaltatja meg.
A Cseh Filharmonikusokat a zenében jártas szakírók nemcsak Európa, hanem az egész világ egyik legkiemelkedőbb zenekaraként tartják számon. A 2015 szeptemberében százhuszadik évadját kezdő együttes alapítása egy 1896-os koncerthez datálható, amelyen Antonín Dvořák saját műveit – többek közt a Szláv rapszódiát és a IX. szimfóniát – vezényelte Prága legnagyobb koncerttermében, a Rudolfinumban. A zenekar a kezdeti években leginkább egy önsegélyező szakmai egyesületre hasonlított, és céljai között sem az önálló művészi profil kialakítása, sem a nemzetközi porondra való kilépés nem szerepelt. A váltást a véletlen hozta: 1901-ben, egy sztrájk folyományaként állásukat vesztett zenészek álmodtak új funkciót a Cseh Filharmonikus Zenekarnak, onnantól kezdve folyamatosan játszottak a legnagyobb koncerttermekben – és természetesen másutt is. Anekdotába illő történet például, hogy a cseh nemzeti zene ikonikus művét, Smetana Hazám című darabját a zenekar első ízben egy smíchovi sörözőben adta elő. A zenekar irányítását 1919-ben a fiatal és energikus Václav Talichra bízták, aki remek érzékkel és céltudatosan kormányozta az együttest, melyet a modern cseh zene fontos innovatív központjává fejlesztett: elkötelezett híve volt Janáček operáinak, olyannyira, hogy a szerző egyik legtalányosabb munkája, A ravasz rókácska részleteiből például Talich készítette azt a koncertszvitet, ami felcsendül a Müpa-beli koncerten is.
Bohuslav Martinů utolsó, amerikai emigrációban töltött évében, 1952-ben szerezte a brácsára és zenekarra írt Rapszódia-koncertet. „Készen állok, hogy visszatérjek a geometriából a képzelet világába” – akkoriban így jellemezte önmagát Martinů. A szerzőt a mű írásakor ugyanis élénken foglalkoztatta a gondolat, hogy a stílusára igen jellemző, mozgékony, többszólamú zenekari szövetet háttérbe szorítva harmóniában bővelkedő, gazdag dallamvilágú művet írjon. Az eredmény magáért beszél: a Jascha Veissi által a Cleveland Orchestra és Széll György oldalán bemutatott alkotás azóta bekerült a leggyakrabban játszott modern versenyművek közé.
Jiří Bělohlávek 2012 óta látja el a Cseh Filharmonikus Zenekar vezető karmesteri és művészeti vezetői feladatait. Szoros kapcsolatban áll a BBC Szimfonikus Zenekarával, 2012-ben Martinů-szimfóniákat, 2013-ban Suk Nyári mese című szimfonikus költeményét rögzítette az együttes élén. A nagyzenekari kategóriában mindkét felvétel elnyerte a brit Gramophone díját. Herbert von Karajan után Bělohlávek az első olyan karmester, aki két egymást követő évben válik érdemessé erre a rangos elismerésre.
A francia Antoine Tamestit az új generáció egyik legtöbbre hivatott brácsaművésze. Tanárához, Tabea Zimmermannhoz hasonlóan Tamestit is szívügyének tekinti a kortárs zenét, Bruno Mantovani és Olga Neuwirth komponált már számára versenyművet, a 2015/16-os koncertszezonban pedig Jörg Widmann új művét mutatja majd be. Jelenleg egy rendkívül értékes, Antonio Stradivari műhelyéből származó hangszeren játszik. Az 1672-ben készített, „Mahler” néven nyilvántartott brácsáról jelenleg úgy tudjuk, hogy a cremonai mester legelső munkái közé tartozik, a fennmaradt példányok közül a következő mintegy tizennyolc évvel „fiatalabb”.
Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikusok
Közreműködik: Antoine Tamestit – brácsa
2015. december 5.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem