hírek   2015. szeptember 17. csütörtök   20:13

nincsen hozzászólás

  Június közepén felkerült egy koncertvideó YouTube-ra, amelyben David Achter de Molen énekes crowdwalk-olt (a rajongók kezein állt) egy dal közben. Hirtelen felé dobtak egy fél pohár sört, amit nemes egyszerűséggel elkapott és lehajtott. Az eset a hollandiai Landgraafban, a Pinkpop Fesztiválon történt, mégpedig a John Coffey nevezetű zenekarral. A felvételt néhány hét alatt több mint öt millióan látták. A Halálsoron című film óriási fekete szereplőjéről elnevezett csapat őrült koncertjeiről híres Európa-szerte.
  A szlovéniai Punk Rock Holidayen volt szerencsém látni és hallani őket élőben. Mit is mondjak, elképesztő volt, amit műveltek.
  Szeptember 18-án Budapesten, az A38 Hajón adnak ingyenes (de regisztrációhoz kötött) „hangversenyt” adnak (a Holland Nagykövetségnek köszönhetően) a kecskeméti és kerekegyházi illetőségű, a Ki Mit Tube-ot is megjárt Kies társaságában. Ebből kifolyólag Alfred van Luttikhuizen gitárossal és Carsten Brunsveld dobossal beszélgettem. Rögtön a lényegre is tértünk:
  
  Mi volt a legextrémebb dolog, amit a színpadon műveltetek?
  Alfred: Egyszer volt egy kisebb buli egy kocsmában. Szoktunk kis kocsmákban játszani, ahova körülbelül ötvenen jönnek el. A sarokban volt a színpad, feljöttek az emberek és tényleg nagyon „megőrültek”. Annyira bedurvult a helyzet, hogy ránk borult az egész hangfelszerelés.
  Carsten: Egyszer játszottunk egy hajón és annyira bepörgött a tömeg, hogy állatira elkezdett billegni a hajó (mutatja és nevetünk). Én vagyok a dobos és hátulról el sem tudtam képzelni, hogy mi a f*sz folyik itt. Mi történik? Mi történik?
  Alfred: Tényleg kib*szottul kemény volt. Általában a közönség is eléggé eszeveszett. Például vannak, akik teljesen levetkőznek vagy félmeztelenek és hátulról becsúsznak a tömegbe.
  Két héttel ezelőtt megütött az áram. Lementem színpadról a nagyérdeműhöz, volt ott egy fémszerkezet és abban a pillanatban, ahogy hozzáértem: zzzbzzbzbzz. Kb. 220 volt hasított keresztül a hangszeremen. Na, az nagyon extrém volt.
  Carsten: Ja, tényleg durva volt, de a koncert is.
  
  Tudni illik, hogy eléggé intenzívek vagytok a színpadon. Ebből kifolyólag szenvedett valamelyikőtök balesetet? Mi volt a legdurvább eset?
  Carsten: David, az énekesünk eltörte a lábfejét, a nagylábujját, és néhányszor letörte az elülső fogait, mert annyira közel teszi a mikrofont az arcához, és annyira hevesen mozog, hogy néha kiüti őket. Amúgy annyira nem szoktunk.
  Alfred: Leginkább a közönség az, aki sérül. A bulik után Facebookon kapunk olyan üzeneteket, hogy: „Hello, eltörtem a lábamat vagy a kezemet, betört az orrom vagy bevertem a térdem”. Emiatt rosszul is érezzük magunkat néha, de a másik oldalról meg ez része a dolognak. Annyit szoktunk válaszolni, hogy: „Vigyázz magadra! Őrülj meg, de ne légy hülye!” Szóval inkább a közönség sérül, nem mi. Ó, David néhány hónapja leesett éneklés közben a színpadról. (Carsten nevet) Nagyon gáz volt. Az első dalnál jártunk, ő egyik pillanatban kornyikál, a másikban meg már a földön fekszik. Csessze meg! Úgy voltunk vele, hogy ez így nagyon nehéz lesz, de egye fene. Néha megesik.
  
  Tettetek szert előnyre a sörelkapós videó óta, amely vírusként terjedt az interneten?
  Carsten: Ó igen, bár nem sokat. Több fellépésünk van ennek köszönhetően, az egész évünk be van táblázva. Nagyon sok figyelmet kaptunk akkortájt és rengeteg új ember ismerte meg a zenekarunkat, ami fantasztikus. Ennyi.
  Alfred: Jót tett nekünk, de nem használtuk ki. Egyszer megosztottuk Facebookon, de nem akartuk erőltetni, mert mi egy hardcore banda vagyunk. Tudod, mi nem szeretjük az ilyen dolgokat. Nem a sör, hanem a zenénk miatt szeretnénk híresek lenni. De teljes mértékben előnyünkre vált.
  
  Utána dobálták sörrel az énekest?
  Carsten: Nem, szerencsére. Ezt sokan kérdezik tőlünk.
  Alfred: Ma láthattad, hogy történt-e ilyen. Tudjuk, hogy beszélnek róla, megfordult a fejünkben, hogy talán ma lesz a napja annak, hogy „kapunk egy kis sört”.
  Carsten: Az emberek egy John Coffey bulit akarnak látni, nem sörivó versenyt.
  Alfred: Kicsit szánalmasnak tartom, hogy…
  Carsten: …hogy egymást dobálják sörrel a koncerteken.
  
  
  Hallottatok már Magyarországról?
  Carsten: Természetesen.
  Alfred: Igen, már voltunk is itt.
  Carsten: Igen, nyaralni.
  Alfred: Én néhányszor jártam Budapesten. Tavaly vonattal mentem Isztambulba, akkor keresztülutaztam Magyarországon. Tetszett. Gyönyörű vidék. Kicsit unalmas, de gyönyörű. (nevetnek)
  
  Mit vártok a magyar közönségtől a pesti koncerten?
  Alfred: Szerinted sokan jönnek?
  Úgy gondolom, igen. Nálunk szeretik a zenéteket és a videónak köszönhetően is jönni fognak. A hajó, ahol játszani fogtok, Európában az egyik legjobb koncerthelyiség. Remélem, hogy rengetegen leszünk.
  Alfred: Visszatérve a kérdésedre: azt akarjuk, hogy a magyarok megőrüljenek, de ne legyenek hülyék. Ne törd ki a lábad!
  Carsten: Rendkívül várjuk már! Ez lesz az első alkalom, és akik hívtak minket, annyira lelkesek, hogy ez tutira jó buli lesz.
  Alfred: Teljes mértékben így látjuk.
  
  A klubkoncerteket vagy a fesztiválokat szeretitek jobban?
  Carsten: Ez mindig a legnehezebb kérdés. Amikor fesztivál játszol, arra vágysz, hogy klubban zenélhess, mikor meg a klubbulit nyomod, arra, hogy fesztiválon légy. Nincs kedvencem, ugyanúgy szeretem mindkettőt. Egy fesztiválon sok olyan ember van, aki nem ismeri a bandát, szóval muszáj a seggedet is szétdolgozni, hogy meggyőzd őket. A klubkoncertre meg kifejezetten miattatok jönnek. Teljesen más a hangulat.
  Alfred: Természetesen mindkettő fantasztikus. Hogy értsd: ezt követően Németországban és Hollandiában lépünk fel. Hollandiában fergetegesek a bulik 1500 emberrel, amin ámulsz, Németországban pedig 200-300-zal és ez hatalmas energiát ad. Szerintem több energia szabadul fel a klubokban, mint a fesztiválokon. Viszont odaérsz kb. délután háromra, behangolsz, kellemesen megvacsorázol és a következő órákban unatkozol. De egy fesztiválon több király zenekar van, nézelődsz, körbejárod, ma úsztunk, koktéloztunk.
  Carsten: Szóval, az új emberek megismerése a legjobb az egészben. A fesztiválon tengernyi emberrel találkozol és teljesen más a környezet. Csodálatos.
  Alfred: Ezt bírod egy hónapig, de utána klubkoncertre vágysz. Decemberben három klubturnénk volt: Angliában, Németországban és Hollandiában. Akkor meg vissza akartunk menni fesztiválozni. Ez mindig így van. Igazából minden jó. A mi kiváltságunk, hogy zenélhetünk. Játszottunk a kib*szott Szlovéniában.
  Carsten: Fellépünk Magyarországon is.
  Alfred: Igen, ott is. Kevesen mondhatják el ezt magukról. (nevetnek)
  
  Az interjú után még egy darabig beszélgettem a srácokkal. Hihetetlenül közvetlenek és nagyon jóarcok.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: