lemezajánló [kislemez] 2015. szeptember 9. szerda 16:51
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloSkore: Empty Space EP
A Skore zenekar egy szegedi székhelyű csapat, a 2009-es megalakulás után több tagcserével jutottak el a mostani állapotba, amelynek eredményét az Empty Space című, háromszámos EP tükrözi. A banda elmondása szerint nem csak a felállás, hanem a teljes zenei világ is megújult, egy komplexebb, progresszívabb, intenzívebb irányba mentek el.
A tetszetős borítóval ellátott lemez, mint fentebb szó volt róla, három tételt takar. A (mostani) zenei világ a metalcore stílusjegyeket viseli magán a többféle stílusú vokállal (üvöltős, dallamos, szövegmondós), a játékos metalcore riffekkel, breakdown-okkal, de mégis fel vannak vértezve a számok számtalan technikásabb, felfedezésre váró zenei megoldással. Nagy dicséret tehát, hogy a csapat nem elégszik meg a műfaj alapvetően is meglehetősen szabványos paneljeivel, hanem képesek egyediséget, meglepő váltásokat belevinni a történetbe.
A Bright December intenzívebb, riffelősebb nyitást sejtet, de azonnal átváltanak egy lelazultabb, merengősebb irányba, ahol a basszusgitár témázgatása és a finom gitármunka adják az alapot. A szövegmondós, majdhogynem rappes ének mellett üvöltés és lágy dallamok, majd ismét pörgősebb témák is helyet kapnak, folyamatosak a váltások. Széles látókörről, alapos technikai képzettségről és jó dalszerzési adottságokról adnak tanúságot a nóták, mindegyik poszton magas színvonalú játék hallható.
Az Idealist Cafe már egyértelműen intenzívebb és a hagyományos értelemben vett metalcore-osabb szerzemény. Itt már a műfaji sajátosságokat jelentő breakdown-ok is erőteljesebben vannak jelen, mélyebb bömbölésekkel kísérve. Persze ez se egy magától értetődő dal, hiszen itt is vannak váltások nyugisabb, elvontabb, akár jazz-esnek is nevezhető irányok felé.
Az Empty Space nyitó akkordozása szintén átfordul végül a keményebb riffek felé. A betonsúlyú breakdown-ok, majd a gyors riffek dominálják a nótát, de az elvontabb irány szintén helyet kap. A végére kissé skizofrén hangulatot ölt a dal, de a dallamok sem maradnak el, a záró melodikus gitárszóló pedig egyenesen szívet gyönyörködtető.
Színvonalas anyagot tett le az asztalra a Skore, ez a három szám látványosan tükrözi a csapat erősségeit. Külön érdemes kiemelni Diós Dávid basszusmunkáját, aki végig, de különösen az elvontabb, jazz-es szakaszokon teljesít látványosan. A hangzás egészen kiváló, minden hangszer tökéletesen szól, minden finomságra fel lehet figyelni.
A progresszív szó sok esetben elriasztó hatású lehet a hallgatóság számára, de a Skore esetében sikerült megmaradni a befogadhatóság, emlékezetesség szintjén, nem borultak el a progresszív technikázások dzsungelében. Talán csak a szó klasszikus értelmében vett gitárszólók lehetnének még hangsúlyosabbak a zenei világukban, de így is számtalan élvezetes megoldást hallunk gitáron is. Akiket nem ijeszt el az alkalmanként üvöltős, bömbölős ének de valódi zeneiséget akarnak hallani a metalcore stíluson belül, azoknak bátran ajánlható a Skore munkássága.
16:51
