szerző: UtazóLiving Colour: „Collideoscope” exkluzív lemezbemutató az A38 hajón 2004 március 29, A38 Hajó
Living Color fellépése március 29-én hétfőn este lesz az A38 hajón. A nagy érdeklődés és a hajó szűkös méretei (kb. 700 fő) miatt, érdemes elővételben megvásárolnod a jegyedet 6900Ft-ért. A szervezők gondoltak azokra is, akiknek nem áll módjukban, ezt az összeget kifizetni és szeretnének eljutni erre a koncertre, azok számára létrehoztak egy SMS vonalat. Aki elküldik a 06-90 632832-es számra a LIVING szót, azok között jegyeket sorsolnak ki. Az SMS hívás ára 160Ft+Áfa
Amikor a Living Colour négy tagja 1995-ben különvált, Will Calhoun, a dobos fogta az útlevelét és elindult világot látni. Az elkövetkező öt év során Calhoun járt Oroszországban (Wayne Shorter turnézó együttesének tagjaként), Ausztráliában (ahol törzsi zenét tanult, miközben egy Aboriginal családnál lakott az Outback-ben) és Marokkóban, ahol felfedezte a trance-szerű Gnawan zenét.
Habár rengeteg helyen járt, a kérdés mindig ugyanaz maradt: mikor áll összes ismét a Living Colour? Bármerre jártam, mindig ezt kérdezték tőlem” mondja Calhoun. Csodálatos volt látni, hogy a zenénk ilyen messzire eljutott. Claude Nobs-tól (a Montreaux Jazz Festival alapítója) kezdve Mick Jagger-ig mindenki azt mondta, hogy újra össze kellene állnunk. Elgondolkodtam a Living Colour művészetéről és energiájáról és a hatásról, amit a környezetünkre gyakoroltunk. Művészként ezt el kell fogadni.” Az, hogy a Living Colour öröksége áttörte a nyelvi és távolsági akadályokat és a kulturális különbségeket, kicsit meglepő.
A gitáros Vernon Reid (Black Rock Coalition alapítója) által 1984-ben alapított kvartett a Chuck Berry-től és Little Richard-tól Jimi Hendrix-ig és a Parliament-Funkadelic-ig terjedő skálán levő fekete zenei hagyományokat dolgozta át. Karrierjük során négy albumot (Vivid, Time´s Up és Stain) adtak ki, amelyekre nagyon jó kritikákat kaptak. Az albumokból összesen 4 millió példányt adtak el, kaptak értük néhány Grammy díjat, két MTV Music Video Award-ot, miközben a csapat a világ körül turnézott. Ők voltak talán az egyetlen csapat, akik could have opened for the Rolling Stones and played the first, groundbreaking Lollapalooza Tour.
Calhoun, amikor rájött, hogy nem akar 60 évesen mindent megbánva otthon ücsörögni”, 2000 decemberében felhívta Reid-et és elhívta, hogy vegyen részt a Headfake drum&bass projektben, amelyben szintén részt vett a Living Colour korábbi nagybőgőse, Doug Wimbish és egy alkalmi vokálos, Corey Glover. A gitáros igent mondott és meghirdettek egy koncertet a banda régi helyén a CBGB-nél, amely a Headfake és a Meglepetés Zenei Vendég” címet viselte.
Több százan jöttek el és a banda nem okozott csalódást. Ugyanazon a színpadon, amelyen több, mint tizenkét éve felfedezték őket, a nézők egy újra éltre keltett Living Colour csodálatos előadásában élvezhették a „Cult of Personality” (az 1998-as Grammy díjas, többszörös platina albumról, a Vivid-ről), a „Love Rears Its Ugly Head,” „Time´s Up” és „Type” számokat. A koncertről az MTV azt nyilatkozta, hogy a négyes az újoncok szenvedélyével tépte szét a díszletet (tore into their set)”.
Annyira hihetetlen érzés volt a színpadon látni Corey-t, amint Vernon mellett áll és mögöttük Will játszik” emlékezik vissza Wimbish. Mindenki láthatta, mennyire jól érzik magukat. Annyi év után jó volt, hogy egy ilyen pillanaton osztozni tudtunk.”
Valójában annyira élvezték a dolgot, hogy elhatározták, újra megcsinálják. Több teltházas koncertet adtak Amerikában, valamint részt vettek európai és dél-amerikai fesztiválokon is. Először kicsit furcsa volt” mondja Reid. De szép lassan újra banda lettünk. És a koncertek során kapott reakciók alapján úgy éreztük, hogy a közönséget még mindig érdekli a dolog. A koncertek után az emberek odajöttek hozzánk és azt mondták, megerősítettük a zenébe vetett hitüket. Ez elég nagy dolog.”
A rajongók lelkesedésétől vezetve és hogy újra meghatározzák a céljukat, a banda írni kezdett. Annak biztos tudatában, hogy a hosszú kimaradás után ütős belépő kell, sok időt szántak az anyag kidolgozására. Másfél évet dolgoztunk négy minőségi anyagokat tartalmazó album megírásával és felvételével” nevet Calhoun. Hosszú folyamat volt, de azt gondolom, keresztül kellett mennünk rajta, hogy létrehozzuk a megfelelő felvételt.”
A sokáig várt eredmény a Collideoscope (Sanctuary Records) megmutatja a Living Colour művészetének spektrumát és mélységét. Tíz éven belül a banda első stúdió albuma láthatóan hű marad a gyökereikhez. Az energikus, ötletes számokat a banda legjobbjai közé sorolják.
Úgy éreztük, hogy a felvételnek igazán el kell mondania valamit” mondja Glover. Az évek során sok olyan dolgot láttunk, amelyekkel nem törődik senki, de amelyekről beszélni kell. Régen és most is kötelességünknek éreztük, hogy kimondjuk az igazságot és ettől soha nem fogunk félni.”
Amikor kinéz az ablakán, Glower egy kiábrándultsággal, igazságtalansággal és félelemmel teli Amerikát lát. Mindenhol romokat lát, az utcák tele vannak szemetelve megtört és elhagyott ígéretekkel és ezért Glover a közös fájdalmakat monolitikus erejű dalokba önti. A szeptember 11.-i terrorista támadások sokunkhoz hasonlóan arra kényszerítették Glovert, hogy újraértékelje: mi a jó és mi a rossz (Song without Sin”), ugyanakkor megpróbáljon félelem nélkül élni (”A ? of When” és „Operation Mind Control”). Amint azt Glover állítja, az utóbbi két dal ugyanannak a paranoiának a két oldala.
”´A ? of When´ a figyelmeztetésekre utal” mondja. Megmondták nekünk, hogy nem ma, holnap vagy holnapután, de meg fog történni hamarosan és nagyon súlyos következményei lesznek. A függőben levő félelemnek ebben az állapotában voltunk. Azt is megmondták, hogy zavart emberekkel rengeteg dolgot meg lehet csinálni. Ez vezet az Operation Mind Control című számhoz, amely azokról szól, akik ebben vannak. Ez egy vidám, daloljunk együtt stílusú paranoia, amelyben azt mondjuk: hey, this is fun-let´s dance for the surveillance cameras [hahó, ez jópofa, táncoljunk a megfigyelő kameráknak]”.
Az album érzelmi középpontját a fájdalmasan gyönyörű Flying” című dal jelenti, szívszorító mese egy fiatal párról, akiket hirtelen és figyelmeztetés nélkül ér utol a tragikus végzet. Egyetlen pillanat alatt valóra válnak és kitörlődnek az álmaik, és senki nem veszi észre, hogy elmentek.
Ez egy történet egy srácról, aki munkába indul a World Trade center-be szeptember 11-én és úgy dönt, ez lesz az a nap, amikor végre elhívja randizni az egyik munkatársát, Carment” mondja Glover. Ironikus módon, persze összefutnak, de nem úgy, ahogyan azt a fiú korábban elképzelte. Az volt az ötlet, hogy vesszük ezt a hatalmas, tragikus eseményt és lebontjuk azt a legkisebb összetevőig, az emberekig. Olyan sok ember volt ott aznap, mentek dolgozni. Ki tudja, közülük mennyinek valósult meg az álma azon a végső napon?” Amint az album forog tovább, Glover félreérthetetlenül és csípősen szól fogyasztási-mániáról [consumerism] (”Choices Mash Up; A Happy Shopper”), szorongásról (”Holy Roller”) és a globális környezetről (”Sacred Ground”), miközben a nyomasztó, hipnotikus háttér mögött édes melódiák és speaker-shattering gitárok hallhatók.
A Living Colour rengeteg dolgot brilliánsan csinál és ezeknek legnagyobb részét a Collideoscope című albumon, amelyen megindító, rekedtes rock (Lost Halo”), reggae/dub (”Nightmare City”) és electro-dynamics (”In Your Name”) is hallható. Az album legjobbjai közé tartozik az AC/DC klasszikus, a „Back in Black” feldolgozása is.
Ez egy olyan dal, amelyet már régóta meg akartunk csinálni, de érdekes módon megcsavart bennünket” nevet Glover. Van benne szó kilenc életről, és vannak olyan sorok, mint ´they´ve got to catch me if they want me to hang [el kell kapniuk, ha fel akarnak akasztani]. Az ilyesmik teljesen új értelmet nyernek, miközben éneklem őket.”
Másfelől az ötlet, hogy a Living Colour megcsinálja a Back in Black-et, nem nagy szám [no-brainer] ötlet” teszi hozzá Reid. De a szöveg miatt van benne egy kis nem szándékos irónia. Az évek során rengetegszer hallottam a számot, és egyetlen dologra emlékszem, amit tisztán hallottam belőle, az a kórus. De aztán kiderül, hogy vannak olyan sorok a versszakokban, amelyek a feldolgozást igazi rezonanciává teszik.”
Az Andy Stackpole által mixelt Collideoscope-on szintén szerepel a Beatles-től származó Tomorrow Never Knows”. Ezt egy olyan projekt keretében szerettük volna megcsinálni, amelyre végül nem került sor, de végül teljesen belepasszolt az albumba” mondja Reid. Ez a dal és az ´A ? of When´ ugyanannak az érmének a két oldala. Az előbbiben félelem és iszonyat van, míg a másikban az élet folyamatosságáról van szó meg arról, hogy mindennek oka van. Egy klasszikus dal.”
Lehet, hogy másfél évbe került a Collideoscope-ot megcsinálni, de éppen időben érkezett és abszolút megérte a várakozást. Egy olyan korban, amikor minden olyan egyforma, mintha süteményszaggatóval vágtuk volna ki a Living Colour visszatérése felidézi azokat az időket, amikor az együtteseket még az egyediségükért és a saját zenei felfogásukért dicsértük.
Művészként az ember arra törekszik, hogy a megfelelő lépéseket megtéve egyre feljebb jusson a létrán,” mondja Calhoun. De mit jelent ez az integritás és a művésziség szempontjából? Ha a létrán való feljebbjutás azt jelenti, hogy az ember egyre konzervatívabbá és szervezettebbé válik, akkor tiétek a létra. Nekünk nem kell. Mi csak csináljuk tovább a saját dolgunkat.”
17:22
