szerző: GD’SPéntek 13: Scaffold, Vortex, Blood Rainbow 2004 február 13, Woodoo klub
The Taktika, Scaffold, Vortex
Elöljáróban most csak annyit jegyeznék meg, hogy péntek 13.-nak megfelelő minőségű - jó kis fűrészes - felhozatalú produkciókat láthattam a Woodoo-ban. Ehhez még az alaposnak mondható hóesés is hozzájárult.
Sajnálatomra a The Taktika fellépéséről ezen az estén le kellett mondanunk. Pedig, milyen remekül mutattak volna - a viszonylag véres felhozatalú - black metal csapatok között. Az estet nyugodt előkészületek után, valamikor 22 óra után a tatabányai Scaffold kezdte meg. A döbbenetet nem a Cannibal Corps és a floridai death metal nyomdokain haladó csapat mérte rám, hanem az Hadabás Linda tekintélyt parancsoló hangja. A legextrémebb kihívásoknak megfelelően, a legalsó és a legfelső hangtartományokban is otthonosan tudott mozogni. Olyan természetesen passzírozta ki magából a hangokat - visítást és a hörgést - mintha csak ez lenne a természetes. A produkciójuk ezzel a hanggal igen-igen húsbavágóra és fájdalmasra sikeredett. A zenéjük egyáltalán nem kellemes az egyszerű halandónak, csak annak, aki szereti és műveli ezt a fajta muzsikát. Nyers, brutális és egyben lélekölő, igazi pusztító zene. Profán. Óvodában, bölcsődékben és nyugdíjas otthonokban nem javasolt - de ha jobban belegondolok, akkor miért ne?!
A következő fellépő a győri Vortex volt. Első pillantásra a produkciójuk egésze nagyon is komplex hatású, sokkoló. Nagyon nehezen értelmezhető, igényes, higgadt produkciót mutattak be, rengeteg pszihedelikus vetített elem felhasználásával. Ez legjobban a Neurosis képi világát juttatta eszembe. Hatásfokozóként felvillanó torzított, töredezett háttereket, értelmezhetetlen jelek képi világával találtam szemben magam. Ezt az egész hátteret erősítette a nehéz, szaggatott-összefüggő zenefolyam is.
Blood Rainbow
A fő vezérvonal mégis a Satyricon, Red Marvest és Thorns hatások köré épülő produkció volt. Úgy tűnt, mintha a tagok ( Reider László- ének, Major Ádám- gitár/samples, Blazsek András- gitár, Németi Gergő- basszus, Juhász Dávid - dob és Kiss Imre samples és videoművész) egy kicsit Orwell 1984-ét és egy teljesen új materialista világot vetítenének elénk. Úgy érzem, hogy a Vortex egészen új irányvonalat mutat a hazai közegben. A Vortex produkciója után már elképzelhetetlenlenek-tűnhet, hogy ez a csapat vetítés nélkül lépjen fel. Az ok a Neurosis látványvilágában rejlik, ha valaki még emlékszik arra a bizonyos Almássy téri koncertre az tudja, hogy miért.
Az est utolsó fellépője a Blood Rainbow volt Budapestről. Az est egyetlen „lazábban „ befogadható produkciót nyújtó csapata volt. De náluk se gondoljunk a nyálcsorgató popularitásra és Top 100 slágek ömlesztésére - arra ott vannak a bohócok-. Kemény, határozott, hatásos vendégmarasztaló hörgéssel kiegészített pusztító műsorral lépett a nyilvánosság elé ez a nem túl régi csapat ( Rothadamus -ének, Flo és Hóhér- gitárok, Pete- basszus és Vígh- dob). Felfedezhető játékukban a svéd és a floridai vonalból a Cryptopsy, Nocturnus, Morbid Angel és Vomitory hatásai is. Az igaz, hogy a nagyon komplex svéd vonal dominál jobban, de a csapat egyre inkább az amerikai death vonal felé orientálódik. A zenekar életében nagyon sokáig a legmeghatározóbb csapatok a The Crown, a Cryptosy és a Forsaken voltak. Azt hiszem, hogy ilyen nagyságok mellett nem valószínű, hogy fogunk csalódni a csapat jövőbeni zenei terveiben és elképzelésében.
Ezen az estén is aránylag sokat fogyasztottunk, de a lehullott hó ekkor sem akart vörössé válni, pedig elég sokat tettünk érte. Az esti felhozatal jó hangulatban vitt át bennünket a Valentin napi mulatságokba.