beszámoló [koncert] 2004. február 25. szerda 12:45
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóAppleseed Cast, Seidenmatt, Annabarbi 2004 február 9, A38 Hajó
Ezen a hétfői napon hármas mintát kaphattunk a lehetséges égi jelenségekből. Délelőtt napsütés, délután hóvihar, este eső fokozta a rossz hangulatomat és fagyasztott keserű mosolyt az arcomra.
Az este és zenekarok műsortervét korrektül pakolták össze a szervezők. 20.30-kor elsőként az Annabarbit láthattunk a színpadon. Bevezetésnek instrumentális blokkal nyitottak. Indie stílus jegyeket viselő hamisítatlan lenyomatokat kaptunk. A 4 tagú gitárcentrikus zenekar nem nélkülözte az elszállósabb középtételeket, a nyugalmasabb kiállásokat és a húzós bemozdulásokat sem. Nem kellett erőlködnöm, hogy megállapítsam, az Annabarbi ezen a fellépésén sem törekedett másra, mint hogy felismerjük a hallott számokban a rá jellemző jegyeket, ízeket. A stílusuk azonossága csak erősítette a tagok felszabadultabb játékát, és az énekből származó visítást is. Az egész csapatjáték magáért beszélt. Nem sok ilyen energikus kicsit emo, de leginkább indie-rock töltetű zenekar van hazánkban, akik ennyire látványosan tudják átélni és átadni egész produkciójukat. A fellépésük fájó pontjai a hosszúra sikeredett számok közé beiktatott szünetek voltak.
Másodikként a Seidenmatt következett. Fellépésük után sem húzhatom rájuk az ismert jelzőt és a „népszerű műfaj” kifejezést. Nem hiszem, hogy baj lenne ezzel. A csapat inkább a saját elképzelését valósította meg. Nem óhajtanak megfelelni az aktuális divatos trendeknek. A négytagú berlini zenekar (Jan, Florian, Martin és Matthias) átlagéletkora talán megütötte a 18-21 évet. Az előadásuk nyugalmas gitáralapokra, sampleres, tekergetős „billentyű”-játékra épült. A zenéjük műfajilag leginkább a nyugalomcentrikus, lebegő (utazó) kategóriába sorolható. A nem túl bonyolított akkordok összefűzésével tudták manipulálni a hangokat. A hallott produkció inkább kísérletező volt, de emellett igen érdekes folyamathalmazt hallhattunk. Tételeivel, szüneteivel egy teljes egésszé vált a zenekarral töltött 30-40 perc.
Harmadikként lépett a nyilvánosság elé a kansasi Lawrence-ből származó Appleseed Cast. Az indie műfajban mozgó csapat fellépése végéig kitartott a nyugalmat sugárzó egységes vokális gitárcentrikus zene mellett. A hallott produkció egészét határozottan strukturális zenei elemekből építették fel. Ez összekapcsolható volt a lebegés érzésével, mely látványilag is megegyezett a helyiségben található asztalokon elhelyezett mécsesek által vetített hullámzó árnyékokkal. Nehezen merném szétválasztani e kettőséget. A saját szerzeményeikben fel-fel tünedezett a The Cure és a U2 jellegzetes hangzásvilága. A dalok hosszúsága némileg monotonná tette a produkciót, de ezáltal növelni tudta a húrok és a ritmusok összhangját. A számok közötti szünetekben aláfestő hangok és zajok komplex egysége festette meg ezt a furcsa, de érdekes hangzásvilágot.
Remélem, hogy évek múlva újra láthatom ezt a csapatot.