szerző: imetaAz utolsó szamuráj (The Last Samurai) Hazai bemutató: 2004. február 26.
A film 154 perce alatt többször eszembe jutott Kevin Costner hasonló témájú, hosszúra nyúlt eposza, a Farkasokkal táncoló. A két film közötti rokonság (sajnos?) nem merül ki abban, hogy azonos történelmi idősíkon játszódik.
Az amerikai polgárháború után, 1865 körül Nathan Algren százados (Tom Cruise) a számára teljesen ismeretlen Japánba utazik, a császár hadseregének egyik kiképzőtisztjeként. Jelenlétének egyetlen célja, hogy leverjen egy lázadó csoportot, akik nem hajlandók követni a fiatal császár nyugat felé nyitó politikáját. A lázadók vezére, Katsumoto (Ken Watanabe), a császár tanítója volt, a szamurájok évszázados szabályai szerint él és harcol. Első csatájuk végzetesnek bizonyul: a felkészületlen hadsereget szétkergetik a szamurájok, a századost pedig magukkal viszik, a hegyek közé.
A tél beköszöntével járhatatlanná válnak a faluba vezető utak, így Algren kényszerből ugyan, de egyre közelebb kerül hozzájuk, megismeri kultúrájukat, harcmodorukat, szellemiségüket. S amint az a filmben elhangzik: bár teljesen megérteni nem tudja a világukat, megragadja a helyből áradó szellemi erő.
A velük tőlőtt idő után képtelen visszatérni a hadseregbe, Katsumoto mellé áll, és a szamurájokkal indul harcba a nyugati világgal, és egész addigi életével szemben. Idő közben naplót vezet, kigyógyul az alkoholizmusból, szerelmes lesz és mindenkit túlél. Mi más is kellene egy újabb, hollywoodi hőseposzhoz, és Tom Cruise felemelkedéséhez?
Úgy tűnik, Edward Zwick rendező mindent egyetlen filmbe akart sűríteni, történelmet, régi mítoszokat, erkölcsi tanulságot, és látványos harci jeleneteket. 154 perc alatt vannak olyan pillanatok, mikor sikerül is neki.
Vitathatatlan a film hangulata, a csodálatosan fényképezett tájak, a színben tobzódó képek visszarepítik a nézőt az 1800-as évek Japánjába. Akárcsak a keleti kultúra precíz megjelenítése, tárgyaiban, viseletében, szokásaiban. Bár, manapság a korhűség szinte alapvető elvárás.
Tom Cruise karaktere is kellemes meglepetést okoz, legalább is a film első felében. A Különvélemény, vagy az MI féle sorozat-akciófilmek után úgy tűnik, ki akart bújni a sematikus jóképű amerikai szerepkörből. Szinte üdítő negatív szerepkörben látni, még akkor is, ha tudjuk, hogy a végére úgyis megváltozik.
Sajnos a jó kezdés után jelenléte szinte ránő a mozira, és a film közepétől már semmi olyasmit nem kapunk, amit ne láttunk volna ezerszer a jó öreg nindzsa filmekben: a főhős megtanul kardot forgatni, verekedni, meditálni és jövőbe látni, hogy végül mindenkin bosszút álljon.
Az utolsó fél óra sajnálatomra teljes vásznú giccsbe fullad, (lásd. Braveheart, Hazafi, Pearl Harbor stb.) ami tökéletesen példázza, mennyire képtelenek szakítani Amerikában a profitközpontú gondolkodásmóddal.
A befejezés számomra magával rántotta a filmet, minden addigi értékével és pozitívumával együtt a süllyesztőbe. (éppen, mikor kezdtem megbocsátani azt az óriási szemkápráztatást, miszerint is Tom Cruise képes egyetlen tél alatt szamurájjá képezni magát, és megérteni a busido lényegét, miközben oly földi halandóknak, mint nekem, öt hónap alatt sem sikerült egy szabályos gurulást megvalósítani aikidon.)
A film azért élvezhető, és sikeres, hiszen minden korosztály megtalálja benne azt, amire vágyik. Csodaszép tájak, egy csipetnyi romantika, látványos harci jelenetek, elguruló fejek emelik meg adrenalin szintünket, feltűnnek régi barátaink, a fekete ruhás lopakodók (nindzsák), és mindezek alatt Hans Zimmer talán egyik legkiforrottabb zenei aláfestését élvezhetjük. (Gladiator, Pearl Harbor, Az őrület határán)
Ám ha választanom kéne, bár nem a kedvencem, inkább Kevin Costner-re voksolnék. Meg a farkasára. Hitelesebb. És ami fontosabb, hihetőbb.
Szereplők: Ken Watanabe, Tom Cruise, Billy Connolly, Koyuki, Timothy Spall, Tony Goldwyn Írta: Edward Zwick, John Logan, Marshall Herskovitz Rendezte: Edward Zwick
14:54
