szerző: BarnabásDarkendome (CRO), Born Holm, Frost, Gholgoth, Baskiria 2004 február 7, Vörös Yuk
Born Holm, Frost
Február 7-én került megrendezésre a VII. Christraping Festival öt keménykötésű black metal horda részvételével. Az Árpád hídhoz közeli Vörös Lyuk adott helyet a koncertnek. A pincehelységben kialakított klub egészen hangulatosan van kialakítva. Egyetlen hibája talán a kis színpad, amely a fellépő bandákat elég nagyfokú mozdulatlanságra kényszeríti.
Este hét óra körül érkeztem, ekkor már elég nagy tömeg fogadott a zene underground jellegéhez viszonyítva. Ezután egy fél órás ruhatári várakozást követően, ami a nyugdíjas ruhatáros néni „sztahanovista” munkamoráljának volt köszönhető, sikerült végre bejutni a koncertterembe.
Kis várakozást követően, nyolc óra után csapott a húrok közé a Born Holm gárdája. Ekkorra már a közönség is megtöltötte a Vörös Lyuk koncerttermét, nem gondoltam volna, hogy ennyien meg fognak jelenni a mai estén! A Born Holm együttese számomra elég érdekes módon fele-fele arányban élt az arcfestés lehetőségét illetően. Biztos egységesebb lett volna a színpadkép, ha mindannyian ki vannak festve. Egyébként magabiztosan, meggyőző erővel adták elő számaikat, csak hát maguk a szerzeményeik egyhangúnak, ötlettelennek tűntek. Az első pár szám után unalomba fulladtak a kicsit hosszúnak tűnő dalaik. Sajnos a gyenge hangzás sem támogatta a koncert élvezhetőségét. Körülbelül 40 perc zenélés után vonultak le a színpadról.
Rövid várakozás után már be is robbant a színpadra a Frost együttese. Náluk a hangzás is javult, így már jóval élvezhetőbb volt a produkciójuk. Fekete-fehér arcfestékkel mázolva, kellő energiával megtámogatva adták elő az általában szélvészgyors tempójú számaikat. Hogy változatosabbá tegyék szerzeményeiket, sokszor hallhatunk atmoszférikus, hangulatteremtő részeket is náluk. Az egyetlen gondom nekem itt is a néhol klisés riffekkel, és a végére már unalomba fulladó, egymásba folyó dalaikkal volt. Ők is körülbelül háromnegyed órát játszottak.
Gholgoth, Baskiria
A következő zenekar előtt kicsit alaposabban is belefüleltem a koncertek közötti szünetekben a várakozó nézőközönségnek bejátszott számokba. Mit ne mondjak, nagyon jó ízléssel válogatták ki a CD-ket, egy-két szám lejátszása közben szinte jobb hangulat alakult ki, mint a koncertteremben. Volt többek között At the Gates, Dying Fetus, Cryptopsy, Amon Amarth, Kataklysm.
Negyed órás szünet után megkezdte a Gholgoth nevű zenekar az új lemezének bemutatóját. A black metalt death metalos riffekkel elegyítő zenekar 30 percben adta elő az új lemez jobbnál jobb számait, az utolsó 10 percben pedig régebbi számokat adtak elő. A felbukkanó death metalos döngölő riffeknek köszönhetően a csapatnak sikerült közelebb kerülnie a szívemhez. Az erős gitárhangzás pedig tovább emelte az előadás hangulati értékét. A gyorsabb és a lassabb számoknak köszönhetően a program is végig változatos maradt. Szerintem ezen az estén ők produkálták a legjobb színvonalat! Csak így tovább!
A Baskiria ízig-vérig black metal hordája következett. A körülbelül háromnegyed órában előadott produkció erőteljesre sikeredett. A nordikus, szélvészgyors témák mellett felbukkantak lassabb, vészjósló riffek is a zenét kellően színesítve. Néhol egész jó, érdekes megoldásokkal is operál a Baskiria, így némiképp kitűnik a black metal bandák sűrű erdejéből. Láthatóan a közönség is lelkesedett a bandáért, az első sorokban ment is a fejrázás nagy elánnal. A hangzással nem nagyon akadtak problémák, elfogadható szinten mozgott. Talán a végére fáradt meg kissé az előadás, de így is egy jó koncertélménnyel gazdagodhattunk.
Darkendome
Az est főbandája, a horvát származású Darkendome produkciója következett. Az elég késői kezdés nem kedvezett a zenekarnak, mivel a sok előbanda miatt csak hajnali egy óra körül kezdték meg programjukat. A közönség száma is jelentősen megcsappant. Nem csak a körülmények miatt volt csekélyebb az érdeklődés: a végig szintetizátorral kísért, dallamos, kissé divatos zene nem váltotta ki az igaz black metal hívők érdeklődését. Ugyan a hangzással nem nagyon volt gond, de az előbb említett stílusbeli másság miatt szinte kiürült a koncertterem. Ennek ellenére kellő energiával, és megfelelő hangszeres tudással adták elő számaikat. Ugyan nekem sem fekszik ez a szintis, dallamos black metal, de a stílus rajongói biztosan élvezték a koncertet. Sok egyéniség nem volt a produkcióban, de azalatt a kb. háromnegyed óra alatt hallgatható volt.
Azt hiszem, hajnali kettő körül mindenki elégedetten távozhatott a Vörös Lyukból. Az alacsony, alig ezer forintos belépő árából láthatott öt black metal bandát. A körülmények is megfelelőek voltak, a hangulattal sem volt különösebb probléma. Annyit nyújtott ez a koncert mindenkinek, amennyit előzetesen el lehetett várni tőle: pusztító black metalt. Se többet, se kevesebbet.