interjú [hazai hangok] 2004. február 17. kedd 12:11
nincsen hozzászólás
szerző: kishellInterjú a Galapagos zenekarral
Viszonylag régóta jelen vagytok a magyar zene színpadán, mégis úgy tűnik, keveset hallatjátok a hangotokat - legalábbis a publikus fórumokon. nem akartok híresek lenni? igaz, egész évben járjátok a klubokat, koncerteztek, és jónéhány fesztiválon is találkozhatunk Veletek. Idén is sokszor összefuthatunk? Sz.P.: Nos, szerintem sok nagyon jó vidéki és fővárosi zenekar jár hasonló cipőben, a mi helyzetünk kifejezetten szerencsés, nem vagyunk annyira pojácák, hogy mindenféle hülye kompromisszumot kelljen vállalnunk, mégis azt a zenét, amit játszunk, úgy tűnik a közönség is kedveli, nem csak mi. Nem híresek akarunk lenni, inkább gazdagok! *
Z.: Sajnos a híresztelésekkel ellentétben nem jártuk egész évben a klubokat. Nagyon nehéz lekötni úgy egy koncertet, hogy nincs lemezed. Én sokszor megpróbáltam eladni a zenekart a 2000- es Quimby turné által megismert helyekre, de nem lehetett. Most annyiban változott a dolog, hogy végre csináltunk egy klipet, amit sokszor játszottak (köszi viva+), és Szekeres Andris (Junkies, Milk) bevállalta a koncertek szervezését (köszi Andris), és jön a lemez.
Sz.P.: Éppen első lemezünk megjelenése körül bábáskodunk, pesszimizmus nem bújhat meg gondolatainkban, inkább örülünk, hogy az, amire kisgyermekkorunk óta vágyunk végre kézzelfoghatóvá válik. Március elején jelenik meg, Majmokbolygója lesz a címe. Ezt egy országos turné követi majd, az Artúr. Mindenhova el szeretnénk menni, de eddig ezek a biztosak:
Sok feldolgozást játszotok. kit szerettek leginkább játszani? ezeket a dalokat ugyanúgy a sajátotoknak érzitek? Sz.P.: .Igen, igyekszünk a kiválasztott dalt a saját ízlésünknek megfelelőre formálni. Szeretjük: Bob Marley-t, a Verve-t, David Bowie-t, a Radiohead-et,, bár azt nem mindenki, Depeche Mode-ot, hasonló kispályások” a kedvenceink! Az bennük, ill. a dalaikban a jó, hogy hiába hallotta az ember 1000x őket, ha eljátssza, megtanulja őket, mindig elkápráztatja valami briliáns húzás, ami miatt szeretjük ezeket az előadókat. Egyszóval: játszva más.
Z.: Nem játszunk sok feldolgozást. Egy koncerten kb. 14 szám közül 2-3 a feldolgozás. Ez szerinted sok? Van egy haverunk a Dzsoni, mindig Ő választja ki a feldolgozásokat. Szerinte nem sok. Megadjuk a számát
B.L.: Azt az egy-két feldolgozást, amit játszunk koncertjeink zömén nyílván a saját ízlés világunknak megfelelően alakítunk át, így a felállásból adódó megkötéseket figyelembe véve a feldolgozott nóták egy Galapagos-os érzést kapnak. Ha ebből a szemszögből nézzük, igen, érezhetjük saját daloknak őket.
Nem olyan régen olvastam egy veletek készült cikket és interjút egy dunaújvárosi lapban egy készülő lemez kapcsán. ha jól tudom, ez lesz az első nagylemezetek. (maxi tavaly jelent meg, amely négy számot tartalmazott és egy videoklippet) komoly erőpróbát jelent nektek a lemez elkészítése, vagy ennyi zenélés után megy rutinból is? Sz. P.: Inkább az anyag és annak készítésének hosszúsága tépázta idegeinket kissé, bár nem vagyunk kapkodósak, és idegeskedősek sem. Én személy szerint már az újnak is nekiállnék.
Z.: Komoly erőpróba az, amikor a fogorvosnál ülsz és elfogytak előled az emberek. Nálunk nem tűz-víz-levegő, hanem próba-stúdió-koncert. Szerintem a zenekar összes tagja legszívesebben beköltözne egy stúdióba, és onnan mennénk koncertezni.
B.L: Egy lemez elkészítése igen nagy koncentrációt igényel, még akkor is, ha az elmúlt időben a zenekar tagjai nagy játszási rutinra tettek szert. A rutin még nem mindem, számomra egy számnak a hangulatát egy sterilebb stúdió környezetben a legnehezebb megfogni, márpedig egy anyag akkor süt, ha ezek a dolgok- nyílván a feszesség és a pontosság mellett- megvannak egy lemezen.
A zenei anyag rögzítése megtörtént, ám a sokszorosítás előtt elfogyott a pénz, amit támogatásként kaptatok. nem lehet még egy kört futni az Artisjussal? Z.: Nem szeretünk futni, mi csak nézni szeretjük a sportot. Egyébként meg nem valószínű, hogy érdemes.
Azt hiszem a legtöbb zenekarról általánosan elmondható, hogy az egyes lemezei mindig rögzítenek egy szintet, irányvonalat. A lemez elkészülte hoz magával valamilyen felfrissülést, folyamatos fejlődést, új irányvonal megszólaltatását várjuk? jelent ez nektek hasonlót? Sz.P.: Igen is, meg nem is, hiszen régi dalainkat gyűjtöttük csokorba”, az újak nyomán pedig szembesülhettünk és elfantáziálhattunk az újabb számok irányvonalán, megszólalásán. Csomó új dolgot kipróbálhattunk, és régi vágyaink is valóra válhattak. Speciel nekem már évek óta fúrta az oldalamat a kíváncsiság, vajon hogy szólna egy fűnyíró az egyik szám (Arany fény) előtt. Nekem bejön :-)
A kiadók mit szóltak a zenétekhez? Sz. P.: Az egyik azt mondta, hogy poposabbá kellene varázsolni” az anyagot, és amikor már annyira popos, hogy reggel lehányod magad a tükörben, vigyük vissza neki megmutatni, erre beintettünk.
Z.: Ennek a popos kiadós gyereknek csak az számít, hogy mennyire tudja kitömni a saját zsebeit. Ha egy zenekarban látja a lehetőséget, akkor megvan véve. Adnak pénzt stúdióra (keveset) meg 1db videoklipre (még kevesebbet) aztán bekaphatod, ő pedig otthon számolja a pénzt a konyhaasztalon.
Általában először popzenekarnak említenek titeket, és csak másodsorban alternatívnak. Számomra mindig furcsa ez a popzenekar megnevezés. Popzenét játszotok? Sz.P.: A magyar fogalmak szerint nem, pedig frankón magyar zenekar vagyunk. Nálunk a pop szónak pejoratív íze van, azt jelenti: gagyi. A pop, populáris egyben a közízlés leírója is, ami nálunk elég pocsék. Ha kérdik, azt mondom: dalokat játszunk.
Sok időt töltötök együtt? van lehetőségetek a közös próbára? Z.: Minket nem csak a zene tart össze. Nagyon régóta vagyunk barátok (buzulás az nuku) Néha elmegyünk valamerre kikapcsolódni egy kicsit hangszerek nélkül. Legutoljára például Josef Becher (kocsmáros, gyógyszerész) emlékére meglátogattuk Szlovákiát.
Felnéztek valakire a hazai zenekarok közül? van olyan zenekar, akit meghatározónak éreztek a magatok, vagy a zenei élet számára? (persze a Galapagoson kívül) Z.: Ezt a felnézést inkább elismerésnek mondanám. Nagyon sok jó zenekar van és van pár nagyon tehetséges szövegíró. Nálunk meghatározó volt a 2000-s Quimby turné zeneileg is és emberileg is. (rájuk felnéztem)
A közönség hogy áll ahhoz, amit Ti csináltok, általában azonnal szeretnek titeket? van kialakult közönségetek? Z.: A tizenkét év alatti lányok és a másság iránt érdeklődő hatvan éves urak még nem jelentek meg a koncerteken, de egyébként mindenféle ember előfordul. Általában nagyon jó véleménnyel vannak a zenénkről.
Szeretnétek közvetíteni valamit a zenétekkel - milyen reakciókat vártok a közönségtől? B.L.: Minden zenekar, minden zenész közvetít valamilyen érzést a közönség felé. Az érzések skálája végtelen, melyet befolyásol a közeg, amelyben élsz és az értelmed, mellyel felfogod a dolgokat. Ebből kifolyólag lehetnek leegyszerűsített érzelmek és lehetnek összetettebb emberibb érzelmek. A Galapagos az utóbbit próbálja átalakítani a zene nyelvére, így a közönségünktől is egy emberibb hozzáállást remélünk, ami nem egy egyszerű dolog, viszont őszinte és jókedvű. Ez a mai Magyarországon a média által eltorzított világában nehéznek tűnhet, de mi még bízunk az emberekben.
Mit gondoltok az illegális cd másolásról? Z.: Nem szép dolog, de ilyen cd árak mellett érthető, hogy másolják. Aki rajong vagy megteheti, megveszi. Én személy szerint nagyon örülök, hogy lassan Internetről is lehet vásárolni akár egy számot is és így a kiadók szerepe sokkal kisebb lesz.
B.G: Személy szerint utoljára 10 éve vettem Cd-t, (azt is jegyzetbónra). A CD vásárlás” kifejezés egyszerűen nem szerepel a szótáramban. Hogyha nem négyezer forint lenne egy CD, akkor valószínüleg vásárolnék CD-ket. De miért venném meg 4 rugóért, hogyha átírhatom 200 Ft-ért. Lelkiismereti okokból? Szóval a kiadóknak el kéne gondolkozni, hogy miért nem vásárolnak az emberek CD-t. A sűrű fillér jobb, mint a ritka forint alapon. A Majmokbolygója várhatóan 2000-2500 Ft lesz a boltokban, illetve nálunk 1500.
Sz.P. : Fúj-fúj kiadók! Hajrá másolók!
Hogy tervezitek a jövőt, fellépések és új lemezek, vagy ennyire meg ne menjünk előre? B.G: Szerintem, mindenképen előre fele menjünk. Tehát márciusban nagylemez, ennek volt beharangozója a magasan Száll” című kislemez ill. videóklip. A lemezhez két videóklip készül. Az egyik egy populárisabb, remélhetőleg a VIVÁN meg egyéb helyeken látható lesz. Ez a Minden eldől” című számra készül majd. A másik klip pedig fekete-fehér fényképekből lesz összevágva és a NEM” című számra készül majd. Rengeteget szeretnénk és fogunk játszani országszerte ill a főváros nagyobb klubjaiban. Aztán nyáron fesztiválok, majd még egy videoklip, és 2005 elején elkezdjük felvenni a második lemezt. De ahogy szokták mondani, azt még meg kell élni
B.L.: Sok-sok fellépés, fájós nyakak, nedves bugyik, rekedt torkok, fergeteges szétcsapások, hogy legyen miről beszélni, és természetesen új lemezek.
Kérlek vázold a zenekar jelenlegi felállását, kinek mi a dolga! Azt tudom, hogy kilenc éve változatlan felállással zenéltek, egyedül Birkás Gergőről hallottam, hogy később került a csapatba. Tagok: Bodó László ;(Bodi) gitár Farkas Csaba; bass Birkás Gergő; ütősök, produceri munka Martinkó Tamás; (Marc) gitár Szekeres Péter; ének Zaják Péter; (Zaéié) dobok Pirisi László, zongora, mint állandó vendég (MÁV), egyben a legutolsó tag”, a Zacsi a Hiperkarmában is jelen van, a Szekeres névről pedig a legtöbbünknek rögtön a Junkies jut eszébe (és persze megint a Hiperkarma, hiszen a Hiperkarma című lemezen hallható egy Milk szám is, az Erdő).
Önkéntelenül vagy szándékosan vannak stílusban, elemekben, vagy bármi egyébben átfedések és hasonlóságok a két zenekar között? legutóbb együtt lépett fel Szekeres Andris Milk nevű formációja a Galapagossal. Tervezitek-e a továbbiakban a közös fellépéseket? Sz.P.: A Milk a mostani turnénk állandó vendége; praktikussági és takarékossági szempontokat is figyelembe véve döntöttünk így, + 2 tag és máris egy másik banda. Tesómmal, pont a zenekaraink műfajának különfélesége miatt (Junkies vs. Galapagos) eddig nem nagyon értek össze a zenei dolgaink, hiszen mindenki a saját fórumán érvényesült. Én örülök, hogy újra együtt a nagy csapat”.
Z.: Ez egy elég széles baráti társaság, mindenki ismer mindenkit, nem csoda, hogy vannak átfedések. Sokan indultunk Dunaújvárosból. Itt nőttünk fel együtt, mindenki csinálta a saját kis zenekarát: Szekeres Peti a Snakes-et Frenk, Laca és Geri a JKE-t, Andris az Ónixot, Tibi, Líviusz a Quimby-t mi pedig a 100 zenekarnév közül épp aktuálisat használva riogattuk az embereket, tehát Dunaújváros egy elég termékeny városnak számított ilyen szempontból. Lesz egy rakás közös buli, ezek a legjobbak, mert egy unalmas nyári fröccsözős, fülledt estén felemlegetve, hogy emlékszel, amikor és mindig röhögés vagy fejfogás a vége.
Köszönöm, hogy válaszoltatok a kérdéseimre, további sikereket és jó zenélést kívánok az Underground és a magam nevében is.
B.L. = Bodó Laci B.G. = Birkás Geri Sz. P. =Szekeres Peti Z.P.= Zaják Peti
12:11
