beszámoló [koncert]  2015. január 24. szombat   18:30

nincsen hozzászólás

  A 2015-ös évet részemről egy nagyszabású rendezvény nyitotta, melynek keretében a legendás death metal zenekar, a floridai Obituary lépett fel a Dürer Kert nagytermében. Az előzenekarok között is lehetett találni ínyencségeket: a norvég Posthum, a német Dust Bolt és a brit M:Pire Of Evil színesítette az este zenei felhozatalát.
  
  A 2004-ben alakult Posthum alapvetően black metalt játszik, de zenéjükben vannak ambient és progresszív elemek is. Az eddig három albumot kiadó banda egy szűk fél órát játszott, amelyben egy hallgatható, bár nem különösebben érdekes zenei élményt adtak a közönségnek. A hangzás korrekt volt, ahogyan az előadásban sem lehetett kifogást találni, csak maga a muzsika nem volt igazán emlékezetes. Az ekkor még lassan gyülekező közönség is meglehetősen egykedvűen hallgatta a zenéjüket, de bemelegítésnek megfelelő volt a produkciójuk.
  
  Az energikusan játszó német Dust Bolt-ot már egy jóval lelkesebb közönség követte figyelemmel. A 2006-ban alakult kvartett retro thrash metalt játszik a már jól ismert zenei paneleket és külsőségeket felvonultatva. A tavaly második lemezét kiadó banda nagy erőbedobással reszelte el a nótáit, amelyek élvezetét a megfelelő hangzáskép sem hátráltatta. Alapvetően jól szórakozhatott, aki szereti a stílust, de az mindenképpen felróható a germán fiataloknak, hogy egy csöppnyi egyéniség sincs az általuk játszott zenében. Már ezerszer hallott riffek sorjáztak egymás után, amelynek köszönhetően számomra a hosszúra nyújtott fellépésük végére már fárasztónak hatottak az eléggé klisés számaik. Valószínűleg rosszul mérték fel a rendelkezésükre álló időt, mivel kétszer is visszatértek ráadásra, de szerintem ezek nélkül kompaktabb lett volna a műsoruk.
  
  A 2010-ben alakult brit M:Pire Of Evil primitív black/thrash-t játszik, a leglényegesebb dolog azonban a bandával kapcsolatban az, hogy ős-Venom zenészek alkotják a tagság magját. A gitáros Jeff „Mantas” Dunn már a kezdetekkor ott volt a műfaj alapjainak letételénél Cronos-al és a basszer/énekes Tony „Demolition Man” Dolan-t is a korai Venom-os időkből ismerhetjük. A két legendás alak által alkotott zenekart Marc Jackson dobos teszi teljessé és ez a trió a Dürer Kert színpadán természetesen a tőlük várható ódon muzsikát játszotta. Mivel azonban én a Venom-nak nem vagyok nagy rajongója, csak tisztes távolból néztem bele az öregurak koncertjébe. A maguk módján egy élvezetes fellépéssel szolgáltak az efféle zenére vevő rajongóknak, de engem továbbra sem tud magával ragadni ez a régimódi, meglehetősen primitív zenei megoldásokat felvonultató black/thrash zene. A hangzás itt is korrekt volt és számomra mókás volt az öregesen, szemüvegben játszó Mantas-t és a kopasz, szájából szivárgó művért is bevető Demolition Man-t a színpadon látni. Természetesen Venom nótákat is bőven bevetettek a brit úriemberek, így párás szemekkel lehetett nosztalgiázni az olyan ősi számokra, mint a Welcome To Hell, a Black Metal és a Countess Bathory.
  
  Az Obituary jelentette a legtöbb résztvevő számára a fő vonzerőt az estén, a legendás death metal zenekarra rendesen megtelt a Dürer Kert nagyterme. A tavaly új albummal jelentkező veteránok elég régen fordultak már meg hazánkban, legutóbb 2008. januárjában koncerteztek az A38 hajón a Holy Moses társaságában. Hét év alatt eléggé kiéhezett a hazai rajongótábor, és az Obituary nem is okozott csalódást a feltüzelt nézőközönségnek. Iszonyatos hangerővel robbantak az arcunkba a súlyos riffekkel felvértezett szerzeményeik, egyszerűen lehengerlő erővel dörrentek meg az elkínzott, lassan döngölő témáik. A sokat látott zenészek hiba nélkül adták elő az izmos nótákat, miközben nem szántották fel a színpadot. Ehhez a zenéhez nem is illik a rohangálás, futkározás, sokkal szuggesztívebb a hajukba és a hangszerükbe temetkező muzsikusok látványa. A banda alapját képező Tardy tesók és Trevor Peres gitáros mellett a nem olyan rég csatlakozott, szintén legendás Terry Butler basszer és Kenny Andrews gitáros is tökéletes összhangban és teljes beleéléssel adta elő az örökbecsű számokat. John Tardy hangja ugyan egy árnyalatnyit kopott a korai időkhöz képest, de még most is eszméletlenül brutális és egyedi hörgésekkel teszi teljessé az Obituary zenei esszenciáját. A közönség már az első percektől kezdve megőrült, és a majd 75 perces fellépés végéig kitartott a kiváló hangulat. Az összeválogatott számok terén ügyelt a banda a változatosságra, a nemrég kiadott Inked In Blood új szerzeményei (Centuries Of Lies, Visions In My Head, Violence, Inked In Blood, Back On Top) mellett bőven sor került a régi klasszikus nótákra is. A World Demise-ról a Don´t Care, a The End Complete-ről a Dead Silence, a Back To One, és az I´m In Pain, a Cause Of Death-ről viszont sajnos csak az Infected hangzott el. A legnagyobb arányban a legelső albumukról válogattak, innen előkerült az Intoxicated, a Bloodsoaked, az Immortal Visions, a ´Til Death, a Stinkpuss és a szokásosan koncertet záró címadó Slowly We Rot. A fellépés lendületét nem törték meg számok közötti szövegeléssel, csak egymás után zúzták le a hallójáratainkat a brutális riffek tömkelegével. Egy kiváló hangulatú, erőteljes hangzással megtámogatott koncertnek lehettünk tanúi, amely még úgy is tökéletes volt, hogy nekem azért még hiányzott pár Cause Of Death-es nóta (Chopped In Half, I´m Dying, Turned Inside Out).
  
  Az Obituary egy remek élménnyel ajándékozta meg a death metal híveket, a lehető legjobb évkezdést adták meg koncertfronton. Az előzenekarok is kitettek magukért, elég változatos zenei repertoárt kaptunk az este folyamán. Remélhetőleg nem kell majd újabb 7 évet várni a következő hazai Obituary koncertre, mert mindig megbízhatóan kiváló élő teljesítményre képesek.
  

Kulcsszavak:
  obituary     m:pire of evil     dust bolt     posthum 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás