interjú [hazai hangok]  2004. január 26. hétfő   12:43

nincsen hozzászólás

  -Milyen volt a nyolcvanas évek punkmozgalma? Milyen volt ehhez csatlakozni, megélni ezt az időt?
  -A balatoniakkal együtt nagyon kevesen - kb. harmincan lehettünk össze-vissza a nyolcvanas évek Veszprémben, sokan inkább csak szimpatizánsok maradtak. Nagyszámú csövesbanda röhögött rajtunk frizurák, zippzáras-kockás nadrágok, jelvények, fülbevalók, bőrdzsekik, bakancsok -, pedig nem sokkal maradtak le tőlünk az ijesztő-rémisztő fizimiskát tekintve. Amíg a punkok békésen felvonultak az erősen kommunista beállítottságú város utcáin polgárokat pukkasztani, addig a csövesek pénzt szedtek tőlük: jobb esetben bekaptak egy élő cserebogarat, és a mutatvány után követelőztek, rosszabb esetben négyen-öten állták el az illető útját a kérdéssel: Van pár forintod?” Ami inkább úgy hangzott: Van pár forintod!” A sokk tehát egyszerre több helyről érte Veszprém város tisztes polgárait, ami miatt meglehetősen nehezteltek minden deviáns elemre.
  
  A Beatricétől „Az íróasztalt elérte”, és a Sikátortól az „Ó, gyilkos peronoszpóra” című dalok deformálták zenei ízlésemet abban az időben, s holott jóban voltam a csövesbandával, mégsem tetszett bennük sok minden. Többek között a csajozás. A hosszú hajúak a következőképpen udvaroltak: -(fiú) Járunk? (lány) Járunk! (fiú) Dugunk? -(lány) Nem dugunk! (fiú) Akkor nem járunk! Így én a Közellenséggel cimboráltam, akik a kispolgárok alacsonyrendű fogyasztásával és a Sex Pistols dalszövegeivel traktáltak leginkább.
  
  -A hatóság mennyire tolerálta az egész mozgalmat a kommunista érában?
  -Mint már említettem, a csövesbanda és a punkbanda a hatóság szemében egy tőről fakadt, ami annyiból igaz volt, hogy mindkét geng Beatrice-t hallgatott, és véleményük is megegyezett az adott kommunista rendszerről. Többnapos razzia volt Veszprémben azért, mert valaki zsíroskenyeret rakott a Lenin-szobor kezébe. A mai napig nem derült ki, hogy melyik banda volt, lehettek punkok, csövesek, de lehettek egyetemisták is, hisz akkorra már ott is felütötte a fejét valamiféle feszültég a levegőben. Veszprém erősen kommunista beállítottságú város volt akkoriban, szürke és kilátástalan jövőképpel. A hatóság valójában tehetetlen volt, a bandák holott gyakran háborúztak egymással mindig szem előtt tartva a nagy közös ellenséget, a komcsi társadalmat, soha nem köpték be egymást a rendőrségen. Ha valakit bevittek és vallattak, netán az ellenséges bandáról tudott is ezt-azt, inkább agyonverette magát nagyokat hallgatva, hisz saját bandája is rendőrspiclinek tekintette volna.

  -Miért és hogyan csatlakoztál az Aurórához?
  -82 nyarán Fanny barátnőmmel szállón laktunk és
  kisvendéglőben mosogattunk Füreden, az átkozott külsőségek miatt jobb helyre nem vettek fel minket. Vigivel, Galaccsal és Polyák Attilával a balatonfüredi Gombáknál találkoztam, ez volt a legnépszerűbb krimó az elmebetegek körében, ahol olcsó csapolt sört mértek. Egy hasonló kricsniből menekültünk át a barátnőmmel, ahol Véreskezű Tomi biztosítótűt szúrt át a száján egy korsó sörért, szabályos vértócsa terebélyesedett alatta, és a tizedik legurított véres-habos piánál kezdett kifordulni a gyomrom a látványtól. A győri fiúkat elnézve, mi veszprémiek jóval kockásabbak, zippzárosabbak, színesebbek, szappanosabbak és feltűnőbbek voltunk.
  Hé, te úgy nézel ki, mint a Nina Hagen! Nem akarsz énekelni a zenekarunkban? kérdezték.
  - Srácok! Ha vesztek nekem egy sört, énekelek a zenekarotokban! Így barátkoztam össze az Aurórával, és barátnőmmel pár hónap elteltével Győr városát bomlasztottuk megjelenésünkkel és provokatív viselkedésünkkel, ami abban nyilvánult meg, hogy soha semmit nem csináltunk, mégis mindig kialakult valami csetepaté körülöttünk. Fanny a leléptetett csókájával kapcsolatban így kommentálta a költözést: Legalább kitépem a szívemből, mint egy gazt!”
  
  -Milyennek élted meg ezt az időszakot?
  -Az Aurórás srácokat nagyon bírtam. Okos fiúk, globálisan látják a világot, és ragyogó humoruk van. Fanny és én a két labdaszedő balfácán még focizni is elmentünk velük. Ebben az időben rengeteget próbáltam, buliztam, fizimiskám miatt havonta váltogatva a munkahelyeket.
  
  -Milyen volt a csapatszellem, milyen volt velük koncertezni?
  -Maximalista és jó hangulatú. Sokat csodálkoztam azon, hogy bevettek a zenekarba anélkül, hogy meghallgatták volna a hangom. Az eleve szopránomról tudtam, hogy akadály. - Vörösbor! Vörösbor! vigasztaltak, mire a láncdohányzást is bevetve rohamléptekben leszanáltam a hangomat. Persze, hogy jó volt velük koncertezni, hisz mindig mindenhol mindenkinek nagyon bejött az egész.

  -Volt-e emlékezetes jó kis történet?
  -Profibbnál profibb munkahelyeim miatt hajnalban keltem akkoriban, és gyakran elaludtam a próbahelyen. Valamelyik idióta csutkára kapcsolta az erősítőt, a szám elé tartotta a mikrofont, én meg a saját kierősített horkolásomra riadtam fel. Iszonyú volt. Majdnem szétmentek a falak. Polyák Attila, az ősdobos tavalyelőtt mesélte nem is emlékeztem rá -, hogy egyik reggel csont másnaposan az ő pizsamájában taréjjal indultam kávét inni a győrszentiváni kiskocsmába, mire a falu mattot kapott. A szemesi tehetségkutató tábor is emlékezetes maradt. Két szobát kaptunk, egyet a fiúk, egyet én. Estére megszállták a budapesti punkok főhadiszállásainkat, levágták ők, hogy én lány vagyok, én is levágtam, hogy ki nem dobom őket a szobámból, átmentem a fiúkhoz, tehetetlen képpel szorongatták a gitárokat, mellettük plusz tíz fő, bokáig süppedtem az alkoholba, és nehezen beletörődtem a megváltoztathatatlanba.
  
  -Mi volt ami arra késztetett, hogy abbahagytad Vigiékkel a közös munkát?
  -Szemesen találkoztam későbbi férjemmel, Dianával. Fél év elteltével Budapestre költöztem, és vele alakítottam zenekart. Így lett vége Aurórás pályafutásomnak.
  
  -Voltak kiválások?
  -Persze. Csicskás a katonaság miatt, Dayer a rendőrség miatt, én Diana miatt, Polyák a családja miatt
  
  -Mennyire hagytad ott az egész underground teret, és hogyan tértél vissza?
  -A zenei teret hagytam el, az underground teret nem. Utaztam a világban belőve, aztán kiszálltam abból is, és pár éve Barangó és Sleki visszahozott a zenei életbe. Vokáloztam náluk egy darabig, majd 2001 november 1-jén, Halottak Napján összejöttem Zénóval, a Sikátor alapítótagjával, és még aznap létrehoztuk a Lady Punk zenekart. Elég a politikából, gondoltuk akkor, szerelem a punk nyelvén, másképp ez érdekelt minket elsősorban. Aztán nem tudtuk tovább megállni szó nélkül a valóságot, és visszatévedtünk a SIKátorba, ahonnan elindult az egész 1980-ban. Abban a puha, diktatórikus időszakban az „ős” Sikátor szimbolikus, fanyar, sötét szövegeivel és világképével erősen kritizálta a haldokló Kádár-rezsimet. (Dísz disznó, Lehánytam magam, Mire vársz, Nem vagyok se ruszki se jenki, Minek dögöljek meg ?, Ó gyilkos peronoszpóra, Nyolcadik utas a benzinkutas, Üss meg! Őzgizdácska) Mára lezártuk a közel másfél éves Lady Punk-korszakot, és kőkeményen szidjuk a rendszert, legyen az Orbán vadkapitalizmusa vagy Medgyessy szocializmusa.

  Vamzer
  (Valaki elárulta az élőzenét)
  
  Összezárva vamzerokkal
  kétségek között
  Nem tudod, hogy ki a tégla
  és a körözött
  A feldobott hallgat,
  a vamzer köp
  A cinkosok között
  valaki felnyögött
  
  Vamzer, nyisd ki az ajtót!
  Vamzer, egyszer valaki téged is feldob!
  Vamzer, mondd el a titkot!
  Vamzer, egyszer valaki téged is feldob!
  
  Ki a span, és ki a vamzer
  s ki a feldobott
  Csak ő tudja, csak is ő,
  ő az átkozott
  ”Semmi vész igazvész”
  gyűlöl a hatalom
  Nincs igazság,
  csak vamzer és feldobott
  
  A függöny mögött
  kezet fognak
  A vamzer és a seggfej,
  mert a fegyház mint a gépház
  és a csavarok a vamzerok
  húzzák őket rendre
  a 40-es vasmarkok,
  fogják őket keményen
  a lelkes smasszerok.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: