beszámoló [fesztivál] 2014. augusztus 1. péntek 06:00
nincsen hozzászólás
szerző: LeslieObscene Extreme Fest 2014 2014. július 16-20., Csehország, Trutnov
Idén már negyedszer indultam útnak negyedmagammal Trutnov-ba, hogy megtapasztaljam az Obscene Extreme fesztivál zenei kínálatát, a hely laza és közvetlen hangulatát, a rajongók őrültségeit. Mert bizony ez az a fesztivál, ahol gyakorlatilag semmin sem lehet meglepődni. Szerda reggel indultunk neki, mert egyrészt nem szeretek rohanni, másrészt a 0. napi olasz hardcore party megfelelő bemelegítésnek tűnt. A délutáni érkezést egy fergeteges vacsorázással (4,5 kilónyi Kentucky grillezett csirkeszárnnyal) folytattuk, csak a főszervező Curby meg ne tudja, gondolván az Obscene kezdetek óta tartó vegetáriánus és vegán stílusára.
Este aztán meglepően sokan gyűltek össze a színpad előtt, szerintem talán a teljes látogatók háromnegyed része már megérkezett. Először az ED, majd az E.U.´s Arse, végül a Raw Power zúzta le a programját. A kezdeti érdeklődő, ücsörgős koncertnézésből aztán a jófajta hardcore-ra beindultak az emberek, véleményem szerint nagyon hangulatos fellépéseket láthattunk.
Másnap az első koncertekre egészen 13 óráig kellett várni, de persze a 11 körül megnyitó Obscene merch vonzotta a jelenlévőket, hatalmas tumultus és legalább egy-másfél óra várakozás után juthatott el a szerencsés az idei cuccokhoz. Természetesen az elmúlt két év hagyományait követve ismét volt Charity merch, azaz Curby és a Brutal Truth közös jótékonysági akciója, melynek teljes bevételét a Doctors Without Borders szervezet javára gyűjtötték össze. (Tavaly a Napalm Death, tavalyelőtt a Nasum vett részt az akcióban.) Hozzáteszem, az Obscene gárdája minden évben változatos, új és kreatív cuccokat hoz a fesztiválra, amiben mindenki talál magának – vagy gyermeke, párja számára – szuvenírt.
És aztán elérkezett az idő, elkezdődtek a végeláthatatlan zúzások. Azt hiszem minden zenekart megnézni ezen a négy napon lehetetlen, így szubjektív módon csak azokat emelném ki, akik valamiért nekem emlékezetesek maradtak. A Sperm Of Mankind és az Ojciec Diktator hatalmas grind zúzást produkált, erőteljes bólogatásra ösztönözve a visszafogottabbakat is, a moshpit pedig hamar beindult. A Clitgore Romániából aztán több szempontból érdekes volt, egyrészt magyar a dobosuk, a basszer pedig egy hölgy harisnya-maszkban, és ha ez nem elég, a gore-os grind buliban egy szám erejéig Lugubrious, a Haemorrhage énekese is feltűnt, a Haemo bulikról megszokott véres kinézetében. Lugubrious egyébként az Obscene teljes idejét a nézők között töltötte, közvetlen, barátságos fickó, mindenkinek megállt egy fénykép, vagy pár szó erejéig. Ez szerencsére a zenészek jelentős többségéről elmondható volt, a Brutal Truth-os Danny Lilkert-ől a fel sem lépő Malignant Tumour és Spasm énekes, vagy a Clitgore tagjaiig. A Livstid aztán hatalmas bulit nyomott, nagyon tetszett, a gitáros sráctól be is szereztem CD-jüket. A Chiens és a Dark Horse következett, a délutáni napsütésben kellemes hangulatot teremtettek. És aztán következett az a zenekar, amely elképesztő hangulatot és őrületet teremt minden egyes alkalommal: a Gutalax! A cseh srácok nem túl bonyolult grindja iszonyatos pörgést eredményez bárhol, bármikor. A kezeslábasban, gázálarcban és hegesztőszemüvegben daráló zenekart legtöbbször látni sem lehetett az Obscene-t jellemző stagediving-őrület miatt. És az előkészületek: hihetetlen mennyiségű strandlabda, gumimatrac, gumicápa, vécékefe és millió érdekesebbnél hülyébb maszk, jelmez és ruha jelent meg. Az emberek megőrültek, az utolsó hangig végigpogózták, végigtáncolták a bulit.
A Final Exit két japán figurája igen érdekes performanszot adott elő, egy kicsit a tavaly fellépő honfitársaik, a Sete Star Sept jutott eszembe. Aztán jött a Zombie Inc., mely már megjelenésében kiemelkedőt produkált, tagjai igazi, nagyon jól maszkolt zombiként léptek színpadra, és nagyon komoly zúzást rendeztek. A fényképalbumban sok látványos képet találtok róluk. A death metal nagy öregjei, a chicagoi Master ugyancsak nem okozott csalódást. Paul Speckmann nagyon feszesen zúzta és hörögte végig a lendületes death metal zúzdákat, erőteljesen és precízen nyomták le a bulit, bemutatván, hogy 31 év zenélés után hogyan is kell ezt csinálni. Nagy élmény volt! A nap utolsó fellépőjeként a holland Inhume zúzott szét minket, ha addig ez nem történt volna meg. Két énekesük, Dorus és Joost hatalmas intenzitással ugráltak a színpadon, tucatnyi rajongóval egyetemben. Az est zárására a Hell Show volt hivatott, első része egy szado-mazo sztori volt, aztán negyed kettőkor, amikor 20 perce nem sikerült 5 kampót feltenniük, én az alvást választottam.
A pénteki napot – az elmúlt évek szokásait követve – az időjárás kedvező alakulása miatt egy kirándulással kezdtük, a fesztivál helyszínétől alig 20 km-re található Adrspach és Teplice elképesztő sziklarengetegeit derítettük fel. Akit azért kicsit is érdekelnek a természeti csodák, feltétlenül látogasson el ide egy délelőtt erejéig. Az alig 800 forintos beugróért Adrspachban 3,5 km, Tepliceben egy 6 km-es fantasztikus túrán lehet részt venni.
Mivel a kiránduláson nem futottunk, így egy kicsit megcsúszva az első megnézett zenekar a holland Rectal Smegma lett. Ez a fáradtságunkat kissé feledtetve brutálisan jó grindot nyomott, fel is dobódtunk tőle. Az utánuk következő szlovák Abortion régi nagy kedvencem, elég régen is hallottam őket, így élmény volt újra látni őket. A svéd Warcollapse erőteljesen szólt, de nem igazán az én stílusom volt, a máltai Beheaded brutális death metalja viszont ütős volt. Mivel gondjaim akadtak a fotós cuccom aksijával, illetve úgy éreztem, az estére rá kell pihennem, a következő, amire színpad elé álltam, az egy legendás alakulat volt, akiket Európában itt és most láthatott a közönség utoljára. Igen, a megszűnő amerikai Brutal Truth következett. Természetesen aki élt és mozgott, az felgyülemlett a színpad előtt, hogy lássa a legendás zenekart. Kevin Sharp lazán egy OEF Crew narancs pólóban érkezett, és mindent kommentált, magyarázott, meg persze hörgött, morgott, sikított a színpadon, látványosan együtt élve a színpadmászókkal. Danny Lilker pedig nagyon hatásosan nyomta az alapokat. Aztán váratlanul Curby érkezett a színpadra, félbeszakadt a zúzás, és a nézőtéren egy 10 méter hosszú felirat jelent meg: „Danny, you are the legend!!! Happy Birthday!”. Egy kis happy birthday éneklés jött, Danny láthatóan meghatódott azon, hogy kiemelt ünneplés fogadta. Jött Curby a tortával, egy kis köszöntgetés, majd ha jól láttam, a tortát Kevin egyszerűen a tömegbe borította. Rövidesen folytatódott a buli, és elmondható, hogy az utolsó fellépés rendkívül emlékezetes maradt.
Aztán jött az az amcsi banda, amelyet metálzenei kezdeteim óta hallgattam és hallgatok a mai napig is, a Possessed! Nyilván sokan fanyalognak, hogy az eredeti felállásból csak Jeff Becerra maradt, de azt hiszem ezeket a számokat élőben hallani mindenféle felállásban élmény! A koncert előtt ráadásul sikerült is összefutnom Jeff-fel egy fotó és pár szó erejéig, így a koncertet már nagyon vártam. Jeff 1990-es lövöldözéses sérülése óta tolókocsiban ül, így fura volt hallani az ördögi hörgését a színpadon, de nálam ez hatalmas csodálatot vívott ki. Ülhetne otthon, sajnáltathatná magát, ehelyett továbbra is a színpadon nyomja! A koncert pedig óriási volt: az összes klasszikus elhangzott, az első hangokból tudta az ember, hogy mi fog következni. Jeff hangja a régi, a Sadistic Intent-ből importált zenészek pedig precízen nyomták a hatalmas klasszikusokat. Óriási élmény volt, ezért az egy buliért érdemes volt elmenni! A fényképezés része sajnos csorbát szenvedett, mert a sok őrült tökéletesen kitakart mindent a színpadon, Jeff-et a tolókocsi miatt így gyakorlatilag alig láttam, egy idő után már nem is erőltettem, átadtam magam a bólogatásnak és a zenei élvezeteknek. Az amerikai Eyehategod, mint a fesztivál főbandája pedig precízen lerombolta a trutnovi színpadot, hatalmas őrjöngést és színpadmászást kiváltva.
Az utolsó napon már a 10 óra körül kezdődő első bandákra is bementünk, gondosan árnyékot keresve, mert szombatra már 30 fok körül volt a hőmérséklet. Az első alakulat a cseh Behind The Cemetery Wall volt, mely női énekesével váltott ki érdeklődést az ébredező grinderek között. Nagyon kemény hörgéssel kísérte társai zenéjét, kifejezetten hallgatható koncert lett belőle. A spanyol Forenssick aztán nem sokkal később nagyon nagyot zúzott, kíváncsian vártam őket, hiszen Lugubrious nem sokkal korábban ajánlotta nekem őket. Nem is tévedett nagyot, tetszett, amit láttam, brutális grindot játszott a banda. Akiről ugyancsak sok jót hallottam, az a horvát Bolesno Grinje volt, és úgy látszik ez egy ilyen nap volt, mert ők is hatalmas energiával nyomultak, nagyon tetszettek, érdemes egy-két anyagot beszerezni tőlük. Kis pihenő után az olasz Ultimo Mondo Cannibale bulijára értem vissza, és csak ismételni tudom magam, nagyon király buli volt, a maszkos srácok aprítottak rendesen. Közvetlenül utánuk a német Accion Mutante következett, két énekessel, és mivel őket már ismertem, nem okoztak csalódást, iszonyatosat zúztak. A két énekes váltva, két stílusban nyomja a szöveget, látványban is két szélsőség a két arc, hiszen a szőke rövid tüsi haj mellett egy irdatlan raszta séró nyomult a színpadon. Újabb pihenő után ugyancsak nagyon vártam a cseh Contrastic alakulatát, de az általam régről ismert stílus kissé változott, ma már nem tetszett igazán. Azt már előző nap rebesgették, hogy a spanyol Machetazo különböző okok miatt nem fog fellépni szombaton, az így a megüresedett helyre pedig más valaki fog beugrani. Aztán amikor kiderült, hogy a Gutalax lesz a kiválasztott, méghozzá sztárvendégekkel, azt hiszem mindenki örömmel fogadta a hírt. A korábban már részletezett őrület ismételten kialakult, iszonyatos pogó és strandcucc dobálás kezdődött. És ahogy ígérték, jöttek a vendégek, először a Spasm énekese jött egy szám erejéig, majd ismét Lugubrious érkezett és nyomott végig egy számot a Gutalax-al. Nyilván megnéztem volna a Machetazo-t is, mert négy évvel ezelőtt Svojsice-ben egy kissé esőzős bulijukat láttam, de a beugrók nagyon kitettek magukért.
Ismét egy jól ismert zenekar következett Nagy-Britanniából, a Vallenfyre. Amit feltétlenül érdemes megemlíteni velük kapcsolatban, hogy a frontember a Paradise Lost alapítója, Greg Mackintosh, aki itt csak mint énekes tevékenykedik. Azt hiszem a Vallenfyre stílusát látva Greg a Lostnál kicsit durvább zenét akart játszani, amikor létrehozta új zenekarát. Nagyon lendületes, gyors és pörgős death metalt játszottak, nekem tetszett Greg hangja és frontemberkedése. Jó fellépés volt, itthon egy klubbulin is szívesen látnám őket. És hogy a hangulat ne üljön le, jött az olasz ős-banda, a Cripple Bastards. Fel is pörgött a death metal alatt nyugisabb közönség, ment a színpadmászás, fejre ugrálás.
Aztán jött az a banda, akiket ugyancsak 1991 környékén imádtam, és hosszú szünet után két évvel ezelőtt tértek vissza, a Brutal Assaulton láttam is őket 2012-ben. A Morgoth a német death scene alapbandája volt, Marc Grewe brutális hörgésével. Aztán anno az irányváltást nem élte túl a zenekar, de ettől még nagy kedvenceim voltak mindig is. Szerencsémre az Obscene közönsége a death metal-ra inkább pihenni szokott, legalábbis a stagedivingot illetően, így láthattam és közelről élvezhettem a bulit. Óriási volt! Az összes klasszikus kedvencem elhangzott, mint például az Isolated, az Under the Surface és a White Gallery.
Mivel a Wermacht nem az én világom, kis pihenő után a Ross Dolan vezette Immolation-re tértem vissza a színpad elé. Sokszor láttam már őket fellépni, de nehéz belekötni az amcsi bandába. Precízen, feszesen zúznak, nagyon jók élőben. Dolan haja elképesztő, ez a rendkívül barátságos fazon jól mutat ám a színpadon.
És végül, de nem utolsósorban kíváncsian vártam a brit legenda, a Doom fellépését. Őket még nem láttam, de érdemes volt megvárni a kései fellépésüket. Nagyon jó koncert volt, a késői óra ellenére a közönség nagyja végigugrálta a bulit, aminek a végén én úgy döntöttem, bezárom a fesztivált idénre.
Összességében azt kell, hogy mondjam, az Obscene Extreme egy nagyon hangulatos, családias és közvetlen fesztivál. Negyedszer jártam itt, és még soha semmilyen összetűzést, balhét nem láttam. Mindenki osztja a fesztivál jelmondatát: „freak friendly extreme music festival”. Jó hangulat, sok őrült alak: ez az a hely, ahol semmin sem kell meglepődni. Ezt legalább egyszer ki kell próbálni.
06:00
