beszámoló [koncert]  2004. január 14. szerda   16:11

nincsen hozzászólás

  A koncert eredetileg a Circle II Circle részvételével lett meghirdetve, de Zak Stevens csapata a közismert okból kifolyólag lemondta a turnét, így végül helyettük a fiatal svéd banda, a Dionysus lépett fel.
  
  A nyitó Wisdom-ot megdöbbentő érdektelenség fogadta, a PeCsa szinte kongott az ürességtől, alig néhányan lézengtek a pultoknál és a színpad előtt. A Wisdom előadásáról már csak azt tudom mondani: a szokásos. Már annyiszor láttam őket, rengeteg banda előzenekaraként fellépve, hogy már valahogy nem tudnak számomra semmi újat mondani, nem tudnak meglepni. Ismét hallottuk a már annyiszor elnyomott nótákat, de nem volt semmi, ami különlegességet jelentett volna a produkciójukban. Aki esetleg negatívumként értelmezi az előző sorokat, az téved, a bandára ezúttal sem lehetett panasz, nagy átéléssel és lelkesedéssel játszottak, talán csak én voltam az, aki már nem tudott annyira belelkesülni. Na majd talán legközelebb
  
  A Dionysus-szal kapcsolatban nem voltak elvárásaim, inkább kíváncsi voltam, mit fogok kapni az arcomba A színpad előtt még mindig nem kezdett tolongani a nép. De amikor aztán már lenyomtak vagy 2-3 számot, onnantól elszállt minden aggodalmam. Magas színvonalú, technikás power-metalt hallhattunk, virtuóz gitárszólókkal megfűszerezve. A keverés megfelelő volt (ez egyébként a többi bandáról is elmondható), Olaf Mayer énekes hangját is kristálytisztán lehetett hallani. Ő valószínűleg nem ismeretlen azok számára, akik a Rhapsody Luca Turilli-féle zenéket szeretik. Szóval érdemes volt eljönniük, szerintem kellemes perceket szereztek a precíz, némileg talán progresszívbe hajló játékukkal.

  Doro legutóbb a 2002-es Sziget Fesztiválon lépett fel nálunk. Azon a koncerten sajnos nem volt alkalmam jelen lenni, de most sikerült mindezt bepótolni. Doro Pesch talán nem örvend nálunk olyan túl nagy ismertségnek, pedig Németországban már kultuszfigura, pályája az 1980-as évek közepétől indult a Warlock együttesben, 1989-től pedig már szólóban nyomul. Bár már nem mai csirke, meg kell hagyni hogy még mindig igen dekoratívan néz ki. Gondolom a PeCsában is hasonlóképpen gondolkodhattak a (férfi) rockerek, hiszen kezdésre mindenki besietett a pult/asztal mellől, és kezdett feltöltődni a terem (bár a teltháztól azért még távol voltunk). Doro nagy lelkesedéssel fogott bele az előadásba, ezzel megadta az igazi alaphangját ennek az estének. A közönség vette a lapot, a hangulatra semmi panasz nem lehetett. Játszottak a legújabb albumoktól a Warlock korszakig, Doro igazán kitett magáért! Ő egy igazi metal csaj, elég ránézni a szerelésére (lásd fotó galériánkat) vagy hallani a hangját. Nem véletlenül nevezik őt (némi túlzással) The Queen Of Metal-nak. De tény hogy a heavy metal műfajban nem sok hozzá hasonló női egyéniség lézeng.
  
  Ám az est fénypontja csak ez után következett, bár ekkora őrületre véleményem szerint senki nem volt felkészülve. A Saxon-ról már első ránézésre megállapítható, hogy sokat tapasztalt, veterán banda. Ha azt mondják, hogy az Iron Maiden-es Steve Harris-éken meglátszik a kor, akkor a Saxon-ra akár szót vesztegetni is kár. Az énekes Biff Byford-ra ránézve egy nagypapa korú embert láthatunk (utánanéztem, 1951-ben született), aki még mindig a pályán van, és bandája élén még mindig kőkeményen nyomja a tradicionális heavy metalt, lengeti hosszú haját, rohangál a hosszú kabátjában. Ez már önmagában is óriási teljesítmény, ami előtt meghajtja az ember a fejét, és ekkor még nem is tudja, hogy mi vár még rá ezen az estén

  Főleg egyszerű riffekből építkező, de nagyon technikásan és atom-precízen előadott, fergeteges szólókkal megtámogatott igazi heavy metal legenda lépett a színpadra a Saxon személyében. Nem igazán akartam széttombolni az agyam ezen az estén, másnap amúgy is vizsgázom, szóval gondoltam, hogy energiatakarékos” üzemmódban szépen végighallgatom a koncerteket, egy kicsi headband esetleg még belefér, aztán ennyi. Az eddigi fellépőknél még tudtam tartani a fogadalmamat” (na jó, a Wisdom Aces High feldolgozása alatt nem), a Saxon-tól nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, a nézőtéren megsokasodtak az idősebb arcok, szóval mindössze egy élvezetes, karácsonyi hangulatú koncertet vártam, de semmi mást.
  
  Ez kezdetben valóban így is volt, aztán magam sem tudom hogyan, egyszer csak elkezdett forrósodni a hangulat. A hangzás penge volt, élveztük a gitárosok tekeréseit, óriási szólóit, Biff top formában énekelt, de a hangulat egyre csak fokozódott! Nagyon nagy rutinjuk van benne, hogyan kell a közönséget pillanatok alatt felpörgetni és maguk mellé állítani. A végén már ott tartottunk, hogy mindenki teli torokból üvöltötte a dalokat, nyomult, headbangelt ezerrel, és ezek a veteránok, akiktől annyi fiatal banda tanult már, ezek még mindig bírták a tempót, sőt fokozták! Óriási sikert arattak a rajongók körében, és úgy érzem, hogy Biff és legényei maximálisan megdolgoztak ezért. Ráadásként, mintegy karácsonyi ajándékként visszatért a színpadra Doro, és két szám erejéig duettet énekeltek Biff-el.
  
  Nem gondoltam volna, hogy ekkora koncertélménnyel leszek gazdagabb. Ezek az őszbe hajló hajú, ráncosodó arcú, öreg veteránok akkora elszántsággal, profizmussal zenéltek, olyan fantasztikus hangulatot teremtettek, hogy egyszerűen lángolt körülöttük a színpad. Hozzáállásuk példaértékű, sok fiatal banda vehetne leckéket tőlük minden téren.
  A másnapi vizsgám természetesen nem sikerült. Viszont a pótvizsgán mindezt be lehet majd pótolni. Azonban ennek a koncertnek a bepótlása már közel sem biztos, hogy kivitelezhető feladat.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: