beszámoló [fesztivál] 2004. január 10. szombat 10:13
nincsen hozzászólás
szerző: MóniAmorf, HS7, Tereskova 2003 december 12, Erzsébet Téri Gödör Klub
Különleges zenei egyveleggel készült a Világveleje Produkció december 12-re. A fellépő három zenekar teljesen eltérő zenei irányzatokat képviselt, de mégis mindenki jól érezte magát, zenei ízléstől függetlenül. A Szabad Ötletek Színháza: Karinthy örök színházat most is, mint mindig lekéstem, állítólag ezt nem kellett nagyon bánnom most. A brit pop jeles hazai képviselője, a Heaven Street Seven kezdett. A fiúk most éppen nem folynak minden csapból, ezért már ideje volt látni őket. Úgy tűnik, még mindig a tini lányok kedvencei (de persze csak a Kispál után). Legújabb lemezük, az áprilisban megjelent Kisfilmek a nagyvilágból nem kavart akkora port, mint az ezt megelőző Cukor (többek között az agyonjátszott Krézi sráccal), sokak szerint mégis ez lett eddigi legjobban sikerült albumuk. Persze a zenekarnak is ez a véleménye. Nekem szövegileg jobban tetszenek az új számok, mint a régebbiek, de most is inkább a zene az erősségük. Mentségük lehet, hogy igazából angolul szól ilyesmi a legjobban, de ezt már bizonyították az első néhány lemezzel, ugyanis az előző az első tisztán magyar nyelvű.
Az utánuk fellépő Tereskova egyedi színt képvisel zenei életünkben. Hirtelen nem is tudnék hozzájuk hasonló előadót megemlíteni, olyan zenekart meg főleg nem, amelyik kirívósága mellett még viszonylag ismert is. Aki lelkes múzeumrajongó, és rajong a modern (vagy inkább posztmodern) művekért, a koncerttermeken kívül is találkozhatott már Nagy Krisztával. Többek között a Ludvig múzeumban lehet(ett) megcsodálni a róla (illetve csak részben róla) készült fotókat. A téma iránt érdeklődők valószínűleg tudják, mire gondolok. A Trafóban estet is tartott, nem véletlenül emlegetik őt az ott dolgozók „a kortárs művészet egyik meghatározó alakja”-ként. Egyszer fel is oszlott a zenekar, valószínűleg Kriszta művészi ambíciói miatt, de aztán újra összeálltak. Most is egy hagyományosan botrányszagú koncerttel örvendeztettek meg minket, bár olyan nagyon botrányos nem történt, nem tűnt el kézírat, nem szakadt el gitárhúr, és jó volt a hangzás, szóval nem volt különösebb ok a „szokványos” síránkozásra. Sokan mégis inkább a büfét választották (főleg a lányok, mert a fiúk a látvány miatt könnyen ottragadtak). Ennek ellenére a hangulat emelkedettebb volt, az előző koncerten... nem hiába, az első fellépőknél álltalában még nincs meg a kellő hangulatszint a vérben.
Az Amorf Ördögöket viszont nem lehetett túlszárnyai. Szabi még most is nagyon szerény, pedig már fimszerepet is kapott (A boldogság színében játszik, bár nem igazán szólal meg). Őt nem kábítja el a siker, és még mindig nagyon érdekesen táncol. Még ilyen kora hajnali időpontban is. És a nagy slágerek még ilyen késő esti/kora hajnali időpontban is hatásosak voltak: a Gödör közönsége egyemberként, egy amolyan Gödörlényként énekelte/mormogta a szövegeket bele a füsttől és borszagtól telített mámorszférába, hogy aztán vidáman mosolyogva induljon vándorútra egy nyugodtabb helyre, hogy édes álomra hajthassa fejét.
10:13
