Fél nyolc körül még csak úgy hatodmagammal méregetem a helyet, ahol - bár most még hihetetlen - néhány óra múlva idén is fellép a legendás Legendary Pink Dots. A zenészek sürögnek-forognak, hangolnak, később időnként kisétálnak az öltözőből, szétnéznek a sörözőben, kíváncsian kémlelik a lassan, de biztosan sűrűsödő közönséget. Egyikőjüket, a szaxofonos Hoornt még egy autogramra is elkapja egy szemfüles rajongó.. A holland székhelyű banda előzenekara idén is a Trottel Stereodream Experience, akik kilenc körül kezdenek ráhangolni bennünket az estére. Folkos, világzenei betétekkel gazdagított pszichedelikus, elektronikus, kísérleti dallamaik rituális, termékenységi, élet- és halál-, illetve harci táncokat festenek elénk. A boszorkányok, rablóvezérek és nem utolsó sorban James Bond társaságában tekintsünk kicsit vissza az időben, s nézzük, mi fán is terem a Pink Dots.
Nehezen kategorizálható egy zenekar. Az eredetileg angol banda a zene határait csaknem negyed évszázada feszegeti pszichedelikus, industrial, és goth stílusok keverékével. Ezt a hangzásvilágot Edward Ka-Spel szuggesztív, a suttogástól ordításig terjedő előadásmódja hangsúlyozza. Inkább epikus formába öntött költészet ez. A Dots nem állít, nem is nagyon kérdez, inkább reagál, gondolatokat ébreszt. Amennyiben a hosszú percekig tartó instrumentális betétet egy még hosszabb percekig tartó, ugyanazon akkord ismétlése vált fel, szintén jó eséllyel tippelhetünk arra, hogy LPD-t hallunk.
Az együttes fennállása óta számos tagcserén ment keresztül. A néhai és jelenlegi tagok száma összesen 30 körül mozog - nem számítva a vendégzenészeket és barátokat. A jelenlegi tagok közt az alapító, már említett énekes-szövegíró Edward Ka-Spel mellett szerepel a társalapító Phil Knight billentyűs (Silverman), a már önmagában is jelenség Niels van Hoorn fúvós, aki 1989-ben csatlakozott a zenekarhoz, és az újonc gitáros Eric Drost. A teljes stáb Raymond Steeg-gel egészül ki, aki a hangzásért felelős.
Legendary Pink Dots
Ka-Spel kelet Londonban nőtt fel és Knight-tal 1980-ban itt alapította a LPD-t, Hollandiába csak 1985-ben települtek részben személyes, részben politikai okok miatt. Az elmúlt évek politikai eseményei igen erős hatással voltak a LPD-re, ami főleg az All the King´s Men-en (2002) és testvérlemezén az All the King´s Horses-en (2002) érzékelhető. Ka-Spel megrendültsége és dühe a 2001. szeptember 11-i terrortámadás hatásaként szintén egyértelműen sugárzik a lemezről. Végtelen számú kiadványaikon a zaklatott ritmusok mellett azonban megtalálhatóak a nyugodt, belső, képzeletbeli tájakon szálló dallamok is, melyek magukkal ragadják a hallgatót térben és időben egyaránt.
És a Pink Dots nevű jelenség íme, megelevenedik. A dobos hiányán való első meglepetésem után rögtön az előadók megjelenése a második, ugyanis Ka-Spel farmerben, napszemüvegben, bő ingben, farmerben, mezítláb lép az alacsony színpadra, nyakában mintás nyakkendő, kötetlenül. Szaxofonos társa egész más stílusú de ugyanúgy mintás öltönyben feszít, fekete keretes szemüvege mögül az első perctől keresi velünk a szemkontaktust. A dalokkal lassan elrugaszkodunk az itt és mosttól, és ettől kezdve inkább csak sodródunk velük, érzések, gondolatok, emlékek lüktetnek a zenével.Ahogy a teremben oldódik a hangulat, az előadók és a befogadók szinte összeérnek, ha fizikailag nem is, lelkileg biztosan. Ka-Spel többször lelép a színpadról, fél méterre énekel az első sortól, Hoorn pedig körben járkál, hangszerébe helyezett lámpácsával hol ezt, hol azt a hallgatót világítja szembe. A mindenféle technikai látványosságtól mentes koncert páratlan hangulatát és intimitását a közönség szeméből lehet olvasni, még azután is, hogy a Dots több, mint egy óra játék után két ráadásdallal levonult a színpadról. S hogy mit lehet még ezekből a szemekből kiolvasni? Azt, hogy ezt az élményt nem felejtik el egyhamar.