magazin [asztaltársaság] 2014. április 24. csütörtök 04:31
nincsen hozzászólás
szerző: Pjotr”Bëbocsātlak” a Parapács zenekar lemezbemutató koncertje a Budapest Folk Festen 2014. április 24. 19h, Hagyományok Háza
A 2012. évi Fölszállott a páva tehetségkutató verseny Zenekar-kategória győztese; az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, dinamikus, alkotó folkbanda, a Parapács zenekar első lemezének bemutató koncertje a Hagyományok Házában lesz április 24-én a Budapest Folk Fest keretében. A Bëbocsātlak című album a Fonó kiadásában jelent meg; elsőként élőben most hallható a különleges, eddig nem publikált felvidéki gyűjtéseket tartalmazó zenei anyag.
”A Parapács név az erdélyi magyar tájnyelvekben ügyes, talpraesett, jó beszédű embert jelent. A zenészek, kiknek muzsikáján felnőttünk, mind efféle rátermett, ügyes emberek. Az ő világukban, (s ahogy ők maguk emlegetik: „a mi időnkben”) a falu életének elmaradhatatlan eseményei voltak a rendszeresen megszervezett táncalkalmak, bálok, ahol az emberek kiénekelhették örömüket, feledhették bánatukat, megtalálhatták szerelmüket és kedvükre múlathatták az időt. A falvak muzsikusai - sokszor az egész napos kemény munka után - nem törődve a fáradtsággal, hajnalig húzták a talp alá valót. A népzene hagyományőrző mesterei önkifejező és érzelemdús, olykor elképesztően virtuóz játékmódjuk miatt példaképeinké váltak. De nem csak tehetségükért, szorgalmukért és kitartásukért nézünk fel rájuk, hiszen muzsikájukban nagyapáink örökségének az anyagiaknál fontosabb, megfoghatatlan szeleteit őrizték meg nekünk. 2007 nyarán döntöttük el Dragony Gábor barátommal (a zenekar brácsásával) hogy összehozunk egy vonós bandát. Akkor még mindketten Nyíregyházán tanultunk, de a zenekar székhelye szülőfalum, Tállya lett. 2010 augusztusában nyerte el a zenekar a mai formáját, amikor csatlakozott hozzánk Pusko Márton prímás és Fekete Krisztián cimbalmos. Egy zenekar legmeghatározóbb személyisége a prímás, és az ő muzsikája. Márton a Felvidéki Tornalján nevelkedett és ő is azon szerencsés zenészek közé tartozik, aki még személyesen tudtak tanulni a népzene hagyományőrző mestereitől. Ilyen volt például az abaújszinai Potta Géza „Gatyo”, vagy az alsókálosai Molnár Géza „Sandrík”. Marci tudása és tapasztalatai a felvidéki muzsika terén jó alapot biztosítottak a Bëbocsātlak című lemezünk elkészítéséhez. Ennek keretében is azt tartjuk legfőbb feladatunknak, hogy a népzene mulattató, és a néphagyományok közösségteremtő funkcióját átmentsük a saját „mi időnk” világába. Kicsiknek - nagyoknak koncertjeinken, táncházainkban, vagy lemezeinken felidézni az „ő idejük”, s benne a legelőszélen mulató pásztorok estéinek, vagy éppen padkaporos pajták báljainak hangulatát.
A lemezünk a Bëbocsátlak címet viseli és a magyarországi népzenei lemezek között egyedülálló színfoltot képvisel. A kiadvány felvételein ugyanis kizárólag felvidéki (magyar, szlovák és cigány) népzenét muzsikálunk, mégpedig olyan forrásokból merítve, melyek mindeddig nem kerültek feldolgozásra. A lemez készítése során egyre hangsúlyosabban éreztük, hogy munkánk a régi, szebbnél-szebb dallamoknak a jelenkor kulturális szövetébe történő átmentése mellett akár mélyebb eszméltetésre késztető üzeneteket is közvetíteni tud. Célul tűztük ki, hogy felvidéki, erdélyi, és magyarországi helyszíneken (előbbi területeken nem csak a magyarlakta régiókban) lemezbemutató koncertsorozatot szervezünk. Bízunk benne, hogy az előadásaink hozzá tudnak majd járulni a külhonban rekedt magyarok identitástudatának erősítéséhez, illetve ahhoz is, hogy az anyaország, vagy akár a szomszédnépek többségi társadalmának közönsége megismerkedjen a felvidéki magyarok hagyományos zenei kultúrájának értékeivel. „