szerző: LeslieWithin Temptation 2014. március 14., Budapest, Petőfi Csarnok
A nemzeti ünnep előestéjén egy másik jellegű ünnep is megtartásra került a Petőfi Csarnokban, mégpedig a Within Temptation koncertje. Meglepő módon egyetlen előzenekar sem lett leszervezve erre az estére, nem is emlékszem, volt-e példa ilyesmire az elmúlt 20 évem koncertlátogatásai során. Persze ennek is megvan az előnye…
A terem 30 perccel a kezdés előtt már zsúfolásig megtelt. A két oldalsó falra a Hydra album képei voltak kivetítve, megfelelő hangulatot teremtve. A színpadkép monumentális volt: kétszintes színpad, melyet két lépcsősor osztott három részre, a teljes hátfalat kitöltő videófal, valamint a színpad előtti elkerítés komoly pirotechnikát feltételezett. Pontban fél kilenckor elsötétült minden, és színpadra lépett Hollandia első számú bandája. A videófalon megjelent a Budapest felirat, amelyet kitörő lelkesedéssel fogadott a közönség. Sharonék a megszokott Let us Burn-el kezdtek, ezzel hamar beindították a rajongókat, majd a Paradise (What About Us ?) következett, ami tovább fokozta a hangulatot. A videófalon megjelent a klip és Tarja, így szinte tökéletes volt a duett. A hátfalon folyamatosan ment a vetítés, minden szám a hozzá illő videóval lett megtámogatva. Rendkívül látványos fény- és pirotechnika működött a színpadon és a hangzás is nagyon a helyén volt. Jeroen, Ruud és Stefan gitárjai rendesen dörögtek, megfelelően szólt a dob is, Sharon hangja pedig lenyűgöző volt. Mintha a CD-t hallottam volna, erőteljes volt, tiszta. Itt jegyezném meg, hogy szinte alig volt a számok közötti átvezető szöveg, gyakorlatilag két-három szám előtt mondott pár mondatot Sharon. A program pedig gyakorlatilag a pár nappal ezelőtti prágai koncerttel megegyező volt. Az Iron és az Edge of the World után lement a Mother Maiden rövid kis videóklipje a mogorva öreg nénivel, majd az In the Middle Of The Night és az Angels jött. A Dangerous-ben érdekes volt, ahogyan a videón az ex-Killswitch Engage énekes, Howard Jones énekelte a számot Sharon hangja mellett…
Aztán az And We Run szólalt meg, amely egy ebben a stílusban nem megszokott vendéggel készült, Xzibit-tel, az amerikai rapperrel. A videófalon meg is jelent Xzibit, hogy élethűen élvezhessük a rap betétet a számban. A Tell Me Why után ismét videóztunk, az Elements intrója ment le, mialatt Sharon átöltözött, majd a kivetítőn egy hatalmas szem jelent meg, és a banda belecsapott, a monumentális See Who I Am-be. Sharon ebben a számban gyakorlatilag operaénekesi szinten énekel, a színpad tetején és közepén állva énekelte a számot, mint egy istennő, érdekes fejdísszel a fején. Nagyon ütős volt a következő Stand My Ground is, amely alatt a háttérben egy város éjszakai képe látszott, és villámok cikáztak a házak között. Egy rövid háborús intró után jött az Our Solemn Hour, amely alatt folyamatosan ment a csata a háttérben.
Kis lassulást kaptunk ezek után, hozzátéve, hogy a The Cross nagyon súlyos szám, az alatta futó klipre egy 16-os karika is elfért volna az alkarját késsel vagdaló leány miatt. A Covered By Roses alatt tövisek és rózsák villódzottak, aztán a világsikert is elhozó Mother Earth következett. Az alap program ezzel véget is ért, a zenekar levonult, és komolyan megdolgoztatta a rajongókat, hogy visszajöjjenek. Sharon ezalatt újra átöltözött, majd újabb vendéggel előadott nóta jött, a már megszokott módon Keith Caputo (Life of Agony) a videófalon nyomta a What Have You Done-t a Within Temptation-nal. A Fire And Ice után az egyik kedvencem következett, egy feldolgozás Lana del Rey-től, a Summertime Sadness. A csarnok majd felrobbant, az egyik csúcspontja volt a koncertnek. Zárásként az Ice Queen szólalt meg, amellyel sajnos véget ért az est. Egy másfél órás élményt kaptunk, melyet azt hiszem sokan elnéztünk volna még. Zárásként Sharon a publikumot szórakoztatta Bu-da-pest üvöltéssel, és közönség a háttérben fotózással.
Egy rendkívül profi, tökéletesen szervezett koncertet láthattunk, látványelemekkel, videó-, fény- és pirotechnikával precízen megtámogatva. A Within Temptation olyan népszerűségre tett szert, amellyel már a Nightwish szintjén jár, és jó úton halad, hogy a világ bármely részén megtöltsön bármekkora sportcsarnokot.