lemezajánló [nagylemez] 2014. március 13. csütörtök 20:33
3 hozzászólás
szerző: TobiasBabymetal: Babymetal
Íme Babymetal első nagylemeze - szigorúan anime rajongóknak!
Tavaly tört be a nemzetközi színtérre a 2010-ben eredetileg popzenekarként indult japán Babymetal zenekar. A nagyon is ellentmondásos kritikák ellenére úgy néz ki, a 2014-es év a lányok éve lesz, két hete jelentették meg ugyanis első, japán nyelvű nagylemezüket és máris a csúcsokat döntögetik több ország iTunes listáján (Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Ausztrália, Kanada, Írország, Japán és Svédország) illetve több nagyobb fesztiválra is meghívást kaptak, tavaly is egy fesztiválon belül léptek fel a Carcassal, Stratovariussal, Lordival, Behemoth-tal (Loud Park 2013) vagy a Metallica-val (Summer Sonic 2013). A vakmerő zenei stílus kavalkád miatt sok értetlen kritika éri a bandát, de aki ismeri a japán mentalitást, esetleg szereti az anime rajzfilmek eklektikus világát és zenéit, annál könnyedén befogadó fülekre találhat a Babymetal fülbemászó japán tinipoppal keveredő powermetal zenéje. Mindenesetre Kirk Hammet-et és Lars Ulrich-ot (Metallica/alsó kép) is érdekli az új zenei stílust alapító zenekar produkciója. Igen, új stílus, ahogyan Su-Metal (az énekes) is mondja egy interjúban: „Azt akarjuk, hogy mi legyünk az elsők a világon egy új zenei stílusban”
A három, gótikus ruhákba öltözött japán lány: Suzuka Nakamoto (Su-Metal szül.:1997.12.20.) - ének/tánc; Yui Mizuno (Yuimetal szül.:1999.06.20) vokál/tánc és Moa Kikuchi (Moametal szül.:1999.07.04.) vokál/tánc és egy pár profi zenész alkotta banda (God Band) egyre nagyobb közönség előtt teljesít, március elején a Japánban egyik legnagyobb helyszínnek számító Budokan csarnokban töltötték meg a nézőteret egymást követő két napon is. A közönség tombolt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kétféle zenekar létezik a lányok mögött, az egyik (Babybone) csontvázjelmezekbe öltözött playbackező pantomimesekből áll, tehát nem zenészek, míg az élőzenés (full metal band) csapat igazi,. sokat megjárt zenészekből áll, mostanság szinte kizárólag velük lép fel a Babymetal. Az utóbbiak fehér arcfestékkel, japán hagyományokra hajazó fehér köpenyben lépnek színpadra. Jelenlegi tagok: Takayoshi Ohmura (gitár), Leda (gitár), Boh (basszusgitár) és Hideki Aoyama (dob).
A lemezt felvezető Babymetal Death című monumentális, de egyszerű, ízig-vérig deathmetal szám (a cikk alján megtekinthető első videó) nélkülözi a pop-ot, szövege elég egyszerű, amolyan bemutatkozó jellegű, kórusban kibetűzik a zenekar nevét, majd mindhárman egyesével művésznevükön bemutatkoznak, majd „death”. A második Megitsune című szám inkább pop-os jellegű, amolyan igazi stíluskeveredős anime zene a rókakisasszonyokról (róluk), szövege annyi nagyjából, hogy nők szerepet játszanak immáron ezer éve, míg mosolyog az arcuk, sír a szívük. A harmadik Give Me Chocolate! című szám eleje ismét átvált kőkemény metal zúzásba, hogy aztán kívülállók számára teljesen váratlanul egy jpop refrénben folytatódjon, nagyjából annyi szöveggel, hogy „adj csokoládét”. A szám egy szélsebes, tekerős gitárszólóban teljesedik ki. Erre a dalra készült az itt alant látható második koncertvideó is.
A következő tétel, az Ii ne! számomra is kissé kaotikus, keverve az ipari metalt, a J-pop-ot, hiphop-ot és a house disco zenét. A szöveg szorosan ehhez kapcsolódik: transzcendentális esti partyzás, helyről helyre járva, mindenhol más hangulatot találva. Az ötödik Benitsuki -Akatsuki- (Vörös Hold) klasszikus powermetal elemeket felvonultató, néhol zongorával, szintivel kísért dal a test enyészetét túlélő halhatatlan szerelemről. Ez egy igazi anime zene. A Doki Doki Morning (kipp-kopp, itt a reggel) átvált tinipop-os Slipknotba. Ettől a számtól biztos sokan kapnak a fejükhöz, hogy „úristen, mi ez?”. Ez nem más, mint egy visszatekintés a banda életének kezdetére, amikor is még nem ismerték a metalt. Igen, az alakuláskor tisztán popzenekar voltak, más néven, a metalt az zenekar managementje ismertette és szerettette meg velük. És igen, láthatóan/hallhatóan nagyon megszerették, habár ez a szám még nem tükrözi ezt.
Az Onedari Daisakusen tiszta Limp Bizkit-es utóhatásra hajaz gitár/szinti/ének riffjeiben, miközben lényegre törően, angyali mosollyal kérnek pénzt, sok pénzt aputól, hogy aztán magukra költhessék. Itt Moametal és Yuimetal veszi át a fő énekes posztot Su-metaltól. A lemezen elsőként hallható, újonnan írt 4 no Uta (4 dal) körülbelül arról szól, hogy Japánban sokan a 4-es számot balszerencsésnek tartják, a halállal azonosítják (a négyet régi kínai nyelven a japán halálhoz hasonlóan ejtik) és emiatt gyakran babonásan kerülik, például a legtöbb négyes számozású parkolóhely hiányzik. A lányok szerint viszont mindez hülyeség, semmi baj a négyes számmal. A zene Anthrax-os zúzás reggie-s leállással, ez az egyik kedvencem. Az Uki Uki Midnight szerepelhetne egy Die Krupps remixlemezen is (van egy ilyen a szekrényem mélyén), mivel az ipari metalt keveri a technoval, termlészetesen tinipop-os énekkel, miben elmesélik milyen jó éjfélig (záróráig) bulizni. Catch Me If You Can (Fogj meg engem, ha tudsz) a címe a következő darabnak. Itt visszatér a Slipknot-os zúzás nagyjából a címben szereplő szöveggel japánul természetesen (a fogócska egy japán keresős változata), az ezek után már kicsit sem meglepő Jpop-os refrénnel, így együtt az anime-s hangulattal.
Akumu no Rinbukyoku - ez már egy éles váltások nélküli szám, egy rémálmos szerenád színtiszta rajzfilmzenével, dark/gothmetal-os hangzással, bejövőszenével, Su-metal itt igazán megcsillogtatja a hangját. Headbangeeeeerrrrr!!!!!, nagyjából amit a cím takar, ahogy kiveszem a tizenötödik születésnapjára kapott egy nyakmerevítőt, és bulizott, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a szám már komplett egészet alkot, nem megy szembe a forgalommal az autópályán, végig megtartja a metalos hangulatot. S legvégül jön az utolsó tétel, az Ijime, Dame, Zettai. Ez talán a legklasszikusabb, egységes powermetal nóta a lemezen, közönségénekeltetős / ugráltatós refrénnel, kétgitáros szólóval. Igen, tudnak zenélni. A szöveg a félelemkeltés és a félelem elutasításáról szól nagyjából. Alant látható harmadik videón a koncerten előadott változat, ütős darab. Az utolsó három együtt nagyon ütős.
A Babymetal az utóbbi idők egyik legzseniálisabb koncepciózus zenekara, néha első hallásra talán furcsa, de számukra érezhetően zökkenőmentes keveréke a különböző zenei műfajoknak a kawaii metal medrében. A metalos füleknek első hallásra meghökkentő lehet, de a japán popnak megvan az a képessége, hogy az agyat maga köré tekerje egy pillanat alatt, zenei ízléstől függetlenül. Nyílt elmével képes egy másik dimenzióba repíteni, miközben megmosolyogtat. S hogy hazai vizekre is utaljak, ugye van nekünk egy R-Go, Irígy Hónaljmirigy, MC Hawer és Tekknő, folkmetal. Valahogy azt érzem mindezek keveréke a Babymetal, kislányos bájjal, zúzós gitárokkal, japánra fordítva. Tehát részleteiben egy komolyan kidolgozott, vidám, poénos, aranyos (kawaii) metal az egész. S hogy miért is kezdtem azzal, hogy „szigorúan anime rajongóknak”? Igen, azért mert a három fiatal lány gótikus, hagyományos japán népviseletre hajazó ruházata, fellépése és csapongó zenéje olyan, mint ha most léptek volna elő egy japán rajzfilmből.
A bemutatkozó nagylemez számlistája:
1. Babymetal Death
2. Megitsune
3. Give Me Chocolate!
4. Ii ne!
5. Benitsuki -Akatsuki-
6. Doki Doki Morning
7. Onedari Daisakusen
8. 4 no Uta
9. Uki Uki Midnight
10. Catch Me If You Can
11. Akumu no Rinbukyoku
12. Headbangeeeeerrrrr!!!!!
13. Ijime, Dame, Zettai
megjegyzés: a lányok nem ördögvilláznak, rókafejet mutatnak a kezükkel.
20:33
\m/
