beszámoló [koncert]  2003. december 10. szerda   14:38

nincsen hozzászólás

  Remek estének ígérkezett ez a pénteki nap, az újjáalakult Death Angel, a 80-as évek végének kevéssé elismert thrash-metal bandája a Darkane, a Disbelief, a Mystic Prophecy és a Mnemic társaságában, valamint a magyar Cadaveres de Tortugas közreműködésével a Mega Pubban lépett fel, a kiéhezett rajongók legnagyobb örömére.
  
  Hogy a rajongók ki voltak éhezve, az kétségbevonhatatlan, ugyanis a Death Angel több mint tíz éves szünet után lépett újra színpadra. A banda története elég szerencsétlenül alakult, noha tehetségük és lemezeik alapján véleményem szerint a legjobbak között lenne a helyük! Legelső albumuk, az 1987-es The Ultra-Violence, valami olyan fantasztikus mestermű, hogy kövezzetek meg, de szerintem lazán felér egy Reign In Blood-dal. Legalább! Eszeveszett tempójú thrash-metal a javából, rendkívül hosszú, de annál változatosabb dalokkal. A zenészek fantasztikus tehetségről tesznek tanúbizonyságot, mindössze az énekes itt-ott megeresztett sikításai rontanak kicsit az összképen, legalábbis szerintem. Sajnos a banda méltatlanul a feledés homályába merült annak idején, de minden thrash rajongónak nagyon-nagyon ajánlott a debütáló Death Angel album.
  
  Az újabb album 1988-ból (Frolic Through The Park) viszi tovább a kezdeti lendületet, de azért nem akkora alapmű, mint az Ultra-Violence. Az utolsó lemez, az Act III 1990-ből szintén a thrash vonalat erősíti, de itt már azért egyéb hatások is feltűnnek a zenében. Ezután egy buszbaleset miatt sajnos dicstelen véget ért a zenekar története anélkül, hogy igazán befutottak volna. Pedig nagyon megérdemelték volna az elismerést. 2001-ben azonban a banda újra összeállt egy, a rákban szenvedő Testament frontembernek, Chuck Billy-nek ajánlott koncert erejéig. A visszhang annyira nagy volt, hogy a Death Angel végül (sokak legnagyobb örömére) az újjáalakulás mellett döntött, és nagyarányú turnézásba kezdtek, miközben az új album munkálatai folynak. A Darkane és a Disbelief támogatásával ideális volt a helyzet egy felejthetetlen koncerthez a Mega Pubban.

  Sajnos amilyen jó kilátásokkal indult minden, olyan súlyos körülmények tettek végül keresztbe az estének, és állították megoldhatatlan feladat elé a szervezőket. A Magyarországra érkező csapatoknak vámproblémái adódtak a határon, és ennek következtében csak a Death Angel-t és a Darkane-t tudták a koncert helyszínére szállítani, a másik három banda sajnos elmaradt. Ráadásul ők is csak a Cadaveres de Tortugas erősítőin és dobfelszerelésén tudtak játszani.
  Három órás várakozás után tehát a CDT nyitotta meg a műsort. Nagy vehemenciával és átéléssel nyomatták a témáikat, mindent megtettek, hogy mozgásba hozzák a közönséget. Kicsit talán túlzásba is vitték, mert a nyitó bandákra általában sohasem szokott különösebben bemozdulni a nép, de ők legalább megpróbálták. Bizonyára nem rajtuk múlott, hogy a sok várakozás miatt fásult, és a külföldi bandákra kiéhezett fekete-sereg” nem annyira vette a lapot.
  
  A svéd Darkane-t már nagyobb üdvrivalgás fogadta, és bizony ők is alaposan odatették magukat, ami a színpadi teljesítményt illeti. A fogós dallamok, remekbeszabott szólók hamar belopták magukat a közönség szívébe, ment is a headbang ezerrel. Ám hirtelen, mikorra mindenki felvette volna már a ritmust és elkezdte volna igazán élvezni a Darkane előadását, a banda gyors búcsúzkodás után már el is tűnt a színpadról. Legtöbben (köztük én) nem is értették, hogy mi van, hiszen még csak kb. 4-5 számot toltak végig, nem lehet máris vége! Mindenki feszülten várakozott, de amikor aztán elkezdték szétszerelni a dob cuccot, és ismét megindult a zene a lejátszóból, akkorra csalódottan tudomásul vettük, hogy valóban ennyi volt. Kár. Kíváncsi lettem volna a Darkane-re, és ez a rendkívül rövid előadás nem volt elég arra, hogy igazán megismerjem őket.

  Ezután már mindenki a Death Angel-től várta a megváltást. Ők voltak az egyetlen esély, hogy az estével kapcsolatban valamilyen módon még pozitívra forduljon a mérleg oldala. Reméltük, hogy az újjáalakult banda újjáalakult energiával és lendülettel fog közénk robbanni, keményvonalas thrash-metalt zúdítva a nyakunkba. És ők végre valóban megjelentek a színpadon, belecsaptak a húrokba, és megindult végre az őrület, amelyre már annyi órája mindannyian vártunk. Iszonyatos hangulatot szabadított el a Death Angel olyan örökbecsű thrash-csodákkal, mint a Thrashers, Mistress Of Pain, a Kill As One az első albumról, vagy a 3rd Floor, a Frolic Through The Park-ról, sorolhatnám
  
  Megindult a stage-dive, de valami olyan intenzitással, amilyet még nem láttam! A biztonságiaknak kb. másfél percenként kellett az embereket ledobálni a színpadról, de már mászott is a következő. Egy srác még azt is megcsinálta, hogy a színpadra felmászva egy szám kellős közepén fotózkodott az énekessel. A banda persze vigyorogva szította a hangulatot, látszott, hogy ők is iszonyatosan élvezik a műsort. Mindezt az is példázza, hogy az egyik szám elején a basszusgitáros csókát egyszerűen belelökték a tömegbe (talán Mark Osegueda énekes volt a tettes), aki az emberek tenyerén, pengetve és vigyorogva próbált visszaúszni” a színpadra. Egyébként a Thrashers-t ő énekelte végig, mert Mark e szám erejéig valami miatt eltűnt a bal fenéken Utána természetesen visszajött, sőt a show végén ő is megfürdőzött” a közönségben.
  
  De ne szaladjunk még ennyire előre. A szokásos probléma természetesen” fennállt: hangosítás. Szegény Rob fantasztikusakat szólózott, de ezt inkább csak láttam, semmint hallottam. Mark éneke is sokszor egybefüggő hangorkánná fajult. Kár hogy a technika így vissza tudja vetni nálunk az előadás minőségét, mikor a közönség és a hangulat olyan fantasztikus! Ez utóbbit a banda is óriási köszönet és hálálkodás közepette tudatta velünk, és ígéretet tettek, hogy jövőre visszajönnek, és kompletten lenyomják az addigra elkészülő új albumukat. Ezekre az ígéretekre azért volt szükség, mert sajnos a Death Angel-nek is le kellett faragni a programjából, 2-3 számot le kellett hagyniuk a setlist-ről.
  
  Nagyon nagy kár volt, hogy a külső körülmények ekkora hatással voltak a mai estre, kíváncsi lettem volna a Disbelief-re is, de sajnos ma be kellett érni ezzel a három együttessel. El tudtam volna viselni még vagy félóra tömény headbang-elést, de mindkét külföldi banda rövidebbre fogta a produkcióját (a Death Angel egy órányit azért nyomott, azt hiszem). Sajnos vegyes érzésekkel mentem haza erről a koncertről, de a következő Death Angel-t már nagyon várom.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: