beszámoló [koncert] 2003. december 4. csütörtök 13:17
nincsen hozzászólás
szerző: AnnaHocico Hate Never Dies - The Celebration Tour 2003 november 21, Mega Pub
The Celebration Tour
Már hetek óta mozgásban tartotta az electro-industrial-synth-pop-stb. scenet a november 21-én, a Mega Pubban megrendezett Hocico koncert. A mexikói zenekar 10. jubileumát európai turnéval ünnepelte. A Hate Never Dies - The Celebration Tour keretében Hollandiába, Németországba, Svájcba, Olaszországba, Svédországba és Magyarországra személyesen hozta el azt a hasonlóan Hate Never Dies című 4 CDs limitált kiadványt, melynek 3 CDje a zenekar demoit tartalmazza, a 4. pedig remixeket olyan előadóatól, mint a Suicide Commando, Terminal Choice, Combi Christ, God Module, Solitary Experiments, Haujobb stb.
Az esemény mérföldkőnek tekinthető nálunk, hiszen a stílus kedvelői többnyire kénytelenek külföldre utazni, ha kedvenceiket látni akarják. Ennek a gyakorlatnak próbálnak véget vetni a szervezők, s kezdetnek Magyarországra nem egy, de mindjárt két Hocico koncertet kötöttek le (21. Budapest és 22. Szeged). A buli sikerességét bizonyítja nemcsak a Megában összegyűlt szép számú közönség, de az elején szimplán pezsgő, a koncert közben izzó, és a vége felé is kellemes hangulat. Az este két teremben zajlott, a nagyteremben a zenekarok után DJ Gelka pumpálta az EBM-synth-pop-dark zenéket, (helyet kapott még mellette DJ Archangel), a fenti kisteremben pedig DJ Gunhead osztotta a futurepop dallamokat.
De kezdjük az elején.Az Ego zenekar ezen estén való felléptetése elhibázott döntés volt Archangel részéről. A 2000-ben alakult banda fellépett bár a Szigeten és a rEvolutionban is (hogy csak a legnagyobb és a legkisebb látogatottságú helyeket említsem), ennek ellenére nem illett ide és nem is talált igazi hallgatóságra. - Sokkal inkább ráhangoló erejű és színvonalasabb lett volna, pl. a Space Monkeez a maga blickfangjával és nem kevésbé zenei élményével -.
Signos de Aberracion
Mikor éjfél előtt mintegy fél órával a Hocico (ejtsd: hosziszo) első ütemei megrázták a termet, a srácok mind a tánctérre tömörültek. A lelkesedés szó szerint a színpadig ért: az énekes Erk Aicragot egyfolytában húzták volna le a csápoló karok, ám sem az Ő sem a billentyűs Racso Agroyam arcizmai nem rándultak mosolyra egy pillanatra sem. (Azért az előbbi észrevehetően élvezte a dolgot). Ez persze általános dolog a scene-en. Sokan végigpogózták a könyörtelenül agresszív, leginkább electro-industrialként aposztrofált számokat, mi szolidabbak pedig ezalatt igen depresszív, dokumentum (vagy annak látszó) filmekből, művészfilmekből (Mulholland Drive, Ragyogás) és más borzalmakból összeállított kivetítéssel sokkolhattuk magunkat. A program főként a 2002-es Signos de Aberracion lemezről válogatott, Erk meggyőző kiállása csak hangsúlyozta a számok mondanivalóját, melyek összefoglalóan az élet nehézségeiről, erőszakról, agresszióról, utálatról, rombolásról stb. szólnak, és mindazokról a csalódásokról és fájdalmakról, amik őket személyesen érték. Bár Racso távol tartotta magát mindenféle megnyilvánulástól, így is érezhetően izzott körülötte a levegő. A magyar közönség nem elégedett meg egy ráadással, a töretlen skandálásra még egy szám erejéig játszott nekünk a két mexikói, összesen mintegy másfél órát.
A koncert utáni afterpartyn a feljebb említett két terem és DJk közül választhattunk, de volt olyan is, aki elment, így kb. a közönség 2/3-a maradt, ki a tánctéren ki az asztaloknál. Összességében jól szervezett, a stílusnak megfelelően jó hangulatú buli részesei lehettünk, ami akár külföldi viszonylatban is megállja a helyét. Mindannyian várjuk a folytatást!
Kellemes meglepetés - és ez a jó példa szerencsére egyre terjed -, hogy a Hocico teljes diszkográfiáját megtaláltam a Wave és a Last Exit lemezboltokban. A mexikói páros a héten visszautazik hazájába, és jövő év elejétől kezd dolgozni új anyagán.