hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
magazin [média]  2014. február 4. kedd   19:00
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Undergound Magazin Évértékelő 2013




  

MORELLO

  
  2013. év top lemezei:
  
  Emlékszem, egy pár hónapja még gondban éreztem magam, ha össze kéne szedni legalább 20 toplistára való lemezt a 2013-as évből. Mert élvezetes alkotásokból azért akadt jó pár, de igazán kiemelkedő, megkerülhetetlen lemez nem olyan túl sok jutott hirtelenjében eszembe. Aztán amikor következetesen is elkezdtem összeszedni az év termését, hamar megnyugodtam, ugyanis összességében egyáltalán nem zártunk rossz évet, sőt!
  Szóval aggodalomra semmi ok, a 2013-as esztendőben is született jó pár nagy kedvenc. Íme ABC sorrendben:
  Amon Amarth - Deceiver Of The Gods
  Annihilator - Feast
  Cadaveres - DeMoralizer
  Death Angel - The Dream Calls For Blood
  Generation Kill - We´re All Gonna Die
  Hatebreed - The Divinity Of Purpose
  Helloween - Straight Out Of Hell
  Killswitch Engage - Disarm The Descent
  Onslaught - VI
  Orphaned Land - All Is One
  Powerwolf - Preachers Of The Night
  Sodom - Epitome Of Torture
  Suicidal Tendencies - 13
  Toxic Holocaust - Chemistry Of Consciousness
  Trivium - Vengeance Falls
  U.D.O. - Steelhammer
  Violator - Scenarios Of Brutality
  Virrasztók - A Halál Színei
  Volbeat - Outlaw Gentlemen & Shady Ladies
  Wisdom - Marching For Liberty
  
  Az Amon Amarth 2008-as csúcsteljesítménye után némi megtorpanásnak tekintették sokan az (amúgy szintén kellemes) 2011-es albumot, de az év elején érkezett Deceiver Of The Gods lemez talán megnyugtatta a rajongókat. Nem fordították ki sarkából a világot, de talán még soha ennyire dallamos, dúdolható, jól megkomponált dalok nem születtek a svédek műhelyében.
  Jeff Waters eléggé vegyes színvonalú lemezeket tett le az asztalra az Annihilator-rel, de az idei Feast most végre ismét ütősre sikerült darab lett. Benne van minden, amiért az Annihilator-t szeretni lehet. A bónuszként szolgáló, klasszikus nóták újrafelvett változata Dave Padden-nel pedig a hab a tortán, ezekkel a dalokkal hibázni nem lehet.
  A Cadaveres zenekar nagyon magasra emelte a lécet a 2010-es albumával, nagy volt a kihívás. A DeMoralizer lemezzel szerintem túlszárnyalniuk éppenséggel nem sikerült túlszárnyalniuk az előzőt, de sokszínű, melódiákban gazdag, élvezetes album született, amely nemzetközi viszonylatban is bátran megállja a helyét.
  A kaliforniai Death Angel mindig megbízható minőséget szolgáltat, ezúttal sem volt ez másképp. A csapaton erősen érződik, hogy ismét a debütalbum jubileumának bűvkörébe kerültek, a The Dream Calls For Blood korong karcos, harapós, gyors, és jó pár fogós pillanatot tartalmaz. Megvan benne minden, ami egy thrasher szívet megdobogtat.
  Nekem az év meglepetése a Generation Kill albuma, a We´re All Gonna Die. Az Exodusban vöröslő fejjel üvöltő, színpadra csulázó, ordenáré redneck módjára viselkedő Rob Dukes itt egy egész más oldalát mutatja meg. Ez az ember tud énekelni! Ilyen dallamokra, sokszor érzelmes énektémákra senki nem számított tőle. És a zene is rendben van, a gyors thrash-től a modern metalos, sludge-os elmélkedésig minden megtalálható ezen a lemezen. Érdekes lenne az Exodusba is (mértékkel) beleszivárogtatni ebből a zenei világból, egész biztosan izgalmas lenne a végeredmény.
  A Hatebreed ismét odasújtott, a The Divinity Of Purpose nem finomkodik. A 2009-es lemezen felbukkant dallamokat is nagyrészt száműzték Jasta szólólemezére. Most ismét azon volt a hangsúly, hogy elsőre ledorongolják a hallgatót, és ez minden további nélkül sikerült is.
  Az utóbbi pár években ismét csúcsformát mutat a Helloween, a germán power metalosok a Straight Out Of Hell lemezükkel nem adnak okot a kétkedésre. A jól eltalált, élvezetes dalok biztosan megtalálják az utat a rajongók szívéhez.
  Jesse Leach frontember visszatérésével úgy tűnik, újra erőre kapott a Killswitch Engage. A Disarm The Descent bődületesen erős album lett, fantasztikus dalok és refrének születtek Adam D-ék boszorkánykonyhájában, és a változatosság terén is erős a korong. Szinte minden dal tele van fogós pillanatokkal, amelyek simán az év csúcspontjai közé repítik az albumot.
  A brit thrasher Onslaught folyamatosan a csúcsra járatja magát a visszatérése óta. Egyszerűen hihetetlen, mennyire ütős dalokkal bombáznak minket a 2007-es lemez óta, de a lendület nem hogy lankadna, hanem inkább erősödik. A VI címet viselő album egy brutális thrash metal bomba, kíméletlenül legyalulja a hallgatót. Egyetlen thrash listából sem hiányozhat.
  Ezúttal gyorsabban született meg az izraeli progresszív metal csoda, az Orphaned Land legújabb albuma, mint az előző. Az All Is One talán nem éri el a mindenkori kedvenc Mabool-t, de a direkt, fogós, megkapó szerzemények nagyon könnyen belopják magukat a hallgatóba, sokkal könnyebben, mint a legutóbbi alkotás esetében.
  A német gregorián-power metalosok, a Powerwolf karrierje szép ívet futott be, a Preachers Of The Night lemez is remekül illeszkedik be a diszkográfiájukba. Nagy újdonságokat nem mutatnak magukhoz képest, de a dalokat ezúttal is könnyű megszeretni.
  A germán thrash metal veterán, a Sodom legutóbbi és mostani albuma is bivalyerős lett. A kőkemény thrash zúzdában nem lehet csalódni, és ahogy a legutolsó lemeznél, az Epitome Of Torture-nél is elhelyezett pár óvatos dallamszerűséget Onkel Tom. Nem kell persze tőle halfordi szárnyalásokat várni, de néhány minimál-dallammal sikerült színesíteni a korongot.
  Az év egyik nagy visszatérője a Suicidal Tendencies. A crossover/thrash csapat igen kellemes koronggal éledt fel, ami a 13 címet kapta. Nem világmegváltó lemez, de ennyi év kihagyás után nagyon jól esik hallgatni a jól ismert cyco stílust.
  Joel Grind, a Toxic Holocaust főnöke rájött, hogy a bandának mégis csak a nyers, rövid, arcbamászó old school thrash csapások állnak jól. A legutóbbi album belassulós, doom-os hatásai érdekesek voltak ugyan, de valahogy nagyon stílusidegennek lehetett érezni a csapattól. A Chemistry Of Consciousness-en újra visszatértek a pőre, gyors dalok, a rajongók nagy örömére.
  Az amerikai Trivium híres a jól kimunkált, remekül összerakott lemezeiről, még ha a kezdetek óta volt is néhány finom stílusbeli korrigálás. A 2011-es album kicsit több barátkozást igényelt, az idei Vengeance Falls viszont szerintem már elsőre is találó. Remek dalszerzés, fogós témák, briliáns gitárszólók és melódia-hegyek. Ha valaki egy kicsit elveszítette volna a bizalmát bennük, most visszaszerezheti.
  A kissé megfáradt állapot konzerválásával vádolt U.D.O. zenekar most nagyon megkavarta az állóvizet! Steelhammer néven egy olyan bestiát szabadítottak a világra, amely talán minden idők legharapósabb, legütősebb U.D.O. lemezének címére pályázhat. Akik esetleg az Accept új szárnyalását körberajongva elfeledkeztek Udo Dirkschneider-ről, most aztán felkaphatják a fejüket.
  Brazília mindig is erős volt a thrash metal terén, a Violator zenekar is buzgón szállítja újabb és újabb lemezeit. Az idei Scenarios Of Brutality szintén odasújt rendesen, az old school thrash rajongóinak kötelező darab.
  Itthonról az egyik legegyedibb hangzású bandának nevezhető a Virrasztók gárdája, történetmesélős albumaik mindig érdekes hallgatnivalónak bizonyulnak. A Halál Színei lemez talán kevésbé folk-os, mint az elődje, több viszont az elektronikus-industrial hatás, a színvonal viszont változatlanul magas szintű. Elismerésre méltó teljesítmény.
  Bár sokak szerint a dán Volbeat az első lemez óta ugyanazt csinálja, képtelen megújulni, az Outlaw Gentlemen & Shady Ladies albumon viszont egy kicsit többet is felvillantanak magukból. Azon lehet vitatkozni, hogy nem puhultak-e kissé el ezzel a lemezzel, de az tagadhatatlan, hogy minden eddiginél slágeresebb, fülbemászósabb nóták születtek.
  A power metalos Wisdom viszonylag ritkán jelentkezik új albummal, de ha az megjelenik, akkor a színvonalban vakon (ha nem is süketen) meg lehet bízni. A Marching For Liberty egy remekül sikerült, ütős nótákkal megtűzdelt korong, ahol már úgy tűnik, az új énekessel is beérett a vetés.
  
  Volt még persze jó pár lemez, amelyeket hallgatásra érdemesnek találtam az évben, jöjjön ezekről is egy rövidke felsorolás:
  Artillery - Legions
  August Burns Red - Rescue & Restore
  Children Of Bodom - Halo Of Blood
  Chimaira - Crown Of Phantoms
  DevilDriver - Winter Kills
  Evile - Skull
  Five Finger Death Punch - The Wrong Side Of Heaven And The Righteous Side Of Hell - Volume 1
  Five Finger Death Punch - The Wrong Side Of Heaven And The Righteous Side Of Hell - Volume 2
  Fueled By Fire - Trapped In Perdition
  Hatesphere - Murderlust
  Hatriot - Heroes Of Origin
  Kárpátia - A Száműzött
  Lingua Mortis Orchestra - LMO
  Megadeth - Super Collider
  Metal Church - Generation Nothing
  Newsted - Metal EP
  Powerwolf - The Rockhard Sacrament EP
  Sandstone - Delta Viridian
  Vicious Rumors - Electric Punishment
  
  2013. év top koncertjei:
  
  A koncertfelhozatalra idén sem lehetett panasz, elképesztő mennyiségű nívós metal banda érkezik hozzánk, és persze a hazai alakulatok is gondoskodnak arról, hogy akár teljesen betömhessük a naptárunkat, ha csak azon múlna... Én magam is rengeteg koncerteseményen voltam, és most így év végén kicsit nehéz felidézni az egész esztendős élményeket, pláne azokat rangsorolni, de azért megpróbálom.
  Már az is problémát jelent, hogy 10 top koncertet kiemeljek az éves felhozatalból, vagy akár 20-at, szóval kiemeltek után inkább csak úgy ömlesztek, de az ott említettek is ugyanúgy az év emlékezetes eseményei közé tartoznak.
  
  1. Airbourne, Wisdom - 2013. június 12, Club 202
  2. Hatebreed, The Southern Oracle, The Idoru – 2013. augusztus 12, Budapest Park
  3. Madball, Deez Nuts, Your Demise, Nasty – 2013. december 9, A38
  4. Slash, Leander Rising – 2013. február 7, Papp László Sportaréna
  5. Helloween, Gamma Ray – 2013. március 19, Pecsa Music Hall
  6. Sepultura, Moby Dick, Leander Rising – 2013. április 26, Agóra Sportház, Szombathely
  7. Wisdom, Powerwolf, Tales Of Evening – 2013. november 15, Barba Negra
  8. Tim „Ripper” Owens, Bermuda Rock Band, Crossholder – 2013. szeptember 28, Crazy Mama
  9. Suicidal Tendencies – 2013. július 9, Zöld Pardon
  10. Volbeat, Wrong Side Of The Wall – 2013. június 18, Pecsa Music Hall
  Fezen 2013 (Deep Purple, DragonForce, Ákos, Amorphis, Fear Factory, RATM tribute by Subscribe, Tankcsapda, Moonspell, Neck Sprain, Dalriada, Ismerős Arcok, Leander Rising) – 2013. július 31 – augusztus 3, Székesfehérvár
  Rock Beach fesztivál (Sabaton, Overkill, Deák Bill Gyula, Leander Rising, Paddy & The Rats) – 2013. július 28, Balatonszemes
  Orphaned Land, Bilocate, Klone – 2013. október 4, Club 202
  Kárpátia, Ismerős Arcok – 2013. május 1, Óbudai Hajógyári Sziget
  Emmure, Chelsea Grin, Obey The Brave, Attila, Buried In Verona – 2013. április 22, Dürer Kert
  Testament – 2013. június 24, Zöld Pardon
  August Burns Red, Blessthefall, Counterparts – 2013. szeptember 24, Dürer Kert
  Alestorm, Ex Deo, Lagerstein, Bornholm – 2013. március 26, Club 202
  Korpiklaani, Metsatöll, Virrasztók, Silent Stream Of Godless Elegy – 2013. február 22, Club 202
  X. Stagediving Fesztivál (RATM tribute by Subscribe, Watch My Dying) – 2013. január 4, Dürer Kert
  Vader, Melechesh – 2013. április 17, Kék Yuk
  Kalapács, EGO-Project, Oligarchia – 2013. december 20, Club 202
  
  Az év egyik legnagyobb, legőrültebb buliját adta az ausztrál Airbourne. Bőségesen megmutatták, mi is az a nagybetűs rock & roll. A Wisdom nem teljesen stílusba illő, de igényes felvezetés volt, az igazi őrület viszont az Airbourne buliján indult be.
  A hardcore nagyágyú, az amerikai Hatebreed ugyancsak nem engedett egy helyben állni egyetlen jelenlévőt sem, bár más szempontok miatt. Hatalmasat szóló, kőkemény szabadtéri zúzdát kaptunk tőlük, a Budapest Park jól vizsgázott, kellemes új nyári koncerthelyszínt avathattunk.
  Ugyancsak őrült hardcore/metal durvulat szabadult el az év végére az A38 hajón is, a Madball (előzenekaraival együtt) emlékezetes bulit produkált, a teltházas hajón megőrültek a rajongók.
  A 2013-as év egyik legelső nagyobb szabású koncertje volt Slash előadása, a gitármágus és a Myles Kennedy vezette banda pedig varázsolt. Az Arénában a Leander Rising nem igazán tudott érvényesülni, de nagy szó, hogy felléptek ezen az estén.
  Nem első alkalom, hogy egy színpadon látjuk a két power metal mestert, a Helloween-t és a Gamma Ray-t. Mindkét alakulat remek új korongokkal jelentkezett, és a hangulatot is sikeresen felszították a Pecsában. A közös örömzene pedig már csak a hab volt a tortán.
  Óriási hiánypótlás, és az egykor pezsgő vidéki klubélet felélesztésére szolgáló óvatos kísérlet volt a Szombathelyre szervezett, nagy szabású metal buli. A Sepultura brutálisan szólt és pusztított, de a rajongók hasonlóképpen élvezték többek között a Moby Dick és a Leander Rising koncertjét is.
  A power metal műfaj fontos estéje volt november 15-én, a Wisdom mint házigazda nagyszabású koncerttel készült, a gregorián-metalos Powerwolf előadása pedig ugyancsak pazar volt. A Vision Divine elmaradását sajnos sokan fájlalták.
  A szokásos éves Tim „Ripper” Owens fellépés ezúttal is az év emlékezetes pontjai között volt. Az előzenekarok buliján szintén remekül szórakoztak a jelenlévők, Tim fellépése (és a listás helyezés) pedig még magasabb szintű lehetett volna, ha a magyar zenésztársak precízebb, profibb gépezetként dolgoztak volna alá.
  A nagy veterán Suicidal Tendencies bulija rendesen megmozgatta a ZP-ben összegyűlt nézősereget, nagyon hangulatos fellépés volt. Nekem úgy jött ki a lépés, hogy különböző okok miatt csak most láttam élőben először a gárdát, így számomra külön élmény volt a koncert.
  A rendkívül emlékezetes új lemezzel jelentkező Volbeat élőben is megmutatta erejét a Pecsában, rendkívül közvetlen, élvezetes bulival örvendeztettek meg minket a dánok. Rob Caggiano csatlakozása pedig egy érdekes új színt vitt a játékukba.
  
  A többi buliról is lehetne regélni, de már így is nehéz volt kiemelni a legjobbakat. Külföldi bulik idén nem igazán voltak, a december 2-i bécsi Death Angel / Dew-Scented fellépést érdemes szóvá tenni. Nagy fájdalmam, hogy 2005 óta először nem vettem részt a szlovéniai Metalcamp (immár Metal Days) fesztiválon, illetve más külföldi feszt se játszott be idén a Fezen-en és a Rock Beach egy napján kívül.
  
  A fent említetteken kívül volt még viszont jó pár olyan buli, amelyeken ilyen-olyan okok miatt nem tudtam részt venni, ezeket azért is sajnálom, mert legtöbbjük biztosan bekéredzkedett volna a fenti toplistába is.
  Mementónak ezekről is legyen csak egy rövid felsorolás:
  Anthrax – 2013. július 30, Budapest Park
  Children Of Bodom – 2013. november 22, Pecsa Music Hall
  Vicious Rumors, Circle II Circle, Nightmare, Eternal Flight, Demonlord – 2013. május 20, Club 202
  Iron Maidnem, Chemical Wedding – 2013. szeptember 28, Club 202
  Moby Dick őszi nagykoncert – 2013. október 19, Club 202
  Depresszió, Ektomorf, Subscribe, Leander Rising, Bloody Roots, Sunset – 2013. november 23, Pecsa Music Hall
  Sabaton, Eluveitie, Wisdom, Tales of Evening – 2013. március 22, Pecsa Music Hall
  Stratovarius, Amaranthe, Seven Kingdoms – 2013. március 23, Club 202
  Hungarian Ride For Dime - Part III. (Pantera tribute) – 2013. december 30, Dürer Kert
  Heaven Shall Burn, Hypocrisy, Dying Fetus, Bleed From Within – 2013. december 3, Dürer Kert
  Pro-Pain, Action, Zuul FX, Soulline, Don Gatto – 2013. december 1, Dürer Kert
  
  2013. év csalódásai:
  
  Ehhez a kategóriához legtöbbször azt szoktam írni, hogy „kifejezett csalódás nemigen volt, maximum pár olyan lemez, amitől azért többet vártam volna”. 2013-ban viszont valóban volt pár olyan kiadvány, ami komoly csalódásként ért. Elsősorban az új Soulfly lemezt, a Savages-t érdemes megemlíteni, amely egyszerűen képtelen kilépni az unalom ködéből, még a remekbeszabott gitárszólókkal sem. Az eddigi Soulfly albumok azért megütötték a szintet, a Savages viszont alulmúlta a várakozásokat.
  Mint ahogy mindenki más, én is nagy várakozással tekintettem a rendkívül szimpatikus Jason Newsted teljes albumára, de (ahogy mindenki más) én is csalódtam. Míg az előzetes EP egészen biztató volt, a Heavy Metal Music bántóan semmitmondó lett, ennél sokkal többet vártam egy olyan karaktertől, mint Newsted.
  Én nagyon is szeretem a kanadai death metalos Kataklysm melodikusabb irányát, de a Waiting For The End To Come még ezzel együtt sem lett a szívem csücske. Van rajta pár igazán jó tétel és fogós melódia, de 2002 óta mindegyik albumukat erőteljesebbnek és fogósabbnak éreztem ennél a mostaninál.
  Az Anthrax feldolgozás lemeze, az Anthems korrekt munka lett, de sokkal többet is kihozhattak volna belőle, ha egy kicsit „anthrax-esítve” adják elő a nótákat, izgalmasabb lett volna a végeredmény.
  Most biztosan megkövezés fog várni, de nekem az egykori Sabaton tagok Civil War bandája is csalódás eddig (talán elsősorban az országos szintű elalélés által támasztott túlzott elvárások miatt). A The Killer Angels egyértelműen jó, ének terén különösen, de én nem kaptam tőle semmilyen katartikus érzést, többszöri próbálkozás után sem érzem a mágiát. Talán mert a Sabaton pörgősebb, harciasabb, fülbemászóbb világa közelebb áll hozzám.
  Nagy kedvencem volt mindig is az írek lökött thrash metal bandája, a Gama Bomb. A zene most is rendben van, de az énekkel ezúttal egyszerűen nem tudok megbékélni. Bár a kezdetektől fogva nincs változás énekes fronton, a The Terror Tapes albumon valamiért végig irritálóbbnak tartottam az énekstílust, mint a korábbi alkotások esetében.
  A thrash metal nagy reménysége az amerikai Havok, és bizony az elmúlt években nagyon is korrekt korongokat raktak le az asztalra. Az Unnatural Selection-t viszont valamiért nem érzem többnek becsületes iparosmunkánál, az előző alkotások ütősebbre sikerültek. Reméljük, legközelebb sokkal hatásosabb albummal lepnek meg.
  Az egykor nagy reménységnek tartott dán Mercenary a megfáradás jeleit mutatja. Eddig még valahogy tudták magukat tartani, de a tagság jelentős átalakulása most már csak-csak kiütközik. A Through Our Darkest Days nem lenne rossz lemez, de a széjjel-editált énektémák egyszerűen ordítanak róla. Nagy szükség lenne (újra) egy karakteres énekesre.
  Nagy rajongója vagyok a brazíliai thrash/death metalos csodafegyvernek, a Torture Squad-nak, de a tagcserék náluk is megbosszulták magukat. Az Esquadrão De Tortura album szinte észrevétlenül jelent meg, és bár tartalmaz ügyes pillanatokat, de rögtön észrevehető, hogy az új énekes mennyivel szürkébb és erőtlenebb hang elődjénél.
  Szintén nagy amerikai thrash reménység a Warbringer gárdája, de tőlük is csak egy élvezhető, de kiemelkedőnek nem mondható lemezre tellett IV: Empires Collapse címmel. Talán itt is a tagcserék hatása érhető tetten.
  
  2014. év reménységei:
  
  Az internetnek és a számos élő fellépésnek hála kapunk mindent a nyakunkba bőséggel, se követni, se megszámlálni nem lehet már a nyilvánosságra kerülő produkciókat. Így én mindenkinek csak azt kívánom, hogy sikerüljön elválasztani az ocsút a búzától, és az amúgy is egyre kevesebb és egyre drágább időt olyan zenék hallgatásával sikerüljön eltölteni, amik valóban megérik a ráfordítást.
  
  
  
BARNA

  
  2013. év top lemezei:
  
  A 2013-as évben is elképesztő mennyiségű lemez és koncert zúdult a rajongókra, amelyekből bizony egyre nehezebb kiválogatni a valóban minőségi albumokat és a figyelemre méltó fellépéseket. Sajnos nálam is egyre gyakoribb a felületes lemezhallgatás és már a koncertek közül is jobban megválogatom, mire megyek el. Azért így is össze tudtam szedni pár lemezt tavalyról, amelyek számomra kiemelkedőnek bizonyultak. Ezúttal nem írok külön minden lemezről, az adott stílusok kedvelői úgyis ismerik az alant felsorolt bandákat.
  
  1. Cult Of Luna - Vertikal
  2. Tesseract - Altered State
  3. The Dillinger Escape Plan - One Of Us Is The Killer
  4. Carcass - Surgical Steel
  5. Russian Circles - Memorial
  6. Gorguts - Colored Sands
  7. Clutch - Earth Rocker
  8. Deafheaven - Sunbather
  9. Black Sabbath - 13
  10. Wormed - Exodromos
  
  További számomra jelentős albumok az évből:
  
  A Pale Horse Named Death - Lay My Soul To Waste
  Immolation - Kingdom Of Conspiracy
  Autopsy - The Headless Ritual
  Spiritual Beggars - Earth Blues
  Twitching Tongues - In Love There Is No Law
  Hail Of Bullets - III: The Rommel Chronicles
  Pestilence - Obsideo
  Broken Hope - Omen Of Disease
  Suffocation - Pinnacle Of Bedlam
  Alice In Chains - The Devil Put Dinosaurs Here
  
  2013. év top koncertjei:
  
  A koncerteknél is csak egy listát írok, annyi megjegyzéssel, hogy mivel tavaly nem voltam fesztiválon, ezért kizárólag klubkoncertek szerepelnek a listán.
  
  1. Cult Of Luna - május 1., A38
  2. Meshuggah, Decapitated - április 26., A38
  3. Death To All, Obscura - november 16., Bécs, Scene
  4. Eyehategod, Twitching Tongues - július 22., Dürer Kert
  5. Deafheaven - április 27., Dürer Kert
  6. The Dillinger Escape Plan, Maybeshewill - október 6., A38
  7. Russian Circles - november 14., Dürer Kert
  8. Jex Thoth - május 20., Trafik Klub
  9. Gojira - augusztus 31., A38
  10. Anthrax - július 30., Budapest Park
  
  2013. év csalódásai és 2014.év reménységei:
  
  A csalódások és várakozások részt is rövidre fogom: a csalódásoknál lemezeket illetően nem ért különösebb megrendülés, bár tegyük hozzá, nem is várok el eget rengető újdonságokat és csodákat a régi kedvenceim új albumaitól, az új bandák közül pedig csak a pozitív csalódások maradnak meg az emlékezetemben. A zenészhalálokat is ide szokták sorolni és sajnos 2013-ban is rengeteg nagy muzsikus távozott az élők sorából. Nyugodjanak békében!
  A várakozásokat tekintve pedig biztosan kapunk rengeteg kiváló új lemezt 2014-ben is, koncertekkel pedig már most megtelelt a naptár az év első négy hónapjára. Nincs is más hátra, mint minden olvasónknak minél több emlékezetes lemezhallgatással és koncertélménnyel telített új évet kívánni!
  



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2017. szeptember 30.
Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben
2017. október 2.
Like a Rolling Stone -az elmúlt 50 év legnagyobb világslágerei a Beat korszaktól a 90-es évekig
2017. október 23.
Blood Incantation, Spectral Voice
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Megjelent az idei Előzenekari pályázat
Őszi workshopok a PINKPONILO-ban
PostART hétvégi programjai
A borkultúra is otthonra lelt Óbudán
Godot Galéria új kiállítása - Weiler Péter Üdvözlet Aligáról
Segít az olvasástanulásban a BOOKR Kids
Idén lesz a legnagyobb a Budapest Music Expo
Kulináris fesztivál Kismartonban
 kiemelt 
Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben
  
Harmadik nagylemezét mutatja be a svéd Avatarium szeptember 30-án, Budapesten

Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
James Newton Howard Budapesten- 3 Decades of Hollywood Music
Blood Incantation, Spectral Voice
An evening with PAT METHENY
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 deep purple    god is an astronaut    dirkschneider    justin timberlake    stardrive    morcheeba    anneke van giersbergen    ego-project    ned evett    kings of leon    joseph gordon-levitt    polyák lilla    misery index    johnny knoxville    kultúra    winters bane    nicolas cage    h.power    untsoppable    rocket queen    abraham lincoln    bridge to solace    cloud 9+    kung fu panda 2    pantera  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!