szerző: PjotrÍgy hatott Vivaldi a folklórra – a Fonó zenekar Vadbarokk-projektjét mutatja be a Müpában 2013. január 11. MÜPA
Bach és Vivaldi legjobb művei sem vehették fel a versenyt a Kárpát-medence falusi folklórjával, és a késő barokk korban is a közönség kívánsága volt az úr. Így tűnik legalábbis a kiemelkedő tudású népzenészekből álló Fonó zenekar egyedülálló zenei anyaga alapján, amelynek bemutatója a Művészetek Palotájában lesz január 11-én. Az együttes legújabb, Vadbarokk című albumát fogja előadni, amelynek érdekessége, hogy nem csupán a népzenének a műzenére gyakorolt hatásával foglalkozik, hanem olyan titkokra is rávilágít, hogy milyen módon hatott a műzene a kései barokk kor folkzenéjére. A Fonó zenekar avatott partnere a Musica Profana régizene-együttes lesz a koncerten.
A Fonó zenekar a 60-as években indult táncházmozgalom újhullámának második generációját képviseli. Koncertjeiken, lemezeiken a magyarok és a szomszéd népek népzenéjével találkozhatunk, hagyományhű tolmácsolásban. A zenekar muzsikusai a folkzene rejtett dimenzióinak és hangulatainak feltárására törekszenek, emellett a különféle műfajok közelítésére törekednek. Ilyen volt a 2003-ban a francia Ensemble Justiniana operatársulattal megvalósított Barbe Bleue-projekt, vagy a Bartók műveiből és azok népzenei előképeiből összeállított, Túlparton című lemez.
A fenti szándékkal összhangban, a beszédes című Vadbarokk album alapgondolata abból a felismerésből fakad, mely szerint a népzenének a műzenére gyakorolt, számtalanszor elemezett és megjelenített hatása mellett jelen van egy ezzel ellentétes irányú folyamat is: a műzenének a zenefolklór fejlődését befolyásoló szerepe a népzene kutatói előtt régóta ismert jelenség, ám összefüggéseit eddig többnyire csak zenetudósok vitatták meg.
A barokk zenekultúra egyik kiemelkedő vívmánya a vonós hangszerek, fafúvósok, rézfúvósok és a csembaló összeállításával kialakított kamarazenekar volt. A kései barokk idején a Magyar Királyság területén a kor műzenéjének vonós hangszeregyüttesei folkorizálódtak, azaz a hangszeres zeneszolgáltatást a falvakban is kezdték átvenni a vonós alapú formációk. A muzsikusok – a hangszerváltás ellenére – természetesen továbbra is igyekeztek alkalmazkodni a „népi” megrendelők zenei igényeihez: a vonószenekarok húrjain népzene szólalt meg. Fontos kihangsúlyozni, hogy Bach Brandenburgi versenyei vagy Vivaldi Négy évszakja előadására összeállított zenekarok sehol máshol a világon nem szilárdultak meg folklórban, még a barokk zene nyugati nagyhatalmainak területén sem. A hegedű–brácsa–bőgő–fafúvós–cimbalom összetételű együttesek – illetve ezek fúvósokat vagy cimbalmot nélkülöző változatai – mind a mai napig csakis a Kárpát-medence, valamint két kisebb népcsoport, a kelet-csehországi morvák és a dél-lengyelországi gorálok népzenéjében találhatók meg. A Kárpát-medence hangszeres népzenéjének további sajátossága, hogy a falvak zeneszolgáltató specialistái a legtöbb tájegységben a cigányok közül kerültek ki, akik rendkívüli hangszeres tudásuknak köszönhetően akár négy-öt népcsoport zenei igényeit is ki tudták szolgálni. A magyar, szlovák, ruszin, vagy erdélyi román falvak körzetében élő cigányzenészek muzsikája saját, archaikus hangszeres kultúrájukban gyökerezett, és főként a pásztorok által játszott furulya-, és dudazenéből formálódott ki.
A Fonó zenekar Vadbarokk-projektje a barokk zene kifejezésformáinak, díszítésmódjainak, hangszerkezelési gyakorlatának és esetenként dallamainak népi hagyományozódása révén fennmaradt értékeket eleveníti fel. A rendkívül izgalmas zenerégészeti utazás most a Művészetek Palotája színpadán élőben is bemutatkozik, január 11-én.
Fonó Zenekar:
Navratil Andrea – ének
Agócs Gergely – ének, furulya, duda, koboz
Gombai Tamás – hegedű
Pál István „Szalonna” – hegedű
D. Tóth Sándor – brácsa
Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom
Kürtösi Zsolt – bőgő, harmónium
Musica Profana:
Andrejszki Judit – szoprán, csembaló
Kállay Katalin – furulya, brácsa
Szabó Zsolt – viola da gamba, furulya
Vitárius Piroska – hegedű
Winkler Balázs – cink, trombita