szerző: BarnaCorrections House, Entrópia Architektúra 2013. december 19., Budapest, Dürer Kert
A 2013-as év egyik záró momentumaként egy különleges koncertélmény részesei lehettek azok az elborult zenékre is nyitott látogatók, akik megtekintették a Dürer Kertben a más zenekarokból már ismert tagságból álló Corrections House-t és a hazai Entrópia Architektúrát.
Az elvont, avantgárd zenei élményt már a hazai banda is kellőképpen átadta. Az Entrópia Architektúra a külsőségekkel sem spórolt, ugyanis a légi sziréna hangjaival induló koncerten még háttérvetítés is helyet kapott a különleges hangszerekkel megpakolt színpad látványa mellett. A sejtelmes képeket közvetítő képsorok tökéletesen illettek a sajátos zenei élményhez, amelynek részét képezte a hagyományos hangszerek mellett a szaxofon, a fagott és a zajcsiholáshoz színpadra függesztett fémhengerek is. Vokálok terén főként kántálást és mélyből feltörő hörgést, üvöltést hallhattunk, a bő negyven perces fellépés pedig egy néha már túl kaotikusnak tűnő avantgárd produkcióba hajlott. Nekem már túl elvont volt a távol-keleti motívumokat is felvillantó, sokszor monotóniába hajló előadás, így a végére eléggé elfáradtam a tömény élménytől. A maga nemében színvonalas produkciónak lehettünk tanúi, az ilyen muzsikára vevő nézők biztosan nem csalódtak az Entrópia Architektúra előadásában.
A Corrections House tagjai közül mindenki ismert személyiségnek számít az underground zenei körökben. Az énekes Mike IX Williams a New Orleans-i sludge legenda Eyehategod tagjaként idén nyáron pont ugyanezen a színpadon már tiszteletét tette, de a Neurosis gitárosaként ismert Scott Kelly-t sem kell bemutatni az olvasóknak. A szaxofonozó Bruce Lamont a Yakuza-ból lehet ismerős, a szintit (és laptopot) kezelő Sanford Parker pedig többek között a Nachtmystiumban is zenélt régebben. A Corrections House elvont, experimentális muzsikában utazik, mely erőteljes indusztriális hatásokat tartalmaz. Első nagylemezük nemrég jelent meg Last City Zero címmel, így ez is alkotta a koncertprogram nagy részét. A kvartett az előzenekarral ellentétben nem fektetett hangsúlyt a látványosságra, csak egy háttérvászon kapott helyet a színpadon a zenészek mögött. A nyáron totál szétcsapott állapotban imbolygó Mike sokkal civilizáltabban viselkedett, komoly arccal olvasta fel a több szerzeményben is helyet kapott verseit kis kötetéből. Sőt, egy ízben még (jogosan) rá is szólt az első sorban egymással beszélgető rajongókra, hogy inkább a muzsikára figyeljenek a diskurálás helyett. Mindegyik muzsikus teljes beleéléssel adta elő az ipari effektekkel gazdagon megszórt, súlyos dalokat, Bruce különösen nagy intenzitással lóbálta hosszú haját. A vokálokba többen is beszálltak, Mike mellett Scott és Bruce is jelentős szerepet kapott az ének terén. A dalok sorrendjét megfelelően állították össze, az olyan intenzív ipari durvulatot, mint a Bullets And Graves, a jóval lassabb Dirt Poor And Mentally Ill és a Last City Zero követte. A fellépés vége aztán egy óriási dühkitörésbe eszkalálódott a Hoax The System című nótában, melyet hosszú percekkel nyújtottak túl egy minden energiát felemésztő zajongásban. Érzésem szerint kissé hatásvadászra sikerült ez a lezárás, de ugyanakkor kellőképpen erőteljes és hatásos is volt.
Mindenképpen egy különleges élménnyel gazdagodhattak a jelenlévők ezen a december végi estén, melyen két egyedien elvont zenekar színvonalas produkcióját tekinthették meg. A Corrections House tagjai közül pedig Scott Kelly-vel hamarosan újra találkozni lehet, ugyanis a Neurosis foghíjas gitárosa szólóbandájával február 23-án az A38 hajón fog koncertet adni.
01:00
