beszámoló [fesztivál] 2003. november 26. szerda 11:18
nincsen hozzászólás
szerző: MóniBalaton vonósnégyessel 2003 november 21, Erzsébet Téri Gödör Klub
Újra egy péntek éjjelt töltöttem a Gödörben, ezúttal vegyes tapasztalatokat szerezve. Hozzá kell szokni az új „hetirendhez”: pénteken koncert, szombaton pihenés és másnapos hangulat, vasárnap feltöltődés. Minden beharangozás ellenére számomra nem sikerült olyan jól ez a buli, mint ahogyan azt vártam, bár nem mondhatom, hogy rosszul éreztem magam. A helyszínre érkezéskor csak néhányan álldogáltak, illetve beszélgettek a koncertteremben, kiderült, hogy még tart a színház (ekkor már kb. 10 óra lehetett, de számítottam a csúszásra). Sajnos a Dharma című előadásból hátul semmit nem lehetett hallani, így (és a késői érkezésem miatt) rejtély maradt számomra, miről is szólhatott az egri színészek darabja. Azért a fotógalériánkban majd belekukkanthatunk pár pillanatába. Mindenesetre nagyon jónak tartom az ötletet, hogy ne csak a zenéről szóljon egy ilyen este, hanem a kultúra más területén is kalandozhasson el így péntek esténként a szórakozni vágyó ifjúság.
Az előadás után a Műszaki Hiba kezdett. Ez volt az utolsó koncertjük (a plakát szerint legalábbis). Ennek ellenére nem tűntek lehangoltnak, nem éreztük a búcsú hangulatát. Azt hiszem, ez volt aznap a legjobban sikerült koncert, annak ellenére, hogy a hegedű egyszer elhangolódott, és Dani egy számnak nem igazán tudta a szövegét (papír segítségével énekelt). Ezt meg tudjuk bocsátani. Mostanában kevesebbszer is láthattuk őket így együtt a színpadon. Szóbeszédek vannak egy újonnan alakult zenekarról is, de erről még nem sokat tudni, ez inkább a jövő zenéje.
A Balaton produkcóját nagy várakozás előzte meg, hiszen egy vonósnégyessel léptek fel. Tényleg különleges hangulatú lett így a zenéjük, a lassú számok még meghatóbbak lettek ezzel az aláfestéssel. Amolyan Balaton unplugged hangulat volt (pl Misi egy széken ülve gitározott és énekelt), már amennyire lehet különbség egy akusztikusan és egy mégakusztikusabban megszólaló Balaton között. Viszont úgy gondolom, hogy nem mindent hoztak ki a helyzetből mint amit megengedhetett volna a kísérletezés széles skáláján való játszadozás, és amúgy is nagyon rövidkére sikerült a koncert. Legalábbis így éreztem. Igaz, csúszásban voltak, de azért játszhattak volna még.
Utolsónak a nagy visszatérő, a Csókolom lépett fel. Emlékszem egy kb. 4-5 évvel ezelőtti beszélgetésre, ott hallottam először róluk. Akkor már (és még) nem játszottak, de készültek rá; most úgy látszik, újra eljött a koncertezések ideje. A zenéjük egyébként kellemes, kicsit sanzonos-keringős, merengő-borongó, néhol picit csipkelődő. Meglátjuk, mi jön ki belőle a jövőben. Zárásképpen a kávézóban Másik János köszöntötte a hajnalt a családiassá apadt társaságban.