előzetes [koncert] 2013. november 22. péntek 04:17
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrMariza 2013. december 13. 19:30 - 22:00h, MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Portugália legismertebb zenei irányzata, a fado a 19. század közepén tűnt fel Lisszabon Alfama nevű - afrikai és brazil bevándorlókban gazdag - negyedében. A zöld-foki-szigeteki morna, az argentin tangó és a görög rembetiko egyaránt a „rokonának” tekinthető a bennük rejlő melankólia okán. A fado lelkét a „saudade” adja, az örökös elvágyódás.
Az anyai ágon mozambiki, apain portugál származású Mariza hároméves volt, amikor családjával 1977-ben Lisszabonba költözött. Szülei egy kisvendéglőt vezettek Alfamában, ahol mindennapos vendégek voltak a város „fadistái”, így Mariza már azelőtt a magáévá tette dalaikat, mielőtt megtanult olvasni. Tinédzserként persze jobban izgatta a rock, a dzsessz és a bossa nova, de ez a kitérő a legkevésbé sem vált kárára.
Mariza Portugáliában Amália Rodrigues 1999-ben bekövetkezett halálát követően, „a fado istennőjének” emlékére rendezett tévéműsorban szerepelve futott be. Még lemeze sem volt, de fellépéseivel már elnyerte „A fado hangja” díjat a portugál rádiótól. Debütáló albuma, a 2001-es Fado em Mim mintegy százötvenezer példányban kelt el, noha addig a négy-ötezres eladási mutatók is sikernek számítottak ebben a műfajban. A következő - a 2003-as Fado Curvo című - lemezéért a BBC 3 rádiótól „A világzene legjobb európai művésze” díjat kapta, a 2006-os Concerto em Lisboát pedig Grammy-díjra terjesztették fel. A 2008-as Terra dzsesszes és flamencós kikacsintásaival tűnt ki, hogy aztán a 2010-es Fado Tradicionallal újra előtérbe kerüljenek a gyökerei.
És mindeközben sorra hódította meg a világ legrangosabb koncerttermeit a sydney-i operaháztól a New York-i Carnegie Hallig, a párizsi Théâtre de la Ville-től a londoni Royal Albert Hallig és a budapesti Művészetek Palotájáig, ahol négy éve lépett fel utoljára. Közönségét bizonyára most is bámulatba fogja ejteni rendkívüli hangjával és a fado felkavaró szenvedélyével.