beszámoló [koncert] 2013. november 20. szerda 00:01
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloWisdom, Powerwolf, Tales Of Evening 2013. november 15, Barba Negra Klub
A heavy/power metal rajongók megszokhatták már az év vége felé esedékes Wisdom nagykoncerteket. A nemzetközi ismertségért sokat dolgozó power metal alakulat mostanság már a Sabaton és a Powerwolf társaságában turnézik, tehát a műfaj legdinamikusabb titánjaival osztják meg a színpadot. Úgy tűnik, Európa is egyre inkább kezdi ízlelgetni a nevüket, de a Wisdom természetesen a hűséges magyar rajongóbázisról sem feledkezik meg, így a szokásos év végi koncertre idén is számíthattak a hazai érdeklődők.
Ha már ilyen nagy nevekkel cimborálnak a fiúk, adta magát, hogy a Barba Negra klubban esedékes bulin most ők lássák vendégül hazájukban a külföldi vendégeket, így a Németországban székelő Powerwolf és a Rhapsofy Of Fire-ből ismert Fabio Lione (aki az új Wisdom albumon is vendégszerepel) másik bandája, a Vision Divine is meghívást kapott, a hazai frontot pedig a Tales Of Evening erősítette.
A Vision Divine sajnos pár nappal az esemény előtt lemondta a fellépést, állítólag meglehetős inkorrektséggel a szervezők felé, ez némileg átrendezte a menetrendet. A szervezők viszont fair-ek voltak a rajongókkal szemben, hiszen közzétették, hogy aki csak az olaszok miatt jött volna a koncertre, azok visszaválthatják a jegyüket. A jelek szerint nem sok jegybirtokos élt ezzel a lehetőséggel – avagy a helyükre újabbak érkeztek –, de mindenképpen ők tették jól. Hiszen már kezdésre igen szép létszám gyűlt össze a Barba Negrában, és a bemelegítő Tales Of Evening-et is üdítő lelkesedés fogadta. Jó dolog volt ilyet látni, mert manapság meglehetősen rút sorsa van az előzenekaroknak – a csekély érdeklődést mutató, inkább sörözgető, beszélgető, vagy csak a főzenekarra érkező közönség nem könnyíti meg a dolgukat, gyakran szinte üres küzdőtér előtt kell szerepelniük.
Nos, a Tales Of Evening esetében ez egyáltalán nem így történt - szépen felgyűlt a közönség a deszkák előtt, és a bulizásban is meglehetős aktivitással vettek részt. A csapat a nagyjából bejáratott heavy metalos panelekkel operált, némi billentyűs/szimfonikus színesítéssel, mindezt pedig Dudás Ivett énekesnő tálalásában. Bár az utóbbi időkben többször felbukkan itt-ott a nevük, mégsem mondanám kifejezetten ismertnek a bandát, meglepetésemre viszont a közönség nemhogy jól vette a lapot, de még a szövegeket is sok esetben együtt énekelték, Ivett egy-egy intésére. Az énekesnő kissé különös mozgáskultúrával táncikált a deszkákon, énekteljesítménye és erőteljes hangja viszont teljesen rendben volt, nagyon jó karaktert ad a Tales Of Evening zenéjének. Néhány zakatolós riff, pár merész billentyűfutam, egy kis férfiénekes rásegítés, és a történet máris működik. Nem kell világmegváltó zenét várni a csapattól, de lelkesek voltak, jól összerakott számokat játszottak, szóval érdemes őket legközelebb is elcsípni élőben.
A Vision Divine kiesésével máris a Powerwolf készülődött. Nem csoda, hogy még a függönyöket is elhúzta a csapat, hiszen a Powerwolf nem csak a templomos, gregorian zenei világgal dúsított power/heavy metal-járól ismert, hanem ehhez kapcsolódó színpadkép is dukál náluk. Fura egy banda ők, hiszen égre-földre állítják, hogy énekesüket, a román származású (bár magyaros nevű) Attila Dorn-t Romániában szedték össze, innen ered a közreműködés és a vérfarkasos, Drakulás rajongás. A frontember igazi neve azonban Karsten Brill, és német, szóval az egész sztorit egy erős kamu-szag lengi körbe... Persze azt nyilván nem nehéz kitalálni, hogy a gitárosok eredeti neve sem Matthew Greywolf és Charles Greywolf (pedig ez lett volna igazán metál az anyakönyvben... De nem, sajnos egy újabb misztikum dől meg – az előbbi úriember valódi neve Benjamin Buss, míg utóbbié David Vogt). Gondolom mindez a misztikus imázs és a Kárpátok vérfarkas legendáinak kiszolgálására és hangsúlyozására való. Nincs ezzel amúgy különösebb gond, más bandák is kreálnak maguknak egy kis világot esetenként, és ha mindez a közönségnek is izgalmas és alapanyag egy jó színpadképhez, azt szerintem senki sem bánja.
Márpedig a látványos színpadkép dukál egy Powerwolf koncerthez, a függönyök széthúzásával egyfajta gótikus templomi belsővé változott a Barba Negra színpada. A turnén természetesen a Powerwolf a főzenekar, de a magyar állomáson a Wisdom vállalta magára a házigazda szerepét, a német gárda ettől függetlenül teljes programot játszott, a jelenlévők nagy örömére. A tagok természetesen a ruházat és a szürkés-fehéres arcfestés terén is adtak az egységes megjelenésre, különösen Attila püspöki talárja volt látványos. A program terén igazi „best of” buliról beszélhetünk, mert a legjobb, legfogósabb, leginkább koncertre való nótákat válogatták össze a mai napra, nem volt feltűnően túlhangsúlyozva az idei Preachers Of The Night album.
Talán a legütősebb nótájukkal, a Sanctified With Dynamite-tal nyitottak, innentől már nem lehetett kérdés, hogy ez egy remek buli lesz. Folytatódott mindez a Prayer In The Dark-kal, majd elhangzott egy új szerzemény is, a közönségkedvenc státuszra pályázó Amen & Attack. A közönség maximálisan belevetette magát a tombolásba, lengtek a hajak, a szövegeket, refréneket sem volt nehéz megjegyezni, sőt olykor némi pogó is kialakult (amit Attila nem mindig nézett jó szemmel).
Nem volt nehéz elcsípni az All We Need Is Blood fonalát sem, ahol minimál angol tudással is felelgetni lehetett a sorokra, sőt akinek csak annyira futotta, hogy „blood”, „God”, „night”, „fight”, az már rögtön a következőre is rá tudott érezni. A nótákba folyamatosan beleszőtt latin szövegek és gregorián dallamok pedig tovább fokozták a hatást, ettől különleges és izgalmas a Powerwolf világa. A Sacred & Wild képében aztán ismét egy újabb keletű nóta jött, ami szintén nem maradt el színvonalban az előzőktől.
Bár egy Powerwolf koncert leginkább egy sátáni feketemise hangulatát árasztja, a humor és a sátánkodós metalvilág (ön)parodisztikus túlzásai és a frontember poénjai mégis egy oldottabb irányba terelik a dolgokat. A Resurrection By Erection dalnak már a címe is mindent elmond, az igényes és hangulatos zenei megoldások mellé gyakran társulnak jópofa, nem egyszer meglehetősen lökött szövegek. Két új dallal folytatódott a műsor, a Coleus Sanctus és a Kreuzfeuer egyaránt a Preachers Of The Night erősebb pillanatai közé tartoztak, a már lassan klasszikussá érő Werewolves Of Armenia pedig nem is létezhet a „Huu-Haa!” közönség skandálás nélkül. Attila és a számtalan alkalommal előre rohangáló, kifestett fejszerkezetével némileg Frankenstein szörnyéhez hasonlító billentyűs, Falk Maria Schlegel felváltva és egymásra licitálva biztatták a közönséget. A rajongók jól vették az akadályt, a telített nézőtéren így is a tetőponton volt a hangulat.
Következett a rendkívül fogós, ugyancsak a legjobb Powerwolf nóták közé számító We Drink Your Blood majd pedig a Lupus Dei 2007-ből. A közönség természetesen nem engedték le ráadás nélkül a bandát, így még elhangzott a Raise Your Fist, Evangelist illetve a Saturday Satan, zárásként pedig meglepő módon ismét egy új szám, a In The Name Of God (Deus Vult) szólt. A jelenlévők maximálisan elégedettek lehettek a Powerwolf produkciójával, a rajongókat teljes mértékben kiszolgálták. Bemutatkozó koncertjükön a legjobb, legismertebb számaikat vették terítékre, és az új korong szerzeményei is tökéletesen beilleszkedtek a sorba.
Feltűnő volt a basszusgitáros hiánya, helyette viszont kaptunk egy hiperaktív Falk Maria Schlegel-t, aki folyamatosan buzdította a közönséget, még akkor is, ha nem volt nála mikrofon. A két Greywolf is nagy átéléssel gitározott a teljes koncert folyamán, a szájuk gyakorlatilag egyetlen percre sem volt csukva, folyamatosan vicsorogtak és pózoltak. Talán csak a cuccok mögött eltűnő dobos volt a szürke pont, aki 2011-ben csatlakozott a formációhoz.
Amikor megismertem a Powerwolf-ot egy fesztiválon, akkor is Attila frontemberi teljesítménye és humora keltette fel leginkább a figyelmet, persze a kiváló zene mellett. Az énekes most is kitett magáért, bár szerintem ezen az estén igaz lehet az a mondás, hogy a kevesebb néha több... Ha lenne a rockzenének Alaptörvénye (mint ahogy nincs, de mondjuk egy Metallica-Iron Maiden nagykoalíció biztos össze tudna hozni egyet, haha!), tuti hogy az első cikkelyek egyike kimondaná, hogy a közönség-felegetős játék háromra korlátozandó (Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Az ötöst szádra ne vedd, stb.). Attila egy kicsit túlzásba vitte, túl sokáig ismételgette a rajongók fanatizálását, illetve az efölötti elégedetlenkedést is kissé túljátszotta. Ezen apróságtól eltekintve nem volt hiba az ő produkciójában sem, énekteljesítménye maximálisan meggyőző volt a mai estén.
A Wisdom már igen rutinos csapat a hazai pályán, de a mostani bulin még rajtuk is lehetett érezni az izgalmat és némi lámpalázat. Mindez persze hamar elmúlt, a banda pedig teljes fordulatszámon vetette bele magát a zúzásba. Dicsérendő az egységes öltözet is, bár szerintem a bőrcuccok jobban álltak nekik, mint ezek a mintás fekete felsők, pláne hogy a két Gábornak még az ujjaik is felemásak voltak. A színpadi munkában nem volt hiba, remekül szólt mindegyik banda az este folyamán, így minden adott volt a kiváló bulihoz.
A Wisdom ma egyértelműen az új lemez bemutatójának szentelte a koncertet, hiszen kis híján a teljes album eljátszásra került, ami azért bátor vállalkozás. Persze nem azért, mert az új számok gyengébbek lennének (sőt ellenkezőleg, szerintem jóval erősebb is lett a Marching For Liberty korong a megelőző Judas-nál), hanem hogy a közönség vajon hogyan fogadja a még kevésbé bejáratott, ismert nótákat. Nos, ezen a téren sem lehetett panasz a rajongókra, nagy örömmel fogadtak minden új dalt.
Máris a friss album csordavokálos szerzeménye, a War Of Angels nyitotta a sort, majd rögtön utána következett a Marching For Liberty egyik legütősebb száma, a God Rest Your Soul. Direkt figyeltem, Balu a szegelős dobtémákat is kiválóan prezentálta. A két Máté iszonyatosan pörgött a színpadon, ment a hajlóbálás és a folyamatos közönség felé vigyorgás, Kovács Gábor pedig a zúzás mellett a vokálokból is gyakran kivette a szerepét.
Persze a Judas album legjobb, leginkább énekelhető nótái is előkerültek, mint a remek refrénnel megáldott Somewhere Alone. A banda váltakozva adagolta a különböző korszakok nótáit, még a legkorábbi EP-t érintően is, amiért a jelek szerint a rajongók különösen hálásak voltak. A Fate, Have No Fear, Fallin´ Away From Grace, King Of Death, Live Forevermore, Wake Up My Life dalok nagyon sütöttek a mai este.
Bár a Vision Divine kiesett a programból, de a szervezők próbálták megoldani, hogy legalább Fabio Lione jelen tudjon lenni a Barba Negrában. Sajnos ezt sem sikerült összehozni, a zenekar nagy sajnálatára, így a meglehetősen terjedelmes Marching For Liberty dal prezentálása teljes egészében Nagy Gáborra hárult. Ő sikerrel megoldotta a feladatot, és hogy még inkább kifejezzék tiszteletüket Fabio lemezen tanúsított közreműködését, egy Rhapsody Of Fire feldolgozás is előkerült, mégpedig a Holy Thunderforce. Meglepő húzás volt a bandától, de a prezentáció jól sikerült. A Wisdom zenei világától nem idegen, de annál talán kissé sűrűbb és technikázósabb szám megfelelő helyet talált a programban, a rajongók elégedettek lehettek.
Nem spórolt a játékidővel a Wisdom, de még mindig volt hátra pár dal, például az új lemezről származó Failure Of Nature és a Take Me To Neverland. A Judas album címadóját is eljátszották, és ha már mégis egy nagykoncertről van szó, illetve a Powerwolf sem fukarkodott a látványosságokkal, ők is megidézték az ősöreg Wiseman-t a színpadon. A színpadkép náluk ugyancsak teljesen rendben volt, a felépítmények és a tűzijáték, lángok, robbanások fokozták az élményt. Csuklyában egy kisegítő vokálos is megtámogatta őket a színpad széléről, úgy látszik az utóbbi években ez már bejáratott megoldássá vált.
Ráadás nélkül természetesen ők sem távozhattak, elhangzott még a Wisdom himnuszként szolgáló Wisdom című dal, a friss lemezről a Dust Of The Sun, és a legelső EP-ről szóló Strain Of Madness-szel zárult a program. Monumentális buli volt, egészen hajnali háromnegyed 1-ig, ami nem csak a zenekarnak, hanem azért a közönségnek is megterhelő volt. A banda nagyon odatette magát, Nagy Gábor énekesen lehetett csak hallani egy kis elfáradást a vége felé. De ő is rendesen megdolgozott érte. A kommentárjai még mindig kissé suták, de nagyon jó látni, hogy immár teljes mértékben beilleszkedett a színpadi produkcióba, és az énektémáit magabiztosan hozza.
A koncert vége felé a küzdőtéren már elenyésző volt a tombolás, inkább csak bólogatva figyeltek a jelenlévők (valamivel szellősebbé is vált a létszám, gondolom többeknek már távoznia kellett a késői időpont miatt), de persze ezért nem lehet megróni a rajongókat, hiszen a Wisdom volt az, aki kivette a zoxigént...
Remek bemutatkozása volt az új lemeznek a mai buli, ugyanakkor figyelemreméltó, hogy a 2001-es EP is majdhogynem teljes egészében képviselteti magát élőben mind a mai napig. Nyilván ez nem az új nóták kritikája, sőt épp ellenkezőleg, a jelek szerint vannak annyira bivalyerős dalok az EP szerzeményei, hogy még az újabb keletű alkotások magasra tett mércéi mellett is megállják a helyüket. A power metal rajongói kifáradva, kifulladva, de egész biztosan elégedetten távoztak a klubból, egy remek Tales Of Evening felvezetést, egy rendkívül hangulatos Powerwolf produkciót, és egy monumentális Wisdom bulit élhettek ma át.
00:01
