szerző: MorelloHelloween, Rage, Cross Borns 2003 november 06, Petőfi Csarnok
Cross Borns
A metál zenét nem valószínű, hogy sokan tartják valamiféle vidám műfajnak, és ez így is van rendjén, hiszen ez a zene nem az oktalan vigyorgásról, idióta poénkodásról szól, hanem legtöbbször igenis komoly tartalom, mondanivaló van mögötte. De a súlyos muzsikával a könnyedebb hangvétel nem összeegyeztethetetlen. Jó példa erre a német Helloween zenekar, melynek frontembere, Andi Deris, maga a megtestesült bohózat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy komolytalan lenne az együttes, de két szám között amilyen eszmefuttatásokat Andi le tud vágni
A Helloween jelenleg legújabb albumával, a Rabbit Dont Come Easy-vel járja a világot, és a turné során a szintén német Rage társaságában a Petőfi Csarnokba is ellátogattak. A Tökfejekről” tudni kell, hogy kultikus albumaikkal (mint pl. az 1985-ös Walls Of Jericho, vagy a két részes Keeper Of The Seven Keys, azaz a Kai Hansen nevével fémjelzett korszak lemezei) akkoriban rengeteg fiatalt vonzottak a metálosok táborába, így várható volt, hogy az idősebb korosztály is képviseltetni fogja magát (bizony, 30-40 évesek! Ti ebben a táborban már az idősebb korosztályhoz tartoztok). Valóban nem volt ez másképp, így elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy az elismerten jó magyar közönség ezúttal is a legjobbját nyújtja-e.
Az estet a fantasy-körökben otthonosan mozgó Cross Borns nyitotta meg, és előadásukra (nyitó bandához képest) meglepően nagy volt az érdeklődés. Szó se róla, igazán kellemes benyomást tett a tatabányai zenekar, és még a hangzás is kifejezetten jó volt, ami szintén ritkaság a bemelegítő bandáknál. Furcsa társaságot vonultattak fel; a szintis egész koncert alatt be volt sózva - őrület amit művelt -, a basszusgitáros srác meg akár egy irodalmi kávézóban sem keltett volna feltűnést. De mindazt, amit előadtak, igen magas színvonalon tették! Talán a másod-vokalista lány hozzátehetett volna többet is a produkcióhoz, ha épp nem volt szerepe, nem nagyon tudott magával mit kezdeni a színpadon. Ha még kicsit átszellemülve illegette-billegette volna magát, zenéjük feeling-je is tökéletesen átjött volna. De mindezek ellenére azt gondolom, hogy nagyon korrekt előadást nyújtott a Cross Borns, érdemes lesz odafigyelni rájuk!
A Rage iszonyú erővel és fantasztikus hangzással robbant be a színpadra! Előadásukban főleg a legfrissebb Soundchaser album játszott főszerepet, az intro után rögtön az War Of Worlds-el és a Great Old Ones-al kezdtek. Az látszott, hogy nagyon nagy kedvvel játszott a banda, a remek közönség, pedig csak fokozta a hangulatot. Átütő erővel szóltak a dalok, Peavy robosztus testalkatával és előadásmódjával igazi frontembernek bizonyult, egyetlen intésére vagy vigyorára elszabadult az őrület. Jöttek az újabb számok, majd hamarosan a belorusz származású gitáros, Victor Smolski két perce következett. Eszeveszett szólózást vágott le ez az ember; a szó legszorosabb értelmében tátott szájjal a fejemet fogtam! De ez még nem volt elég, következett két fantasztikus szám, az új album címadó dala, a Soundchaser, valamint a Set This World On Fire.
Úgy látszik, az irokéz frizurájú csodadobos, Mike Terrana is megirigyelte Victort az észveszejtő szólóért, és úgy döntött, ő sem akar kimaradni a jóból. Peavy és Victor szusszant egyet, addig pedig Mike kápráztatta el a nézősereget. Hát mit mondjak, tőle is lehetne mit tanulni Néha úgy tűnt, hogy már-már abbahagyja, de ekkor mindig belefogott egy újabb, minden eddiginél brutálisabb püfölésbe. A koncert zárásaként pedig két régi nagy klasszikus következett, név szerint a Dont Fear The Winter és a Higher Than The Sky. A közönségnek újfent sikerült elkápráztatni a bandát, az egész csarnok együtt zengte, hogy Higher than the sky were higher than the sky!”
Óriási hangulatot teremtett a Rage, és nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon át tudja-e vinni a Helloween a magas lécet. Mert hát nem mai gyerekek, az biztos. Ennek ellenére alaposan megvárakoztattak minket, mint valami kikapós menyecske a randi előtt De végül megjelent az új dobos (ez nem az életkorára vonatkozik, hanem a Helloween-tagságára), feltűnt a banda többi része is, és elstartoltak a Walls Of Jericho lemezzel, azon belül is a Starlight című dallal. Vagy legalábbis valami olyasmivel Mert amilyen szuper módon szólalt meg a Rage, olyan pocsék hangzást csiholtak ki a Helloween-ból. Onnan tudtuk meg, hogy énekese is van a bandának, hogy bejött Andi, és elkezdett tátogni”. A Starlight-ot pont előző nap hallgattam meg, de ezt a nagy hang-orkánt nehezen tudtam azonosítani. De folytatódott a koncert, folytatódott az album is, a Murderer következett.
Nekem az volt a benyomásom, hogy egy kissé öregurasan” indított a Helloween. Játszották a számokat, de semmi extra, valahogy nem jött át a kellő hangulat. Aztán a 3-4. szám végére már nagyjából helyre rakták a hangzást, megjött” Andi hangja is, és innentől már jóval élvezetesebb volt az egész koncert. Kis ugrás az időben, folytatás a két Keeper Of The Seven Keys albummal (Future World, Eagles Fly Free), és máris a topon volt a hangulat. Az ős-basszeros Grosskopf és az ős-gitáros Weikath (szájában az elmaradhatatlan cigivel) hozták a témákat, Andi Deris remek hangja is beterítette a nézőteret, Sascha, az új gitáros, pedig ámulatba ejtően játszott. Az iker gitáros szólók különösen jól hangzottak. Az új album viszonylag későn jutott szerephez, a kitörölhetetlen refrénnel megáldott Open Your Life repített a jelenbe. A kitérőt a Dr. Stein és az If I Could Fly jelentette, aztán a Back Against The Wall-lal be is fejeződött a nyulas album pályafutása az alapszakaszban”.
Andi Deris nagy hangulatban volt, megmutatta, mitől is Helloween a Helloween, vagyis olyan eszement szónoklatokat vágott le, hogy az ember már kis híján röhögő görcsöt kapott. Pedig egy metál koncertre nem igazán röhögni szoktak járni az emberek, de a mai nap és a mai banda pont ezért volt különleges. Többek közt megtudtuk, miért lett az új album címe az, ami (Andi szerint le kell fordítani spanyolra, kell venni egy alternatív értelmezését”, majd visszafordítani angolra), valamint hogy miért szereti jobban a közönség jobbik felét mint a balt (nem hivatkozott politikai indokokra, de amilyen marhaságokat mondott, ennyi erővel azt is mondhatta volna). A koncert azért ment tovább, jött egy Power, utána pedig a szokásos ráadás.
Hát itt alaposan meglepődtem, mert a Rabbit Dont Come Easy egyik legérdekesebb száma, a Sun For The World következett. Nem gondoltam volna, hogy koncertre viszik ezt a dalt, vagy legalábbis magnóról nyomják le a keleties dallamokkal megáldott introt. Erre jött Sascha a gitárjával, és rendesen megkavarta. Nagyon profi ez az új gyerek, de a kinézete valahogy nem igazán illik egy metál bandába Zárásképpen pedig visszatértek a srácok a kiindulópontra, újra a Walls Of Jericho következett egy How Many Tears erejéig.
Jó volt látni és hallani a Helloween-t Magyarországon, szuper volt énekelni a kultikus dalokat, de a kezdeti macerák miatt a produkciójukat kb. 70-80%-ra tudom értékelni. Viszont nem kétséges, hogy megérte a koncert annak, aki jelen volt. Jómagam utólag csak azt fájlaltam, hogy nem a Rage volt a főbanda.
15:25
