lemezajánló [nagylemez] 2003. november 2. vasárnap 17:21
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóBlue Man Group: The Complex Warner Music
Egy remek kis album került ki a hazai boltokba. Egy biztos, hogy a 2003. év egyik legfurcsább és talán az egyik legkiemeledőbb rock alkotása készült el. A maga nemében egyedülálló, sajátos, új vonalvezetésű, izgalmas és az agy- gyökerekig hatoló albumot sikerült a nagyérdemű elé tálalnia a Blue Man Group-nak, név szerint Chris Wink, Matt Goldman, Phil Stanton-nak. Egyébként semmi extra csak a kék, de abból is a sötétebb árnyalatban viritó három tar arc. Alapból még belefér nekik a szürke és a narancsszínek, és a hozzáadagolt jóadag humor és ezzel együttjáró színpadi őrület is.
Az albumot két improvizatív tétel nyitja. Az ABOVE és a TIME TO START megadja a kezdő lökést a cd-nek, és a hallgatót teljesen ráhangolja erre a több mint egy millió példányban már elkelt 58 perces albumra. A lemez harmadik tétele talán az egyik legjobban sikerült igazán fülbemászó dala a SING ALONG melyet a 14 albumot megjelentető Dave Matthews Band feje ad elő. A negyedik dalt a UP TO THE ROOF -ot a 4 albumos bársonyos hangú Tracy Bonham énekli. Vele még találkozunk a tízedik számban a SHADOWS PART-n is, partnere a nem kis népszerűségnek örvendő Rob Swift hip-hop dj. Ez a dal is roppant kellemes, és talán nem véletlen, hogy ezen az albumon másodszor is hallhatjuk a hangját. Visszakanyarodva az album ötödik tételéhez egy szimplán átlagos YOUR ATTENTION improvizatív dal következik. A hatodik helyre a PERSONA kíváló szerzeményt helyezték. Ezt a dalt a négy albumos Josh Haden énekes- basszista énekli fel. Róla azt érdemes tudni, hogy a legendás jazz zenésznek Charlie Haden-nek a fia, aki egészen más utakat próbál bejárni, mint apja, ezért sajnos csak árnyéka maradhat. A hetedik helyre került a PIANO SMASHER pattogó ritmusú érdekes kisérletező improvizatív dal, melyben a vinnyogó gitárt inkább idegesitő, mint nyugtató hatású. A nyolcadik helyre a susogós kezdetű gépiesített ritmusú WHITE RABBIT Jefferson Airplane klasszikusát hallgathatjuk meg Esthero előadásában. Ő ez idáig csak egy teljes nagylemezt készitett az 1998-ban megjelent Breath From Another -t. A többi alkotása csak remix és vokál. A legutolsó három munkája is csak ilyen (A Down With Love: Music from the Motion Picture (2003), Sugar Ray - In the Pursuit of Leisure (2003), és a, Oddities - Scenic Route (2003)). A kilencedik helyen Bush énekesének Gavin Rossdale dalát a THE CURRENT -et találhatjuk. Ez a dal nem csak ő miatta érdekes, hanem a Terminator 3. című filmbe való beválasztása miatt is figyelemre méltó. A tizenegyedik dal a WHAT IS ROCK felszabadult punk-rock stilusban megírt energikus dal. A számot éneklő duo egyik tagja Arone Dyer a Hominid katasztrófa zenekar énekese, a duo másik tagja Peter Moore a Count Zero-nak. Azt hiszem, hogy mindkettejük a Blue Man Group -ban találtak magukra. A tizenkettedik dalt az album címadó dalát THE COMPLEX -et szintén az előbb hallott Peter Moore énekli. Ezt az alkotás a teljes nyugalomból felszabaduló komplexitás jellemzi. Remekbe szabott gitártémák felemelik az egész kompoziciót, majd lassan eresztik alá a teljes megnyugvásig. A tizenharmadik dal az I FEEL LOVE nekem mindig hátborzongást okozott. Eredetileg Donna Summer előadásában hallhattuk, most pedig Venus Hum próbálja megdöntögetni a listák élét. És a záró tétel a EXHIBIT 13 inkább egy emlékkép 09.11.-ről, csellóval és beszéd foszlányokkal, de a többi gondolatébresztőt a www.exhibit13.com -on találtok.
Ezen az audió cd-n még egy szerény méretű mellékletet is találhatunk. Az első opcióban a The Complex album legkíválobb dalát a Sing Along videó verzióját, mely teljes egészében magával ragad, mind vizualitásában, mind computer grafikáival. A második opcióban, pedig az album készítési fázisait, riport és koncert részletket is láthatunk.
A Kreativitásuk csúcsán lévő alkotók második hanghordozójukat a The Complex -et egy hosszú és gyilkos amerikai turné után hozzák át Európába. Előszőr 2004 májusában, Berlinben a Potsdamer Platz-on tekinthetjük meg produkciójukat.