beszámoló [koncert] 2003. október 30. csütörtök 17:48
nincsen hozzászólás
szerző: PodravkaStreetpunk vs. Metalcore 2003. szeptember 23, Vörös Yuk
Böiler, Beyond The Six Seal, Berenice Beach
A streetpunk részleg esti nyitózenekara a Böiler volt. Mindenféle nagyobb hangzavar, vagy mozgás nélkül a szokásos repertoárral. Viszont végre rendesen és együtt szólt a trió, ami sajnos eddig ritka volt a Vörös Yukban is. Most már tényleg kijöhetne az a CD!
A metalcore szoba első fellépőjét a magyar Masqim Xul-t sajnos nem láttam, így elsőként itt a Beyond The Six Seal előadását tekintettem meg. Iszonyú hangzás, ami nem éppen előnyös egy ilyen agresszív, darálós zenénél, de melyiknél az? A hangzás ellenére néha azért lejöttek azok a remek témák amik az albumon szétzúzzák az agyad. Szóval zűrzavar, zaj, káosz a zenében, közte mókás összekötő szövegek. Itt elég erősen érződött, hogy a srácok nem régóta szakmabeliek”, mert enyhén túlzásba estek a szünetekben előadott szöveges részek terén. Egy darabig élvezhető, de amikor többet beszélnek, mint zenélnek akkor felsejlik benned a kérdés, hogy most koncertre jöttél vagy valami előadóestre. Lehet, hogy más technikai paraméterek mellett élvezhetőbb lett volna a buli, de legalább megismerhettük őket is végre.
A Berenice Beach koncertje közben azon gondolkodtam a színpad mellett, hogy miként fért be a Mad Butcher istállóba ez a csapat. Olasz srácok borzasztó vidáman lökik a Rancid-hez teljesen hasonlító zenéjüket, mindenféle önálló gondolat nélkül. Talán még a fésülködő asztaluk mellett is ott van Lars vagy Tim fényképe, hogy kinézetre is passzoljanak hozzájuk. Ahogy néztem ehhez még járul egy nagy adag lustaság is, hiszen két éve nem rukkoltak elő új anyaggal, a Mad Butcher is egy 2001-es albumukat adta ki, újra. Szóval semmi új, nulla újítás, nekem kicsit csalódás ez a csapat.
Red Chord, Heros & Zeros,
A Red Chord és a BTSS tagok egy turnébuszban elférnek, pedig a négykerekű, amivel érkeztek nem volt nagy, csupán átfedések vannak a zenekarok között. Kis pihenő, szerepcserék és miegyéb. És a nagy durranás! Az első szám után a Human Error máris szerződés kínált a Red Chord dobosának, de gondolom sokan meghívták volna a srácot elborult zenét játszó zenekarukba. Mindenki a láthatatlan kezű teljesítményétől volt elájulva, mert ember létére a felső végtagjai úgy pörögtek, mintha gép lenne. Persze ott volt mellette még a zenekar, egy elborult arccal hörgő énekessel, akitől biztosan nem sokan szeretnének pofont kapni. Gyors, kemény fejbiccentős számokHa legközelebb visszatérnének ezek a srácok, szerintem sokan már a levegőből és teljesen aktív állapotban élveznék a koncertet a mostani leesett állal végig nézett produkció után. Egy dolgot sajnálok csupán, hogy elég kevesen látták az amerikai csapatokat hétközben kevesen néznek le sajnos a Yukba -, akik közül talán a Red Chord produkciója emelkedett ki a leginkább és maradt mindenki számára emlékezetes.
Heros & Zeros. Talán őrájuk is mondhatnák, hogy nem tesznek semmit többet, csak nyomják a sablon streetpunk-ot, egy kicsi hardcore-ral megturbózva (az énekes Marco a Vitamin X formációban énekel). Mégis van bennük valami sajátságos, ami miatt érdemes rájuk figyelni. A csapat nagy része szerb származású, de most már mindenki Hollandiában él, ám a mai napig ha visszamennek szülőföldjükre (ha jól tudom Újvidékiek), szétszedi őket a közönség. Miért is ne, mikor a szövegek java részét a szerbek elmúlt egy évtizedes szenvedése inspirálja! Ha nincsenek is olyan jól megírva, de legalább őszinték, és nehéz enélkül streetpunkot is nyomni. A Heros & Zeros első nagy lemeze szintén a német Mad Butcher-nél látott nap világot, Wake-Up Call címmel, amit élőben elő is adtak, szinte hiánytalanul. A végén még elnyomtak egy 4 Skins Evil-t kicsit felturbózva, de ez is jó volt. Szimpatikus fiatal csapat, akik ha beérnek, akkor talán többet hallhatunk róluk streetpunk berkekben.