előzetes [koncert] 2013. május 30. csütörtök 04:43
nincsen hozzászólás
szerző: PjotrUnknown Mortal Orchestra (NZL/USA) 2013. november 18., hétfő 20h, A38 Hajó – Petőfi híd budai hídfő
Az utóbbi évek egyik nagy blogger-megmondókedvence, a cipőbámulós pszichedéliát a csörömpölős lo-fi blues-rockkal egyedi módon elegyítő amerikai-új-zélandi trió, az Unknown Mortal Orchestra idén februárban jelentette meg második nagylemezét. A lemezt bemutató európai turnét éppen a napokban egy időre megszakító, ám novemberben újrakezdő zenekar november 18-án érkezik Budapestre, az A38 Hajóra.
Az Unknown Mortal Orchestra manapság már-már szokványosnak mondható internetes sikersztorija 2010 elején kezdődött, amikor az új-zélandi noise pop csapat, a Mint Chicks kisebb botrányok után feloszlott, és a gitáros Ruban Nielson összeállt két portlandi haverjával. A még név nélküli zenekar Bandcamp-oldalára feltöltött befelé űrhajózós, Nielson fejhangú vokáljával megerősített, csattogós-recsegős pszicho-pop számokat a lo-fi őrület csúcspontján hamar felkapták a zenei blogok, és a nagy népszerűség végül is arra ösztönözte a három zenészt, hogy komolyan vegye magát, mindenekelőtt nevet adjon az együttesnek, és nekiálljon lemezt írni.
Ami hamarosan el is készült, és az egyik legmenőbb indie kiadónál, a Fat Possumnál jelent meg. A kritika pedig, a vájtfülű közönséggel együtt az egekbe menesztette az Unknown Mortal Orchestrát, kiemelve, hogy a szokásos lo-fi slágereknél jóval mélyebb, melankolikusabb és sokrétűbb anyagról van szó. Helyenként egészen popos, de barkács-jellegüket mindvégig megtartó számok, a csilingelős, recsegős-ropogós lo-fi megoldásoknál jóval árnyaltabb és szofisztikáltabb hangszerelések, Nielson egyedi orgánuma és az egész lemezt mélyen átitató szomorkás pszichedélia emelte ki a lemezt a nagy indie-átlagból, olyannyira, hogy az együttes agyonnyerte magát az új-zélandi mainstream zenei díjkiosztókon is.
Az idén februárban megjelent második Unknown Mortal Orchestra-album a zenekartól megszokott puritanizmussal csak a „//” címet viseli. A helyzet annyiban változott, hogy a lemez stílusában jóval színesebb lett az előzőnél, és az UMO már komoly, néhol kifejezetten felkavaró videóklipekkel is megtámogatta a slágergyanús szerzeményeket. Nyilvánvaló, hogy az egykori névtelen hobbizenekar három év alatt komoly és egyedi hangú produkcióvá érett, amihez kitűnően illik egy A38-as klubkoncert hangulata.
A zenekar tagjai
Ruban Nielson: ének, gitár
Jake Portrait: basszusgitár
Riley Geare: dob