szerző: BarnaStratovarius, Amaranthe, Seven Kingdoms 2013. március 23., Budapest, Club 202
Március második felében több nagyszabású koncert zajlott le fővárosunkban, melyek a dallamos, tradicionális metal híveit célozták meg. Pár nap leforgása alatt itt járt a Helloween, a Gamma Ray, a Sabaton és az aktuális ismertető tárgyát képező Stratovarius.
Ugyan nem vagyok az ilyen jellegű zenék híve, Morello kolléga távollétében ellátogattam a finn power metalosok fellépésére. Érkezésemkor éppen befejezte a produkcióját az amerikai Seven Kingdoms, amely egy 2007-ben alakult énekesnős power metal banda. A többiektől hallottak alapján nem maradtam le sok mindenről, elég sablonos muzsikát játszik az eddig három lemezt kiadó zenekar. A következő fellépőre rendesen megtelt a nézőtér, nem gondoltam volna, hogy a svéd/dán Amaranthe ilyen népszerűséggel bír. A 2008-ban alakult hattagú bandában az az igazi érdekesség, hogy három énekessel rendelkeznek. Van egy csinos énekesnő (Elize Ryd), egy szintén dallamos éneket toló srác (Jake E) valamint a hörgős vokált biztosító arc (Andreas Solveström). Utóbbi figura helyett a turnén a Scarpoint énekese, Henrik Englund ugrott be. Az idén The Nexus című második albumát kiadó banda zenéje amúgy semmi különlegeset nem tartalmaz, trendinek mondható, giccses pop-metal-t játszanak. A szirupos zenét kellően profin adták elő, bár az énekesek főként a fellépés elején elég félszegen álldogáltak a színpadon. Pár szám után sikerült feloldódniuk és innentől már csak a néha felbukkanó technikai problémákkal (időnként elhallgató mikrofon) gyűlt meg a bajuk. Ettől függetlenül kellően erőteljes hangzással tolták el egymás után a két lemez számait, amelyek számomra totál ugyanolyannak tűntek. Diszkós hangulat, ragadós refrének és alul kevert gitárok. Ez pár nótáig élvezhető is volt, de a koncertjük 70 perce iszonyatosan hosszúnak tűnt. Mindezt olyan dolgok is súlyosbították, mint a hungry-Hungary bicskanyitogató poénját kétszer is elsütő Jake, valamint a (szokásosan) totálisan felesleges és semmitmondó dobszóló. Persze, a csinos Elize-ben lehetett gyönyörködni, de elég nagy baj, ha számomra ez jelentette a legnagyobb pozitívumot az Amaranthe koncertjében.
Az 1984-ben alakult Stratovarius egy nagy múltú zenekar, idén már a tizennegyedik albumukat adták ki Nemesis címmel. Rendkívül kalandos pályát tudhatnak maguk mögött a finnek, amelyben találunk korszakalkotó lemezeket és csúnya botrányokat egyaránt. Utóbbiakból a Timo Tolkki gitáros kilépésével kapcsolatban történtekkel szépen lejáratták magukat és azóta sem tudták visszaszerezni régi ázsiójukat. A veterán tagságot Jens Johansson billentyűs és Timo Kotipelto énekes alkotja, akik megbízható albumokkal és teljesítménnyel kormányozzák tovább a bandát. Legutóbb 2003-ban láttam őket, akkor még megtöltötték a Petőfi Csarnokot, de most a Club 202 kisebb színpadán is meggyőzően teljesítettek. Nem csak a régi nótákra (Black Diamond, Under Flaming Skies, Eagleheart, Eternity, Forever, Speed Of Light, Hunting High And Low) összpontosítottak, hanem az új lemezről is bőven játszottak számokat (Abandon, Dragons, Fantasy, Halcyon Days, Stand My Ground, Unbreakable). Kellően izmosan dörrentek meg a dalok, de az Amaranthe-hoz hasonlóan itt is volt egy fantáziátlan dobszóló a nemrég csatlakozott Rolf-tól, valamint Jens szintiszólója sem sikerült túl meggyőzően. Az egyre pocakosodó Timo ezúttal remekül énekelt és vizes palackokkal kivitelezett zsonglőrmutatványokkal is szórakoztatta a közönséget. A játékidő mondjuk elég rövidre sikeredett, alig 70 perc után le is vonultak a színpadról, amelybe még a Hunting High And Low slágerének hosszas közönségénekeltetése is belefért. Kotipelto említette is koncert közben, hogy influenzával bajlódik, így ez lehetett az ok a viszonylag rövid fellépésre. Ettől függetlenül egy erőteljes, kiegyensúlyozott Stratovarius-t láthattunk a színpadon, akik a múlt sok megpróbáltatása ellenére továbbra is színvonalas, minőségi produkciót képesek nyújtani.
A Stratovarius egy rövid, de minőségi power metal koncertet adott a Club 202-ben, valamint az Amaranthe célközönsége sem csalódhatott a divatos banda produkciójában. A dallamos zenék hívei tehát biztosan kiválóan szórakoztak az estén és ez a lényeg.
06:00
