szerző: UtazóLGT 2013. február 16., Budapest, Papp László Sportaréna
Szösszenetemben egy kicsit visszamennék az időben. Sokan emlékeznek a legendás Tabáni május elsejékre. A Mini és a LGT közös fellépéseire, amely mintegy ajándék volt a domboldalon. Tagadhatatlanul ajándék volt, még annak ellenére is, hogy Török Ádámot és a Minit nem sokan szerették. Gondolom, nem csak én voltam és vagyok azon a véleményen, hogy a Mini úgy „ámblokk” nem illett oda semmilyen szempontból sem. Pedig a „fuvolakirály” és csapata mindent megtett a hangulat felemeléséért és a Mini megszerettetéséért… de lapozzunk.
A Loksi - mondhatni - elpusztíthatatlan. A számtalan emlékezetes bakelitjuk, a remek muzsikus társaik (Presser, Barta, Frenreisz, Laux, és Somló, Karácsony, Solti), alkotóik, szövegíróik (Adamis Anna, Sztevanovity Dusán) és a számtalan emlékezetes fellépésük, búcsú koncertjük, a 3+1-es Nyugati Pályaudvar és a „visszatérő” negyvenegynéhányezres nézőszámú Szigetes fellépésük nélkül nem lett volna LGT az LGT!
Az alig egy hete látott tripla teltházas fellépésük sem okozott semmi meglepőt e téren, a siker újra borítékolható volt. Várható volt ugyanis, hogy a csapat újra „best of” műsorral fog színpadra állni. Végül is, a „Tabáni ifjúságnak” ez volt a vágya és egyben az elvárása is a négyessel szemben. Mondhatni remekül teljesítettek, annak ellenére, hogy a programnak volt néhány eleme, amely nem nyerte el mindenki tetszését. Például itt volt az „Eljönnek az Ördögök” dal megidézése, vagy akár maga a minimál színpadi díszlet. A zenekar „desingere” igazán nem erőltette meg magát, pedig lett volna lehetősége. Hisz nem kevés terület és statiszta állt rendelkezésére.
Az alap négyes mellett (Presser, Somló, Karácsony, Solti) még kb. hatos kísérő muzsikus társaság is emelte a produkció színvonalát. Pont ezért láthattunk kevesebb basszusgitárt és több fúvós hangszert Somló kezében. Nekem jobban bejött volna, ha többet csillogtatta volna basszusjáték tudását az őszülő multihangszeres zenebohóc. Mindamellett remek játékos, hangszerkezelő – akárcsak a zenekar többi tagja, de azért arcáról sugározhatott volna az unalom helyett legalább egy kevés lelkesedés.
A magas színpad miatt Presser csak részben volt látható, mert dzsungelharcos módján bástyázta körül magát hangszereivel. A láthatatlanságát a színpadi operatőrök oldották fel. Jobb helyzetben voltunk Karácsony Jánossal, mert ő teljes valójában volt látható, igaz ugyan, hogy gitárjai bozótként takarták a színpadot, ennek ellenére mégsem volt annyira keserű ez a gyümölcs.
Sokaknak mára Pici bácsivá idősödő Presser Gábor tényleg a régi. Játéka varázslatos, hangja fenomenális. Ha csak a szólóban előadott Gondolj rám-ra valamint a Kék asszonyra gondolok, akkor még most is megborzongok. Mai napig az egyik meghatározó hazai muzsikus. Igaz, a szóló blokkját a koncert végére tartogatta.
E koncerten - szokásuktól eltérően - minden muzsikus szólóban előadott két-három dalt. Somló a Boogie és a Segíts nekem című dalokat. Sőt Barta Tamást, a gitárverseny nyertesét is felhívták a színpadra, hogy az ő gitárjátékával fűszerezzék a Szabadíts, Szeress és az Ő még csak most 14 dalokat. (Hümmm, nem volt rossz megmérettetés, csak a lesz-e folytatása?)
Sima átmenettel helyet kapott az LGT gyorson az Álomarcú lány, és a Síneken. Egyébként senki sem sejtette, hogy Solti egy kettős dob szettet is bemutat (egy elektromos és egy analóg verziót), amit valójában a hossza miatt hanyagoltam volna, amúgy nem ütötte Mike Portnoy technikáját. Közvetlen ez után nem kis meglepetésünkre az Aréna felső bal közép soraiban egy szál gitárral Karácsony adta elő az Utolsó szerelmes dalt. Majd néhány dal erejéig (Presser, Somló, Karácsony) a Tabánnak titulált keverőbe invitálták a közönséget, a régi hangulat előidézésével mintegy a közönség sorai közt adták elő a következő legendás dalok akusztikus verzióit: Gyere ki, Miénk itt a tér és Annyi mindent.
A program további részében a már említett Ördögök, az Elfelejtett szó, a Magyarország, Zenevonat dalok elhangzása után Pici szóló blokkjában áhítattal hallgathattuk meg egy általam nem ismert rövidebb orgonatételt és a két romantikust, a Gondolj rám-ot, és a Kék asszonyt.
Az est utolsó blokkjában és a ráadásban még sok klasszikus került terítékre: a Kotta nélkül, a Nem adom fel, a Szentimentális, a Mindenki, a Neked írom.
A harmadik vissztaps pedig mintha tervezett lett volna, hisz ekkor hallhattuk Presszertől A szél lassan című dalt, ez után már nem lehetett dalt kicsalni az LGT-ből. Lassan leeresztették a vonat sorompóját is a közreműködő fiatalok, tehát tovább döcögött-pöfögött a vonat az Arénából…
A szél lassan elviszi utolsó dalom…
A szél lassan elvitte ez esti utolsó dalt, így a közönség lassan hazaindult...