előzetes [koncert] 2003. október 9. csütörtök 11:39
nincsen hozzászólás
szerző: morzsaPublic Enemy a Petőfi Csarnokban 2003 október 21, 19:30, Petőfi Csarnok
A Public Enemy, akiknek zenei stílusa és provokatív előadásmódja a kritikusok lelkes tetszését vívta ki és több millió rajongót hódítottak meg pályafutásuk során, legújabb albumuk, a Revolverlution kiadásával tovább folytatják zenei és technológiai újító pályájukat. Az album új dalokat, a világkörüli élő koncertek felvételeit, és néhány klasszikus nótát tartalmaz, melyeket rajongók dolgoztak át az Interneten keresztül. A Revolverlution egy jövőbeli rap zenét játszik, miközben zenei gyökereit teljesen érintetlenül hagyja. A Public Enemy újra felülemelkedik a rap és pop zene kötöttségein, továbbra is afrikai amerikaiak legfontosabb hírvivőjeként, a digitális zene legnagyobb bajnokaiként, egy olyan kivételes rap csapatként működve, akiknek nem szükséges gyűlöletkeltő és erőszakot dicsőítő dalszövegekre támaszkodniuk.
Az együttes 1987-ben robbant be a rap és a pop zene világába, első dalukkal, „Public Enemy #1,” mely meglepő kombinációja volt Chuck D méltóságteljes szónoklatánka, Hank Shocklee rétegelt zenei hangzavarának, és Flava Flav show elemeket nélkülöző bohóckodásának, mely szórakoztató módon akarta közölni az üzenetet. Ez a dal nem csak arról ismert, hogy a rap műfaj egy teljesen új hangzását mutatta be, hanem az együttes a nevét is innen kapta. Egy hónappal később, a Public Enemy kiadta debütáló albumát, „Yo! Bum Rush the Show” címmel.
Nem sokkal ezután, felvették a „Rebel Without a Pause,” dalukat, mely a rap egy új korszakát harangozta be - a Public Enemy nevét fémjelző ´zajt´, vagy ahogyan Hank Shocklee nevezi ´A zene legijesztőbb rémálma´ - hangok, szirénák és általános káosz rétegei egymásra halmozva. A produkciót Bill Stephney, Hank Shocklee, Carl Ryder és Eric ´Vietnam´ Sadler - a Bomb Squad magja irányította. Ennek az együttesnek lett később tagja Keith Shocklee.
A világ reagált, és a Public Enemy egy csapásra sztárrá vált, hazájukban és külföldön is. A csapat egy csapásra meghódította Európát és továbbra is a kontinens egyik legnépszerűbb együttese. Ezt követte a klasszikus „It Takes a Nation of Millions to Hold Us Back” 1988-ban, melyet a valaha is kiadott egyik legfontosabb lemeznek tartanak, és elnyerte a minden idők „Number One” rap albuma címet.
Az egymást érő, folyamatos világkörüli turnék miatt az együttes nem készített új albumot egészen az 1990-ben megjelenő Fear of a Black Planet albumig. Ez egy újabb Public Enemy klasszikus volt, amelyben jelen volt a zenei zaj, a rétegesen elrendezett zenei motívumok, és egy másik szintre emelte az üzenetre fókuszáló szöveget. Big Daddy Kane és Ice Cube részvétele a „Burn Hollywood Burn” dalban csak erősítette a mélységét és az üzenetet. Ehhez hozzájött még a felvezető dal, a „Fight the Power” (Spike Lee ´Do The Right Thing´ dalából), amely az együttest jelképező dallá vált.
Ugyanebben az időben, a rajongók, és a média azt találgatta, hogy vajon a csapatban működő intenzív kreativitás nem bomlasztja-e szét együttest. Ehhez csak olaj volt a tűzre, hogy az együttes néhány tagja szóló dalokon dolgozott. Válaszként a pletykákra, a Public Enemy kiadta az Apocalypse 91 - The Enemy Strikes Black albumot. Inkább a szenzációvadász médiának való válaszként, mintsem az együttesről terjesztett pletykák figyelmen kívül hagyása miatt, az együttes elhatározta, hogy olyan dalokkal vág vissza, mint a „More News at 11,” „Shut Em Down” and „Letter to the New York Post.” Az album tartalmazta a „By The Time I Get To Arizona,”, ami egy indulatos üzenet volt arra, hogy az állam visszautasította az új Martin Luther King, Jr. megemlékezésen való részvételt. A „Shut Em Down” dalt Chuck D haragja táplálta, amiért egy sör reklámban a hangját használták fel, és a dalban lefestette, hogy miként használják ki a feketéket a nagyvállalatok, akik keveset adnak viszonzásul.
Az év vége előtt, kiadták a ´Tour of a Black Planet´ házi videót, melyben felvételek és komolyabb magyarázatok is szerepeltek, mint az előzőben, és ennek eladott példányszáma meghaladta az Aranylemez kategóriát. Mind ez idő alatt, a Public Enemy turnéi folytatódtak, és 1992-ben csatlakoztak a U2-hoz, a Zoo TV turnéjukon.
A turné közben az együttes felvette az ötödik albumát, a Greatest Misses-t. Az albumot, amely hat új dalból állt és hat Public Enemy klasszikus dal remixéből, ajándékként szánták a rajongóknak, amíg fel nem veszik a teljes albumot. A Greatest Misses album mellett a harmadik „Aranylemezzé” vált házi videójukat is kiadták (´The Enemy Strikes Live´), mely egy ingyenes show felvételüket tartalmazta, amelyet a nevezetes Apollo Theatre-ben mutattak be.
A következő stúdió felvételük az 1994-es Muse-Sick-N-Hour-Mess-Age volt. Arra az időre a rap hangzásvilága drámai módon megváltozott. Az együttes már nem akarta visszafogni magát, és elérkezettnek látták az időt arra, hogy tükröt tartsanak a fekete faj és a zeneipar elé - olyan témákat, amiket már korábban is érintettek, de soha ilyen mélységig. Az albumot, mely olyan hangzást teremtett, amelyet Chuck D ´vérengző lélek”-ként jellemzett, és melyben nem felvételről szóló eszközöket használtak, nagyobb zajt, és káoszt teremtettek, radikális szakításnak tekintették előző albumaiktól. Miután rajongóik túl voltak az első meghökkenésükön, most ezt tartják az egyik legjobb munkájuknak.
1996-ban, a csapat felhagyott a kegyetlenül kimerítő turnézási és lemezfelvételi ütemezéssel, de 1998-ban elhatározták, hogy Spike Lee kérésére visszatérnek egy filmjének a He Got Game, filmzenéjének létrehozására. A legtöbb filmzene albumtól eltérően, a He Got Game nem annyira filmzene volt, mint inkább egy új Public Enemy lemez. Az együttes sok eredeti tagja tért vissza a felvételre, beleértve a Bomb Squad különböző tagjait is.
Az album borítója hivatkozásokat tartalmazott a www.publicenemy.com és a www.rapstation.com, internetes címekre, mely felvillantotta a jövőt, hogy mi is vár még az együttesre. Egy hamarosan megjelenő kiadást is jeleztek (There´s a Poison Going On), (1999), mely teljesen újdonság volt, az első album, melyet MP3-as és zip disk formátumban jelentettek meg. Következő turnéjuk egy élő web közvetítés volt a House of Blues-ból, mely jelenleg DVD-én kapható.
2001-ben létrehozták a www.slamjamz.com oldalt, melyet az Internet első lemezcégeként aposztrofáltak, ahol MP3-as technológiát használó dalokat adtak ki. Az Internetes lemezcég hamarosan első évfordulóját ünnepelheti az új Public Enemy album, a Revolverlution, kiadásával, melyet közvetlenül az internetes oldalon keresztül hoztak létre. A Revolverlution albumban található négy dalt rajongók dolgoztak át egy a www.slamjamz.com -on tartott versenyen, és az album illusztrációs anyagát és az albumban borítóján lévő szövegeket is a rajongók alkották, akikkel Chuck D az oldal fórumain „találkozott”.
Azonkívül, hogy igen figyelemreméltó album önmagában, a Revolverlution az első része egy album trilógiának, melyet Chuck D tulajdonképpen „trilógia a trilógián belül” kifejezéssel jellemez. Az ezen lévő új dalok újraértelmezik a Public Enemy hangzást, felemelve a rap új korszakához és ugyanakkor túlhaladva azt. A dal, mint például a „Give the Peeps What They Need” a legjobb példája annak, hogy a függetlenség hogyan lehet előnyére a művészeknek, összehozva a Public Enemy-t és Paris-t egy remixben, DJ Johnny Juice produkciójában.
Az egyik legkedveltebb pop zenei együttes 15 évét ünnepelve, a Revolverlution mindent magába foglal, amit a Public Enemy jelképez - az új dalok szólnak a politikáról, jelenlegi ügyekről és faji vonatkozásokról. Három élő felvétel emlékeztet minket a bemutatott show műsorokra, és megismertetik az új közönséget azzal, amit kihagytak. A négy remix felvétel közelebb hozza egymáshoz az együttest és rajongóikat, lehetővé téve a rajongóknak, hogy létrehozzák saját hangzásvilágukat a Public Enemy számára - ugyanakkor újra felidézve a klasszikus Public Enemy dalokat. Aztán ott vannak még a köztes felvételek, - PSA (Pittsburgh-i Dalszerzők Egyesülete) részletek, dalok a „Burn Hollywood Burn” albumból, és válogatott interjúk felvételei.
Public Enemy: Chuck D Flavor Flav Professor Griff DJ Lord The S1W´s
11:39
