lemezajánló [nagylemez]  2013. február 20. szerda   06:55

nincsen hozzászólás

  A Helloween zenekar tett már néhány szokatlan vargabetűt fennállása során, mára azonban elmondhatjuk, hogy a zenekar erősebb, mint valaha. A mostani felállás már vagy 10 éve stabil, az utoljára érkezett Dani Löble 2005 óta van a csapatban, a kulcspozíciónak számító gitáros poszton pedig már 2002 óta Sascha Gerstner szállítja a riffeket Michael Weikath mellett. Andi Deris hangját bőségesen meg lehetett szokni a Helloween énekeseként, a banda arcainak számító Weikath és Markus Grosskopf pedig továbbra is elnyűhetetlenek.
  Sőt mi több, az utóbbi évek nagylemezei terén is csak dicséret illetheti a csapatot. A túlzottan nagyravágyó, ám mégis felemás megítélést kapó, a nevéből megélni kívánó 2005-ös Keeper Of The Seven Keys - The Legacy után végre stabil pályára állt a banda. A 2007-es Gambling With The Devil albumra nem lehetett panasza a rajongóknak, a remek, jól megírt nóták egy kicsit szigorúbb hangvételt irányoztak meg, de persze a Helloween stílusjegyek mindenhol ott voltak. Ez az irány a 7 Sinners albumon teljesedett ki, soha ennyire durva, fajsúlyos hangzást nem kapott még Helloween lemez. Talán a Dark Ride lehet a legjobb viszonyítási pont. A bandától kicsit szokatlan keménykedés ellenére a dalok fantasztikusak lettek a 7 Sinners albumon. Mostanra a nagy kérdés az volt, hogy valóban ellőtték-e minden puskaporukat ezzel a lemezzel, vagy sikerül valamilyen módon felülmúlni a felülmúlhatatlant?
  
  Nos, a Helloween bizonyára belátta, hogy a maga stílusában a 7 Sinners-nél ütősebb alkotást nehéz lenne összehozni. Így hát kicsit visszábbvettek, és visszairányoztak a Gambling album felé, a megszokott lazább Helloween stílus felé. De teljesen azért mégsem, vagyis most is sikerült pár dolgot megkeverni olyan módon, hogy mégse legyen önismétlő a végeredmény. A nyitó Nabataea például egyenesen Brainstorm-os, a súlyos, szaggatott gitártémák és a néhány keleties dallam a másik német banda legjobb korszakát, a Soul Temptation-t juttatta rögtön eszembe. Deris persze gondoskodik róla, hogy a nóta mégis Helloween-es legyen. A gyors, tempós témák után egy meglepően ellazult, majdhogynem ambient-es váltás is helyett kapott. Utána persze Dani Löble vezényletével visszatérnek a súlyos riffek és Helloween-es refrén.
  Ha már Löble-t említettem az előbb, a World Of War-ban is alaposan odateszi magát. A Brainstorm-os súlyosság itt ugyancsak jelen van, de gyorsabb tempók ismét a refrén ismét a Tökfejek saját világaként jelennek meg. Hogy itt is még több váltás helyet kapjon, ezúttal Grosskopf basszus témázgatása dobja fel a hangulatot. A sodró hangulatú, speed metalos gitárszóló már csak a hab a tortán. Ha más nem, innentől már mindenki érezheti, hogy ezzel a Helloween albummal sem fog tévedni a banda.
  
  Újabb váltás, a Live Now! már majdhogynem Bon Jovi-s (It´s My Life) témákkal indít, de persze szó sincs itt nyálas amerikai stadionrock-ról, hanem egy méltóságteljesen hömpölygő, hol hard rock-os, hol heavy metalos szerzeményről van szó, amelynek a vége felé ismét helyet kapott egy kis elszállós betét. Úgy látszik, ezen a korongon ez a koncepció. Bár a többi dalnál is jelen van, de a Live Now! esetében a leghangsúlyosabb a folyamatos szintetizátoros háttér.
  Majd jön egy ízig-vérig hagyománytisztelő Helloween nóta, a Far From The Stars, a maga speed metal-os, kétlábdobos tempójával. Dani Löble-t nagyon megdolgoztatják ezen a lemezen, de a gitárosok is odateszik magukat. A Burning Sun remek, melodikusan himnikus témái jól váltakoznak a gyors zúzással, Deris pedig le se akar szállni a magas hangokról. Grosskopf basszusjátéka is néhol erőteljesen érvényesül, Weikath és Gerstner pedig csodákat művelnek a gitáron. Nagyon jó választás volt anno 2002-ben a srác Roland Grapow helyére, hiszen Weikath-tal remek gitárduóvá forrtak össze, és az is látszik az eddigi kiadványokon, hogy Gerstner-rel a modernség, fiatalos keménység felé is el lehetett vinni a Helloween zenéjét olyan módon, hogy mégse tagadják meg önmagukat.
  A himnikusságból a Waiting For The Thunder sem ad alább. A visszafogott verzéket Grosskopf vezeti a basszusgitárral, a refrénekre pedig Andi Deris kiteljesedik. A billentyűjáték itt majdhogynem HIM-es. Biztos nagy kedvenc lesz koncerten ez a dal.
  
  Ideje már egy kis szusszanásnak, a balladát itt most a Hold Me In Your Arms képviseli. Kellemes, szerethető, énekelhető nóta, csodás refrénnel. Többet nem is kell róla mondani. Némi átvezetés után a címadó Straight Out Of Hell egy annyira hagyományőrző heavy metal nóta, hogy jobban már nem is lehet. Felvonul az összes Helloween típusjegy, a gitárszólók is jellegzetes, vidám Helloween-es munkák, nem kérdés, hogy egyetlen rajongó sem csalódhat ebben a dalban. A kissé hatásvadász című Asshole aztán újra egy keményebb hangot üt meg, itt a riffelés tiszta Iced Earth. A szövegvilág nagyon gázos itt, méltatlannak érzem a Helloween-hez ezt a számot. Tőlük a viccelődés sosem állt távol, de ez még annak is harmatgyenge.
  Közeledünk a lemez vége felé, a Years újra egy gyorsabb dal. A ritmusszekció nagy pillanatait hallhatjuk, amíg újra a szinti aláfestéssel ellátott speed metal témák jönnek. Andi a refrénekhez mindig oda tud pakolni olyan dallamokat, amelyektől emlékezetes marad a nóta. A Make Fire Catch The Fly egy sejtelmes hangulatú nóta, persze a jó kis speed/power tempókkal megerősítve. Deris refrénje ismét élvezetes, speed metalos témára rá tud énekelni olyan refrént, hogy máris Helloween-es lesz a végeredmény. A végére még a templomba is elmegyünk, de persze a Church Breaks Down-ból is zúzós speed metal nóta lesz. Így a végére már eléggé egybefolynak a dalok, korrektek, de nincsenek annyira emlékezetes pontok, mint korábban. Bónuszként megkaptuk még a középtempós Another Shot Of Life-ot és a Burning Sun Hammond-os verzióját, Jon Lord emlékének szentelve.
  
  Aki az Andi Deris-es Helloween rajongójának tartja magát, egész biztosan nem fog csalódni a Straight Out Of Hell lemezben. Benne van a legutóbbi albumok esszenciája, jelen van a 7 Sinners harapósabb irányvonala, de mégis sokkal tradicionálisabb annál. Kicsit talán túl hosszú a lemez, de mivel a színvonal nagyjából egyenletes, mindez nem jelent gondot. Valami szebb, látványosabb borítót is el tudtam volna viselni, ez a mesterkélt grafika nagyon nem áll jól nekik.
  Mégsem lőtte tehát el a Helloween az összes puskaporát, maradt még egy jókora robbantásra való erre az albumra. Mostanra már elég szépen kipróbálgatták a határaikat, kíváncsi vagyok, mi lesz a következő dobás.
  
  
  Felállás:
  Andi Deris - ének
  Michael Weikath - gitár
  Sascha Gerstner - gitár
  Markus Grosskopf - basszusgitár
  Daniel Löble - dob
  
  Helloween: Straight Out Of Hell
  01. Nabataea
  02. World Of War
  03. Live Now!
  04. Far From The Stars
  05. Burning Sun
  06. Waiting For The Thunder
  07. Hold Me In Your Arms
  08. Wanna Be God
  09. Straight Out Of Hell
  10. Asshole
  11. Years
  12. Make Fire Catch The Fly
  13. Church Breaks Down
  14. Another Shot Of Life (Limited Edition Bonus)
  15. Burning Sun (Hammond version)
  16. No Eternity
  

Kulcsszavak:
  helloween 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás