előzetes [koncert]  2003. október 21. kedd   15:36

nincsen hozzászólás

  Az immáron tinédzserkorából kinőtt Pál Utcai Fiúk idén ősszel ünnepli megalakulásának huszadik évfordulóját. Ez alkalomból a zenekar november 7-én nagy szabású koncertet ad a Petőfi Csarnokban. A koncert több programmal is kiegészül: a jubileumi koncert napján és helyszínén fotókiállítás nyílik, amely fekete-fehér és színes képekkel segít betekintést adni a zenekar múltjába, és jelenébe. A koncert előtti videó és diavetítéssel hangolódhat rá a közönség a PUF elmúlt húsz évét összefoglaló zenei élményre. A jubileumra egy könyv megjelenését is tervezi a banda, amely interjúkkal, történetekkel és régi képekkel segít majd a régi évek felidézésében.
  
  A zenekar
  
  1983 nyarán kezdődött. A szigetszentmiklósi serdülők - Leskovics Gábor (ének, gitár, mindenmás), Vereckei Csaba (ének, mindenmás), Plausin György (gitár, mindenmás), Zelenák Tibor (dob, mindenmás) és Turjánszki György (basszusgitár, mindenmás) - úgy döntöttek, hogy ezután már nem kukaborogatással és sörös dobozok rugdosásával múlatják idejüket a betonrengetegben, hanem zenekart alapítanak. Egy-két akkordot azért már ekkor is ismertek, úgyhogy már csak le kellett osztani a szerepeket: ki lesz a dobos, ki a basszusgitáros és ki fog énekelni. Aztán találtak egy garázst próbahelynek, és mikor Zelenák Tibor megvette első dobszerkóját 500 forintért, már egészen biztosak voltak benne a fiúk, hogy ez a zenekar valóban zenekar lesz egyszer.
  
  1984-ben megérkeztek a lányok a csapatba: Rács Erika és Potondi Anikó személyében. Kiegészültek Bárány Tamás gitárossal, mert a kezdeti lelkesedés nem tartott ki minden tagnál. Vereckei és Plausin hamar kimaradtak a közös zenélésből.
  
  1985-ben már túl volt a csapat az első koncerteken. Ekkor még az volt a koncepció, hogy minden bulira más nevet találtak ki, így volt, hogy „Szabadidő Központ”, „Csak Ma”, vagy éppen a rejtélyes „WKPT” néven léptek föl. Egy alkalommal a „Pál Utcai Fiúk” is sorra került, amely végül meg is maradt.
  
  A ´85-´87-es időszak igen meghatározó a zenekar életében. 1985-re elkészült az első, 1987-re pedig a második Demo, és lassacskán a Pál Utcai Fiúk igen jelentős rajongótáborra tettek szert. Egyre több meghívást kaptak az ország különböző területéről. A közönség énekelte a dalokat, a rajongók kívülről fújták a szövegeket, pedig lemezmegjelenésről ekkor még szó sem volt. Ebben az időszakban egyébként Eőry Tamás szaxofonos (´85-´92), Majoros Éva billentyűs (´85-´90) csatlakozott a zenekarhoz, akik játékukkal színesítették és finomították a korai egyszerű és vadorzó számokat. A baráti társaságból alakult bulizenekarnak tehát döntenie kellett, hogy komolyan és profi módon foglalkozik-e ezután a zenéléssel. Ez a „profivᔠválás azonban nem rontotta meg a zenekaron belüli barátságot, a Pál Utcai Fiúk továbbra is egy baráti közösség maradt, amelyik együtt zenélve érzi jól magát, és a fellépések nekik is bulit jelentenek.
  
  1987-ben Papp Ernővel bővül a zenekar, egyre többet koncerteznek, 1988-ban pedig nézőszám-rekordot döntenek a Lyukban. A PUF egyre nagyobb biztonsággal mozog a színpadon, megismerkednek más zenekarokkal, barátságok születnek, és 1990-ben végre megjelenik az első lemez Ha jön az álom címmel az akkor még létező Proton kiadó gondozásában. Bördén Szabolcs billentyűs (´90-´95) és Gyenes Béla szaxofonos (´92-´93) ezekben az időkben találkozik a zenekarral. Ezután évente jelenik meg új album, ami nem is csoda, hiszen az előző 7 évben csak gyűltek és gyűltek a dalok: 1991 A Bál (EMI), 1992 A Nagy Rohanás (EMI), 1993 Szerelemharc (EMI).
  1993-ra a Pál Utcai Fiúk igen népszerű és - kvázi - sztárzenekarrá vált. 1993 sűrű év volt: Szerelemharc című albumukkal elnyerték a MAHASZ Aranyzsiráf díját (”az év legsikeresebb magyar alternatív albuma” kategória), és ebben az évben két nagyszabású koncertre is sor került: a Nagy rohanás lemezbemutató koncertjére a Körcsarnokban, valamint a 10 éves jubileumot ünneplő sportcsarnokbeli koncertre (amely egyben a Szerelemharc bemutatója is volt), ahol rengeteg vendégzenész is fellépett (Többek között a Kispál és a Borz zenekar). Ezt a koncertet rögzítették. A koncertlemez 1994-ben Szajhák és Partizánok címmel jelent meg szintén az EMI kiadónál. Ez egy kicsit kritikus időszak volt a zenekar számára. Túl sok lett a népszerűségből, az ezzel járó felelősségből és munkából. A Pál Utcai Fiúk nem akarta felvállalni azt a popzenekari státuszt, amit a kiadó és a menedzsment elvárt tőle, úgyhogy jó pár éves csönd következett. 1997-ben ugyan megjelent egy válogatás lemez Best of PUF (EMI) címmel - a korongon addig még meg nem jelent demo-felvételekkel -, de új dalok nem születtek. A zenekar visszavett a tempóból, már ami a nagyszínpados sztárságot illeti, de közel sem következett be a nagy lelassulás...
  
  A PUF visszatért a klubok világába, továbbra is évi 100 koncertet adtak, és rengeteget utaztak. 1995-ben részt vesznek a debreceni Tankcsapdával és a pécsi Kispál és a Borzzal közösen szervezett legendás Hazudós Zenekarok Koncertturnén. 1995-1996-ban családi örömök és tagcserék teszik mozgalmassá a hétköznapokat. Időlegesen Pfeiler Ferenc ül a dobok mögé a kilépő Zelenák helyett, és Tóth Henrik kezébe kerül a gitár az ugyancsak távozó Papp Ernő után, egy időre Dióssy D. Ákos is színesíti a csapatot billentyűjátékával, aztán lassan kialakul a mai felállás. 1997-ben Molnár Balázs szólógitáros, 1998-ban pedig Farkas Zoltán dobos csatlakozik a zenekarhoz.
  
  A PUF (Leskovics ének, gitár, Potondi ének, Turjánszki basszus, Molnár szólógitár, Farkas dobok), az ekkor végre kicsit stabilabb környezetben, újra alkotni kezd, és munkához lát. 2000 tavaszán - hét hosszú év után - végre újra stúdióba vonulnak, hogy az ezredforduló talán legjobb magyar lemezét felvegyék. Mindkét új zenész friss lendületet hozott a csapatba, amely a modernebb hangzásvilágban és az új technikai megoldásokban is érződik. Az Egyszer majd... című maxi 2000 nyarán, a Ha jön az élet című album pedig 2000 őszén jelent meg az 1G Records gondozásában. Az elmúlt három év sem telt tétlenül, hiszen az idén tinédzserkorából kinövő PUF folyamatosan koncertezik, az Almássy téren, a Wigwamban és vidéki klubokban is teltházas bulikat rendez. A Szigeten pedig az elmúlt tíz évben töretlen módon az egyik legnépszerűbb fellépők közé tartozik. Idén is teltsátras koncertet adtak a Wan2 színpadán.

  A koncert, a rendezvény
  
  A Pál Utcai Fiúk zenekar idén ünnepli huszadik születésnapját. Ebből az alkalomból a zenekar nagyszabású koncertet szervez a Petőfi Csarnokban, amelyre a régi tagok legtöbbjét és vendégzenészeket is meghív.
  
  A jubileumi koncert egy valóságos kulturális megmozdulás lesz, hiszen a zenei műsorral párhuzamosan fotókiállítást is megtekinthet a közönség, amely a zenekar 20 évét mutatja be. A 20 évvel ezelőtti megfakult fekete-fehér fotóktól kezdve a legfrissebb színes művészfotókig minden megtalálható lesz a falakon. A fotókiállítás a jubileumi koncert előtt körülbelül egy héttel nyílik az Erzsébet téri Gödörben. A fotókiállítás megnyitóján egy vetítéssel egybekötött sajtótájékoztatót tart a zenekar, amelyre szeretettel varjuk a sajtó képviselőit.
  
  A fényképkiállításon kívül dia és videó vetítésre is sor kerül, amelyekből a zenekar hétköznapjait, fellépéseit, baráti összejöveteleit ismerhetik meg a rajongók, de a PUF videó klipjeit, régi tévés interjúit is végignézhetik.
  
  A dolgok jelenlegi állása szerint a következő vendégzenészekre, s egyben régi tagokra számíthatunk a jubileumi koncerten: Bördén Szabolcs (billentő), Dióssy D. Ákos (billentő), Eőry Tamás (fújó), Papp Ernő (pengető), Pfeiler Ferenc (ütő-verő), Zelenák Tibor (ütő-verő).
  
  A könyv
  
  A Pál Utcai Fiúk megérett arra, hogy könyvet írjanak a zenekarról. Ez a könyv nem csak egy kiváló, sokak által szeretett banda életét hivatott bemutatni, de korképet is ad a nyolcvanas és kilencvenes évek könnyűzenei életéről is. A könyv a jubileumi koncertre jelenik meg rengeteg interjúval, sztorival és sok-sok régi és új képpel.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: