lemezajánló [kislemez]  2013. január 29. kedd   00:01

nincsen hozzászólás

  Még a leginkább véresszájú Metallica gyalázók esetében is úgy gondolom, Jason Newsted személye általában kimarad a fika-golyószóró hajszálkeresztjéből. Akármilyen bonyolult vargabetűket is tett a világ legnagyobb metal bandája, akármekkora baromságokat nyilatkoztak a főkolomposok, akármilyen giccses tolboákban terkergőzött Lars és Kirk, Newsted valahogy mégis mindig meg tudta őrizni a hitelességét a rajongók számára. Ő legtöbbször nem vett részt ilyen nyilvánvalóan az ostoba látványosságokban, nem igyekezett görcsösen elhatárolódni a metal műfajtól, inkább csak amolyan szürke eminenciásként játszotta a ráosztott szerepet. Ennél többet nem is nagyon tehetett, hiszen dalszerzői vénáját, ötleteit sohasem tudta kamatoztatni a Metallicában.
  Minden bizonnyal ezek mindegyikének közrejátszásával borult ki a bili Jason Newsted-nél, amikor elhagyta a kaotikusan sodródó hajót. A Metallica jól dokumentált történetéből tudjuk, micsoda hisztik és drámák során sikerült nagy nehezen újra talpra állnia a bandának, Newsted azonban hosszú ideig kevéssé hallatta a hangját. Néha felbukkant a neve egy-egy projekt élén, mint pl. az EchoBrain, olykor feltűnt a Voivod és Ozzy Osbourne bandájának kötelékében, de ezek csak rövid életű fellángolások voltak. Most azonban Jason Newsted végre teljes mellszélességgel visszatért, mégpedig a saját nevét viselő szólóbandájával, amely remélhetőleg már arra utal, hogy ezt végre komolyan is gondolja.
  Aki ismeri Jason előtörténetét (elsősorban a Flotsam And Jetsam-ra kell gondolni), az tisztában van vele, hogy micsoda csiszolatlan gyémántot hagyott parlagon a Metallica Newsted szerzőként való ignorálásával. A keze nyomát vastagon viselő 1986-os Flotsam album, a Doomsday For The Deceiver bármikor odatehető a legnagyobb klasszikus korai thrash lemezek közé, és egyikkel összehasonlítva sem marad szégyenben. Mostanra viszont már több, mint 25 év telt el azóta, és a nagy kérdés az, hogy Jason a Newsted nevű banda élén visszakanyarodik a saját gyökereihez, avagy rá is ragadt valami a Metallica ´90-es évekbeli zenei világából?
  
  A nemes egyszerűséggel Metal névre keresztelt EP azt a választ adja, hogy is-is. Jason két full ismeretlen arccal, Jessie Farnsworth gitárossal és Jesus Mendez Jr. dobossal alkotja a csapatot. Így vélhetően nem kell aggódnia, hogy ne tudna a saját ötleteire koncentrálni. A négy számos EP nyitódala, a klipes Soldierhead még az első variációt sejteti, ugyanis ez a nóta egy vérbeli oldschool, ´80-as éveket idéző thrash/speed metal csapás. Nagyon sok áthallás van a korai Flotsam And Jetsam világával, akár azt is hihetnénk, abban az időszakban született meg, és azóta a fiókban porosodott ez a nóta. Legyünk őszinték, a Metallicás háttérvokálok alapján Jason Newsted fahangjával nem számítunk túl nagy csodákra az ének terén, de azért a basszeros mégis ott zenélt 15 évig James Hetfield mellett, illetve az utána következő 10 év sem futott el mellette nyomtalanul. A Metal lemezen Jason énekét majdhogynem össze lehet téveszteni Hetfield hangjával, mintha csak a Ride korszakos Metallicába csöppentünk volna vissza. Persze itt már végre a mester basszusjátéka igen jól érvényesül, sőt a nóta közepe felé még némi basszusszólóra is elragadtatja magát. A gyors tempóból elegáns groove-okra vált a Soldierhead dal, egészen biztató kezdés.
  A Godsnake ellenben már nem egy gyors nóta, hanem egy málházós, menetelős tétel, nagyjából a Load/Reload irányvonalán. Newsted itt már valamivel változatosabban énekel, de a végére kicsit unalmassá válik a dal, a finom gitárszólók ellenére is. Jó lett volna még valami fricskát vagy tempóváltást elhelyezni valahol, mert így sajnos egysíkú maradt a végeredmény.
  A King Of The Underdogs marad a ´90-es évek irányvonalánál, de most inkább egy kis Pantera utánérzéssel. A súlyos szaggatott riffek itt már jól váltakoznak a gyorsabb tempóval, miközben kellemesen búg a basszus. A kicsit skizofrén hangulatú szóló ad egy újabb aspektust a zenének, de a riffek súlyából semmit nem von le.
  A negyedik Skyscraper-ről pedig már tényleg azt hihetnénk, hogy valami texasi stúdió mélyén, egy Panteráékkal való laza jamelés során született. A már majdhogynem táncolható groove-okra Jason megint elég egysíkúan kajabál rá, de ettől persze még élvezhető a nóta. A végére nem csak a Metallica és a Pantera, hanem a Sabbath is magára ismerhet. Sajnos a refrén folyamatos ismételgetése ismét leülteti a dal végét.
  Az EP talán legnagyobb erénye, hogy Jason Newsted visszatérését jelzi előre, és minden bizonnyal nagylemez is születik majd rövidesen a basszeros neve alatt. A Metal nem váltja meg a világot, de nagyjából betekintést ad abba, milyen zenét várhatunk Jason-től. Lesz talán néhány oldschool ötlete, csak úgy hagyományőrzés gyanánt, illetve a fő csapásirány a ´90-es évek újra felidézése, ahogy anno a Metallica és Pantera megálmodta. Biztató előrejelzés, de ha teljes nagylemezzel akar előrukkolni Jason Newsted, még erősebb dalokkal kell jelentkeznie, hogy igazán nagy durranás legyen a visszatérése, amire a rajongók hosszú évek óta epekedve várnak. Lars-ék sokuknak okoztak már csalódást az évek folyamán, jó lenne ha Newsted iránt töretlenül megmaradna a bizalom.
  
  Felállás:
  Jason Newsted: ének, basszusgitár
  Jessie Farnsworth: gitár
  Jesus Mendez Jr.: dob
  
  Newsted: Metal
  1. Soldierhead
  2. Godsnake
  3. King Of The Underdogs
  4. Skyscraper
  

Kulcsszavak:
  newsted     metallica 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás