lemezajánló [nagylemez]  2013. január 25. péntek   05:05

nincsen hozzászólás

  Akinek mond valamit a Scerra zenekar neve, azok minden bizonnyal leginkább „a szegény ember Watch My Dying-ja” néven emlegetik a csapatot. Én magam nem követtem a banda korábbi munkásságát, így nem tudnám megállapítani az állítás helyességét, azonban saját állításuk szerint az In Via lemez megjelenéséig sokat fejlődtek, átalakultak. Így ez az album a zenekar mostani arcát mutatja.
  Persze nem lehetne letagadni Veres Gáborék hatásait (az énekes maga is vendégszerepel a Boncoló című számban), de a mostani album alapján szemmel látható (avagy: füllel hallható), hogy nem a WMD lenne a legjobb közelítés. A Scerra erős szimfonikus, billentyűs (hovatovább, filmzenés) elemekkel megtámogatott melodikus death metalt játszik, ami sokkal inkább a skandináv, göteborgi, modern In Flames irányzaton alapul, mintsem a szanaszét tördelt, olykor túlontúl komplex WMD ritmusokon. A Scerra már elsőre is befogadhatóbb, követhetőbb, ráadásul a dalok is magyar nyelvűek.
  Emlékezzünk meg az In Via lemez rút borítójáról, amit én első pillantásra valami fénymásolatnak véltem (másodikra is). A belső oldalak sem túl változatosak. Ennél ezért többel kellett volna előrukkolni... De a lényeg úgyis maga a zene.
  Érdemes a hangzásról is szót ejteni, ugyanis a lemez Jaya Hari das Audioplanet stúdiójában készült, amely természetesen garancia a minőségre. Talán még sosem hallottam ennyire jó dob hangzást, Lacinak gyakorlatilag minden egyes cinütését nyomon lehet követni. Cserébe olykor egy picit háttérbe szorulnak a gitárok, de ez nem vészes. A basszus munkáját ugyancsak jól lehet hallani, amikor éppen szerep hárul rá.
  
  Az Intro-ból a Memento Mori-ba csapó indítás még nem ad teljesen célravezető képet, mert az itt hallható női kórusok máshol nem jellemzők a lemezen. A szimfonikus elemek, kőkemény riffek, melodikus dallamok és szólók, valamint Virágos Ádám hol károgós, hol mélyen hörgős éneke már annál inkább. Igazából szerintem Ádám hangja ez egyetlen igazi csatlakozási pont a Watch My Dying-gal, hiszen károgós, hisztérikus hangszíne egy az egyben Gábort idézi. A dal komor hangulatát tovább erősítik a latin nyelvű betétek, jót tett mindez az összképnek.
  A Tövistánc egy gyorsabb tétel, de természetesen ez is tele van a bandára jellemző melodikus gitártémákkal. Schiller András és Udvardi Ákos gitárosok nagyon érzik ezt az egész lemez folyamán. Ennél a számnál nincs feltüntetve vendégénekes, szóval ha a rikácsolás és hörgés mellett a dallamos ének is Ádám műve, akkor gratula neki.
  A Kohó pár elég konkrét thrash-es riffel kecsegtet, amelyek néhol már majdhogynem metalcore-osba hajlanak (Sworn Enemy – Scared Of The Unknown száma ugrott be), de itt is erőteljesen jelen van a szimfonikus hatás. A szólómunka ezúttal is remek.
  Következik egy újabb keménykötésű nóta, a Boncoló. Itt a már említett WMD-s Veres Gábor, az Exodikon-os Pósfai József, valamint a Conan´s First Date-ből ismert Bencze Márton hangját hallhatjuk még. A gitártémákra ennél a számnál is érdemes figyelni, jó kis dallamos témák váltakoznak. Mondjuk az az óóó-zás elég bénán jött ki a vége felé, valaki a sűrűjében borzasztó hamis. Szerencsére a szaggatott riffek mindezt ellenpontozzák.
  
  Ami Jár, az mostanában a Slash koncertjegy, de a banda persze a hatodik dalnál nyilvánvalóan nem erre gondolt. Bekerül a képbe egy kis zongorás téma, de ezúttal is a gitárjáték és a szólók viszik el a hátukon a nótát. Különösen a dalt levezető übermelodikus gitárszóló sikerült rendkívül élvezetesre.
  Az eddigi fajsúlyos zúzások után ideje volt egy kis fellélegzésnek, a Változók című szerzemény egy zongorás-szimfonikus kis szösszenet. Amolyan monumentális filmzene érzése van a hallgatónak, jól sikerült. Majd pedig a Függőség következik, ahol a basszusgitár is előtérbe lép olykor, valamint az Eleven Hold-ból ismert Török-Zselenszky Tamás, ő a vendég ebben a számban. Kissé elvont hangulatú ez a dal, és Tamás részei ebbe jól illeszkednek bele.
  
  A kilences Halálom című szerzemény a kedvencem a lemezről. Talán itt sikerült legjobban ötvözni a gyönyörű dallamokat és a filmezés, szimfonikus világot olyan módon, hogy az egészen mély érzéseket mozgasson meg a hallgatóban. Kezdve a zongorás nyitánnyal és a melankolikus basszus témázgatással. Persze aztán érkeznek a sodró death metal-os őrlések és Ádám hisztérikus éneke. Utána viszont ismét a melankóliáé a hangsúly, nagyon ráéreztek erre a szomorkás, elmerengős hangulatra. A gitárszóló egészen briliáns, az a fajta „dal-a-dalban”, amilyen csak nagyon keveseknek adatik meg.
  Számomra ezt a nótát már nem tudják überelni, de még 3 dal hátravan a lemezről, illetve az Állandók című instrumentális átvezetés. A Minden Rendben talán az éneket tekintve a leginkább WMD-s szám, Ádám sokszínű vokalizálása elismerést érdemel.
  A Gyertyák Csontig Égnek dalban több tempóváltással, a szokásos melodikus témákkal, szimfonikus elemekkel élnek. A gitárszóló ismét jól sikerült. Lehet hogy eretnekséget fogok mondani, de a lemezzáró Kolonc-ban egész konkrét Born To Be Wild témát hallok ki. Talán ez a legtechnikásabb dal az albumon, próbálták egészen változatosan kombinálni a Scerra világára jellemző elemeket, miközben mindegyik zenész igyekszik villantani egy kicsit.
  
  A szimfonikus elemekkel ötvözött melodikus death metalt nem a Scerra találta fel, de az kétségtelen, hogy a banda rendkívül élvezetesen, ötletesen és igényesen műveli a műfajt. Nem utolsó sorban pedig számos igazán jól megírt dallal nem hagyják elszürkülni, egysíkúvá válni a lemezt. Gyenge pont egyébként sincsen, mindegyik nóta megüti a mércét.
  És összességében mégis kialakítottak egy zenei világot, amivel azonosítani lehet a zenekart. Hozzá kell még tenni, hogy a lemezt feljátszó formációból Laci és András azóta kilépett a csapatból, így nem lehet tudni, hogy a továbbiak fognak-e valamilyen változást hozni a Scerra zenéjében. De akármi is történik, ha hasonlóképpen remekül összerakott koronggal fognak ezután is jelentkezni, szerintem senki sem lehet majd elégedetlen.
  
  
  Felállás:
  Virágos Ádám: ének
  Schiller András: gitár
  Udvardi Ákos: gitár
  Fekete Zsolt: basszusgitár
  Barta László: dob
  
  Scerra: In Via
  1. Intro
  2. Memento Mori
  3. Tövistánc
  4. A Kohó
  5. Boncoló
  6. Ami Jár
  7. Változók
  8. Függőség
  9. Halálom
  10. Állandók
  11. Minden Rendben
  12. A Gyertyák Csontig Égnek
  13. Kolonc
  
  

Kulcsszavak:
  scerra 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás